Köldökzsinórprogram és a kormány egyéb szülésnépszerűsítő tervei

  • narancs.hu
  • 2018. április 25.

Belpol

Ezekkel az ötletekkel lendítené fel a kormány a gyerekvállalási kedvet egy kiszirvárgott dokumentum szerint.

Orbán Viktornál már a választás utáni első nyilatkozatokban nagy hangsúlyt kapott a demográfiai fellendülés, arról nem is beszélve, hogy megállapodást kötne a nőkkel, mert nyilván csak nekik van közük ehhez az egész népességfogyás, -növekedés, gyerekek meg szülés nevű problematikához.

A konkrét tervek azonban szerencsére és meglepő módon ennél széleslátókörűbbnek, sőt lényeglátóbbnak tűnnek, legalábbis a hvg.hu által közreadott anyag szerint. A cikkben azt a szerkesztőségükbe eljutott dokumentumot elemzik, amelyben az erőforrás-minisztérium összegzi a kormány 2018 utáni demográfiai terveit. Eszerint pedig nagy felismerések és beismerések történtek.

Az eddigi megnyilatkozásokkal ellentétben egészen meglepő, hogy első pontként nem a szüljetek többet! szemléletét éltetik, hanem a lakosság egészségügyi állapotának javítását és a várható élettartam növelését célozzák meg. Ennek kapcsán a cikk még a kritikus számvetést is idézi: „Mind a megfelelő népegészségügyi beavatkozásokkal megelőzhető, mind az időben igénybe vett egészségügyi ellátás segítségével elkerülhető halálozások tekintetében az unió sereghajtói között állunk, és hat év alatt sem tudtuk ledolgozni nagy fokú lemaradásunkat.” A megoldást az intézményfejlesztésben, eszközbeszerzésben, szűrőprogramokban látják.

A várandósság és a szülés körülményeinek javítását szerepeltetik a második helyen, majd ezek után úgy tűnik, hogy a legsűrűbben emlegetett gondok felett sem kívánnak elsiklani:

támogatnák a család és a munka összeegyeztethetőségét, bölcsődenyitásokat sürgetnének, és a távmunkák, a rugalmas és részmunkaidős állások elterjedését.

A családalapítási támogatások célkorosztályát a 25–35 év közti népességben jelöli meg: az első gyerekek születését a mostani átlag 28 éves kor alá szeretnék vinni, elismerve, hogy a korosztály családalapítását lakhatási és pályakezdési nehézségek akadályozzák. Épp ezért a diák-, illetve lakáshitel-tartozások elengedésének már bevezetett intézkedésein túl további anyagi segítséget is szorgalmaznának.

Döbbenetes, de most az apák is eszükbe jutottak (ha csak egy általános megjegyzés erejéig is): további beavatkozási (ösztönzési) területként említi az anyag a hvg.hu szerint az apák szerepének fokozottabb elismerését, és a főállású anyaság nagyobb anyagi támogatását.

A külföldön élő magyaroknak szólna a kiemelt támogatású ún. köldökzsinórprogram, de bővebb infók erről sincsenek egyelőre.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.