Egyelőre nincs konszenzus arról, hogy az EU Tanácsában a magyar kormány delegáltjainak milyen mértékben kell majdan figyelembe venniük az Országgyűlés vonatkozó döntéseit.Az alkotmány május 1-jei módosítása értelmében a Magyar Köztársaságot a kormány képviseli az Európai Unió kormányzati részvétellel működő szerveiben, így az EU Tanácsában is. Csakhogy ugyanezen normaszöveg máshol a nemzeti parlament ellenőrzési és egyeztetési jogáról is beszél. Felmerül tehát, hogy a kormánynak az EU Tanácsában mennyire kell szigorúan tartania magát az Országgyűlés által megszavazott magyar pozíciókhoz. Az EU Tanácsában zajló viták során ugyanis napról napra, óráról órára változhat az a helyzet, amelyhez képest ki kellene jelölni a magyar álláspontot, azaz
a kötött mandátum
bevezetése kompromisszumképtelenné tenné a delegációt. Az ellenzék bizalmatlansága azonban olyan nagy, hogy a kompetenciatörvényként is nevezett kétharmados jogszabályt csak akkor támogatná, ha az főszabályként kimondaná: a kormány csak indokolt esetben térhet el az országgyűlési döntéstől. (Megfeledkezve arról, hogy kerülhet még kormányzati pozícióba, s akkor ő fogja nyögni az értelmetlen korlátozást.)
Hogy egy adott eset indokolt-e vagy sem, azt az ellenzék javaslata szerint a kormánynak az Országgyűlés számára igazolnia kellene. Mivel az esetek többségében ez bizonyosan utólag történne, az EU Tanácsában képviselt hivatalos magyar véleményt - még ha a parlamenti többség nem ismerné is el a döntéstől való eltérés indokoltságát - már nem lehetne megváltoztatni. A kormány feletti hatékony parlamenti kontroll helyett ez a megoldás csak a terméketlen és - természetéből adódóan - praktikus következmény nélküli belpolitikai hangulatkeltésre volna jó.
A kormány szerint egy ilyen szisztéma ellentmondana a törvényhozó és a végrehajtó hatalom különválasztásának, ami pedig jogállami alapkövetelmény. Az eredeti kormányálláspont az volt, hogy a kabinet bármikor eltérhet az országgyűlési döntéstől, de köteles megindokolni, hogy miért. Mivel a négy párt és a kormány eddig nem tudott dűlőre jutni, Juhász Endre, az EU-integráció koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter az Igazságügyi Minisztérium segédletével egy kompromisszumos javaslat kimunkálásán fáradozik. A helyzetet bonyolítja, hogy a kormánypártok és a kormány elvei sincsenek teljes összhangban: az MSZP és az SZDSZ is valamivel szorosabban fogná a gyeplőt, mint ahogyan azt a kabinet szeretné. Juhász Endre a Narancs megkeresésekor nem tartózkodott az országban, Kiss Péter kancelláriaminiszter stábja Gál J. Zoltán kormányszóvivőhöz irányította lapunkat, aki viszont csak annyit mondott: végleges kormánydöntés híján a türelmünket kér.
Az Igazságügyi Minisztérium EU-integrációs ügyekért felelős helyettes államtitkára, Fazekas Judit viszont úgy véli (hangsúlyozva, hogy nem ők a készülő koncepció fő felelősei): nem arról van szó, hogy az apparátus nem volt képes egy, a kormánynak tetsző tervezetet összedobni. Szerinte a négypárti egyeztetés során, főként az ellenzék kezdeményezésére olyan elemek kerültek bele a javaslatba, amelyeket a kormány nem tud támogatni. A készülő kompromisszumos javaslat szerint a kétharmados tárgykörökben maradna csak a kormány kötött mandátuma (amelytől az indoklás kötelezettsége mellett kivételes esetekben eltérhetnének), a parlament további döntései pedig csak iránymutatásul szolgálnának a kormánynak, amelytől - utólagos indoklással - eltérhetne. Ezt például egy olyan, az EU Tanácsában újonnan felmerült kompromisszumos javaslat indokolhatja, amelyben nem lehet előzetes felhatalmazása a magyar kormánynak, és amelyben a parlamenti álláspont - eredeti formájában - már képviselhetetlen (például a minősített többség vagy az egyhangú döntés feltétele miatt). Ez kisebb mozgásteret biztosítana, mint a kétharmados döntéseket is csak iránymutatóként felfogó kormányjavaslat, viszont rugalmasabb, mint a parlamenti döntést minden kérdésben kötelező érvényűnek előíró változat. Fazekas elmondta: Európában - a skandináv országokat leszámítva - ez a "szabadabb" rendszer az általános. Elismerte ugyanakkor: a két rivális javaslat között egy bizalomteli belpolitikai légkörben gyakorlatilag semmi különbség nem lenne, hisz az, hogy "indokolt esetben eltérhet" a kormány, és az, hogy "eltérhet, de köteles indokolni" - végső soron ugyanaz.
A dolog pikantériája,
hogy az EU Tanácsának eljárásrendje miatt nem tudható biztosan, hogy melyik ország delegáltjai hogyan szavaztak egy adott kérdésben. Ad absurdum tehát a kormány akár olyan vélemény képviseletéről is beszámolhat a törvényhozásnak, amelynek az ellenkezője mellett állt ki a zárt ajtók mögött. Ez persze az egyhangú döntéseknél nem játszható el, és mint Fazekas Judit rámutat, a jegyzőkönyvek hozzáférhetősége miatt a hozzászólásokból lehetséges egy-egy álláspont későbbi rekonstruálása.
Az EU Tanácsában a kormány úgy képes nemzetközi jogszabályokat alkotni, hogy azokat - a nemzetközi szerződésekkel ellentétben - már nem kell utólag a nemzeti parlamenteknek ratifikálniuk - mondta lapunknak Kende Tamás nemzetközi jogász. "A kilencvenes évek elején ezt Németország ki is használta, amikor otthoni ellenzékét kicselezve, az unión keresztül vitt át nemzeti reformokat" - emlékeztetett Kende Tamás, aki szerint a kicsiny érdekérvényesítő képességű Magyarország képtelen volna ugyanezt megtenni. Másként fogalmazva, arról van szó, hogy - ellentétben a nemzetközi szerződések természetével -, a tanács végső döntésének tartalma nem a képviselt magyar álláspont függvénye, vagyis az ellenzéknek nem kell garanciák tömegével bebiztosítania azt, hogy a kormány "ne menjen szembe a haza érdekeivel". A kötött mandátum intézménye Kende szerint a magyar képviselők jelenlegi uniós felkészültsége és szakértői apparátusa miatt - amelyek erősen tartanak a zérushoz - nem tudna működni, hisz napi szinten kellene a parlament összes tagjának követnie a tanács vitáit. A jogász szerint az volna az ideális, ha kötött mandátuma nem, folyamatos tájékoztatási kötelezettsége viszont igenis lenne a kormánynak. A döntési helyzetben lévő Miniszterelnöki Hivatal is azt szorgalmazza egyébként, hogy a kormány tanácsbéli munkáját mindenekelőtt az Országgyűlés EU-integrációs bizottsága ellenőrizze.
Bugyinszki György
