Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. december 1-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
A tervezett beruházás helyszíne egy 27 hektáros külterületi ingatlan (23 hektár erdő, 4 hektár rét), amely a Duna–Ipoly Nemzeti Park határvonalával is érintkezik. A tulajdoni lap szerint néhány éve vásárolták meg a területet, és hogy valami készül, annak már korábban is voltak jelei: bevitték a területre az áramot, a Tahitótfalu felől erre vezető nyomvonalat kitisztították és járhatóvá tették.
Az első információk 2021-ben jutottak el lapunkhoz. Akkor kiderítettük, hogy az „útépítésről” a koronavírus-járvány miatt bevezetett veszélyhelyzetet kihasználva a polgármester egy személyben határozott; a felek egy településfejlesztési szerződés keretében megállapodtak, hogy a tulajdonos saját költségén az út jogi határai közé eső fákat, bokrokat kivágja, annak használható részét az önkormányzatnak átadja, valamint zúzott köves útalapot és gázlót épít. Az ingatlanon „ligetesítést” (faritkítást) is végeztek, amit a Pest Megyei Kormányhivatal lapunknak is megerősített. Az egyik ingatlantulajdonos ügyvezetésével céget is alapítottak, amely többek között ingatlanok bérbeadásával, üzemeltetésével, kezelésével is foglalkozik (bővebben lásd: Natura 2000-es területen való építkezéstől tartanak Tahitótfaluban, magyarnarancs.hu, 2021. augusztus 7.). Sajtos Sándor polgármester és a vállalkozó nem válaszolt akkori megkeresésünkre, pedig a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) szerint Natura 2000-es területeken kizárólag erdő-, gyep- és vízgazdálkodási tevékenység folytatható, az építési szabályok nem teszik lehetővé nagyobb beruházás megvalósítását, például épületek felhúzását.
Vendégfellépő Mexikóból
Az idén újra megkeresték a Narancsot azzal, hogy házhelyek kialakítása kezdődött meg a területen. Forrásunk névvel is vállalta, hogy aggályosnak tartja a beruházást. Császy Zsoltnak a 1930-as évek óta élnek rokonai a községben, édesanyja a 70-es években vásárolt ott nyaralót, ő pedig még a kétezres évek közepén vett egy telket, ahol egy időben juhokat tartott, de lova is volt. Az ingatlan a szóban forgó naturás terület szomszédságában található, ezért a saját szemével látja a változásokat, bizonyos hivatalos ügyekről értesítést is kap. (Császy neve az emlékezetes Sukoró-ügy miatt lehet ismerős sokaknak – erről lásd keretes anyagunkat.)
A területnek van egy Facebook-oldala is Csillagvirág Szabadpark néven. A közösségi oldalon található képek tanúsága szerint a helyszínen kisebb-nagyobb rendezvényeket szerveztek doboló, íjazó, ostort csattogtató, tábortűz körül ülő, zenélő fiatalok részvételével. Júliusban egy mexikói sámán is ellátogatott oda, hogy dohány- és kakaószertartást tartson. Az oldalon azt írják, hogy a park folyamatos fejlődés alatt áll, egyelőre „központi közösségi épület, nyári konyha, helyben található természetes anyagokból készülő épületek, műhelyek, veteményes kert, gyümölcsös, állattartásra alkalmas gazdasági épületek, izzasztó kunyhó, meditáló helyek” vannak épülőben. Jelenleg is hirdetnek december 21-ére egy eseményt a 22 óra 47 perckor esedékes téli napfordulóra, hogy szertüzet gyújtva köszöntsék „az újjászülető fényt”. A rendezvényre a beharangozó szerint egy sámánnő is ellátogat, a résztvevőktől pedig azt kérik, vigyenek magukkal dobot, csörgőt, ételt-italt, valamint meleg ruhát.
A környékbeli lakosok közül mások is hasonló tapasztalatokról számoltak be lapunknak (ők névtelenséget kértek). Mint mesélték, főleg nyáron volt nagy jövés-menés, folyamatosan ment a dobolás, ostorcsattogtatás, egyikük szerint még a faluba is lehallatszanak a Csillagvirág parkban zajló programok. Ez a zaj az állatok életterére és a vadgazdálkodásra is hatással lehet, de valaki amiatt háborgott, hogy a gyepet „tarra vágták” a területen.
Császy Zsolt szerint a remek helyen fekvő területet korábban is kinézték vállalkozók, de az önkormányzat következetesen elutasította a beépítésre vonatkozó elképzeléseket. Úgy véli, ez a határozottság most változni látszik, és egyre inkább befektetési, nem pedig védett területként kezdik kezelni a helyszínt, ahol Császy szerint a vadátjáróból gépkocsiátjáró lehet, és ahol „az erdőirtást lehet ligetesítésnek nevezni”. „Az üzleti célokat Patyomkin-programokkal leplezik” – mondja. Árulkodónak tartja, hogy legutóbb körülbelül 15–20 házhelynek alkalmas helyen végeztek közmű-kialakítást, és megkíséreltek további utakat és parkolókat építeni.
Tavaly volt egy kezdeményezés természetvédelmi egyesület megalapítására, hogy a környék természeti értékeinek védelme ne csak néhány szomszéd magánügye legyen. E szándék azonban olyan politikai félelmeket és hivatalos ellenreakciókat váltott ki, „amelyek a rendszerváltáskori Duna körös emlékeimet idézte fel”. (Az egyesület bejegyzését nem várt akadályok nehezítik, ami miatt az ügy jelenleg az Alkotmánybíróság előtt van.) Császy attól tart, hogy ha ez a beruházás szabad jelzést kap, további vállalkozók is megjelennek a környéken, és akkor a Dunakanyar e része teljesen átalakul. Néhány éve új erdőrészeket vontak gazdálkodás alá, és addig ismeretlen erdőgazdálkodók bukkantak fel a községben; bejelentkezett egy cég is, amely a környéken vásárolna földeket gyümölcsösök telepítésére (e társaság napelemekkel foglalkozik, egyelőre nincs mezőgazdasági tevékenységi köre).
Egy területileg illetékes erdész szerint (aki, mivel az erdészet nevében nem nyilatkozhat, szintén névtelenséget kért) nem „tarvágás” történt a területen, hanem a húsz-harminc évvel ezelőtti gyepes állapotot állították vissza. Az esetleges építkezéseket nem felügyeli, ugyanakkor az, amit a Facebook-oldalon közöltek, szerinte érthetetlen, ugyanis Natura 2000-es területen semmilyen létesítményt nem lehet építeni. Korábban ő is látta a jeleit beruházásnak: lakókocsikat vittek a területre, és a közművesítés is föltűnt neki. Fél éve betelefonált az önkormányzathoz, mert „olyan mozgást láttam a területen, ami nem biztos, hogy jó”, de érdeklődését azzal hárították, hogy ennek a kivizsgálása a környezetvédelmi hatóság feladata. A Natura 2000-es besorolás alóli kivonásról viszont nem hallott, és ezt elképzelhetetlennek is tartja a jogszabályi nehézségek miatt.
Nem lehet, csak kicsit
A Csillagvirág park jövőjéről egyelőre csak találgatások vannak. Van, aki tudni véli, hogy a tulajdonosok megkísérelték kivonni a Natura 2000-es besorolás alól az ingatlant. A Pest Megyei Kormányhivatalnak több kérdést is küldtünk ez ügyben, de a szerv csak annyit reagált, hogy a Natura 2000-es területből való kivonás nem a kormányhivatal hatásköre. A Pilisi Parkerdő Zrt.-től érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy mivel az ingatlan nem az erdészet vagyonkezelésében áll, „illetékesség híján nem tudunk információval szolgálni”. Felhívtuk Sajtos Sándor polgármestert, aki időt kért a tájékozódásra, majd levélben írta meg, hogy az önkormányzathoz nem érkezett írásos és elektronikus úton lakossági bejelentés a terület miatt, amit egyébként a megkeresésünk után bejárt, és nem talált rajta épületet. November 10-én a tulajdonos kezdeményezésére a főépítész a természetvédelmi hatósággal és a Duna–Ipoly Nemzeti Park képviselőjével szintén járt a területen, viszont a jegyzőkönyvet még nem kapták meg. „A helyszíni bejáráson a főépítész közölte, hogy az érintett terület tekintetében HÉSZ-módosítást Tahitótfalu Község Önkormányzata nem szándékozik eszközölni” – zárta levelét a polgármester.
Megkerestük az önkormányzat településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának elnökét, Nagyházu Miklóst is. Tőle tudjuk, a tulajdonos jelenleg az illetékes szakhatóságokkal egyeztet arról, hogy milyen minimális alapterületű épületek lehetnének az ingatlanon. Amikor a HÉSZ-t említettük, Nagyházu azt mondta, a Csillagvirág Facebook-oldalán felsorolt létesítményekben nincs semmi kivetnivaló, ugyanis nem hagyományos épületekre kell gondolni, hanem olyanokra, ahová például nyáron a napsütés vagy eső elől be lehet húzódni. Komolyabb beruházás (például lakóépületek) nem valósulhatnak meg, a tervezett építmények csak szigorú egyeztetések után kivitelezhetők, ellenkező esetben automatikusan hatósági eljárás következik. A közművesítésről ő is tud, ahogyan az ott tartott rendezvényekről is. A bizottsági elnök megérti a helyiek félelmét, de parkolóról és a naturás besorolás alóli kivonásról ő nem hallott.
A tulajdonos Kis Viktor szerint a terület húsz-harminc éven át kihasználatlanul állt, ellepte a szemét, a gaz és a (bér)vadászok által hátrahagyott töltényhüvelyek, a rétek elvadultak, a fát pedig lopták. Miután megvásárolta, rendbe tette, kitakarította, engedély nélküli fakivágást pedig nem végeztek. A Csillagvirág Szabadpark miatti aggodalmakat alaptalannak tartja; a HÉSZ nem tiltja, hogy természetjárással kapcsolatos, gazdasági, állattartást kiszolgáló épületeket helyezzenek el a területen. A 23 hektáros erdőterület fél százaléka (1150 négyzetméter) egyébként is beépíthető lenne, de ők ezt sem szeretnék kihasználni. Teljesen legálisan kért áramot a szolgáltatótól, épületeket eddig nem építettek, az engedélyek beszerzése zajlik. Állítása szerint házaknak, épületeknek nem, csak széna- és szerszámtároló pótkocsinak, lóbeállónak és sütőgetőnek lett hely kialakítva. Szerettek volna parkolót, de lemondtak róla, a Natura 2000 alól viszont nem akarták kivenni a területet, mert a besorolás nem zárja ki, hogy a fenntartáshoz szükséges épületeket létesítsenek. Az önkormányzati engedéllyel és az önkormányzattal együttműködésben fejlesztett úttal szerinte csak a szomszédjának van baja, aki egyébként szintén azon közlekedik. Az érdekeltségében lévő céget már eladták, de annak korábban sem volt köze a szabadparkhoz. Emberközpontú, gyerekeket, természetet támogató célokat tűztek ki maguk elé – ha valakinek ez aggodalmat okoz, akkor „az nézzen magába”. „Nem lehet mindenki igényeit kielégíteni, a tetszése szerint cselekedni” – fogalmaz. Úgy tudja, a településen lakók számára szimpatikus a park, nemrég például helyi óvodások és bölcsődések jártak náluk. A nyáron minden második hétvégén dobszakkört tartottak, ami szerinte nem volt zavaró, ennek ellenére nyitott a környékbeliekkel való egyeztetésre. A már említett széna- és szerszámtárolónak szánt pótkocsit fel szerették volna vinni a helyszínre, de nem tudták megoldani, ezért a közelben leparkoltatták, és a járművet valakik megrongálták. A ponyváját szétvágták, kerekeit kiszúrták, amivel félmilliós kárt okoztak neki.
Igazság vagy koncepció?
Az induló Fideszben szerepet vállaló, majd onnan már 1993-ban kilépő Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egyik volt vezetőjét 2010-ben azzal vádolták meg, hogy közreműködött egy az államra előnytelen szerződés megkötésében Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel. A szerződés kapcsolódott a Ronald S. Lauder képviselte befektetőcsoport Sukoróra tervezett, King’s Citynek keresztelt turisztikai projektjéhez, amely akkoriban Közép-Európa legnagyobb szabadidős beruházása lett volna. A megállapodás szerint Blum pilisi és albertirsai ingatlanokat adott volna a Velencei-tó és az M7 autópálya között fekvő állami területekért. A telekcsere és a beruházás nem valósult meg, ám ha megvalósul, akkor a vád szerint 1,2 milliárdos kár érhette volna a magyar államot. A per kilenc évig tartott és Császy Zsoltot a másodfokú felmentés után a Kúria végül a „kísérlet bűnsegédletért” két év hat hónapra ítélte. A Narancsnak korábbi interjújában Császy azt mondta, hogy „az állam emberei (…) a nyaralómmal szemben nemrég szabályos lőállást alakítottak ki” (lásd: Behatolnak a lakásunkba, szemmel tartanak, Magyar Narancs, 2017. február 13.). Az eset a kormánypárti nyilvánosságban az egyik leginkább futtatott peres ügy volt, Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök lapunknak akkortájt azt nyilatkozta, „nem kétséges, hogy az eljárás fő célpontja kezdettől fogva én voltam. Meg is gyanúsítottak, de nem találtak olyan ügyészt, aki vállalta volna, hogy olyan vádat emel, amelyik még egy koncepciós perben sem állt volna meg” (lásd: Bűnös tudatlanság, Magyar Narancs, 2017. szeptember 18.). Császy politikailag motivált koncepciós per áldozatának tartja magát; szerinte ha a nyomozás alatt Gyurcsányra vall, megúszhatta volna a börtönt. Meghurcoltatásáról könyvet is írt Az Orbán-rezsim börtönében címmel.
