Interjú

„Behatolnak a lakásunkba, szemmel tartanak”

Császy Zsolt jogász

  • Kardos Ernő
  • 2017. február 13.

Belpol

Nemzeti Bilincs Egyesület néven jogvédő szervezet alakult, melynek célja, hogy megvédje azokat, akik ellen a hatalom politikai megfontolásból alkalmazza a büntetőjog eszközeit. Interjúalanyunkat, az egyesület elnökét 2010 után az ún. Sukoró-ügy miatt előzetesen letartóztatták, s több büntetőeljárást kezdeményeztek ellene.

Magyar Narancs: A szervezetüket olyan egykori kormánytisztviselők és politikusok alapították, akiket kormányra kerülve a Fidesz elszámoltatás címen bíróság elé állított, de bűnösségüket jogerős ítéletben a mai napig nem állapították meg. Miért épp most léptek?

Császy Zsolt: A társadalmi önvédelemre szükség van, különösen akkor, ha bebizonyosodott, hogy a hatalom az elszámoltatásnak nevezett folyamatban törvénytelen, erőszakos eszközöket alkalmazva távolította el az államapparátusból, a médiából és a politikából azokat, akiket nem tekintett hűséges alattvalójának. Ezért talán megkésve, de védekezésül alakítottuk az egyesületet, amelynek feladata felhívni a figyelmet a nyilvánvaló visszaélésekre.

MN: Ez a civil kör szinte már létével is törvénysértéssel vádolja a kormányt.

CSZS: A bíróság már bejegyezte az egyesületet, ami ellen az ügyészség még nyújthat be fellebbezést. Létezésünk tehát még nem teljesen jogerős, de régóta indokolt. Az egyesületünkkel olyan fórumot is szeretnénk biztosítani a politikai üldözötteknek, amelyen keresztül a rólunk korábban egyoldalúan kialakított társadalmi képet is javíthatjuk. Ugyanis bennünket – akadnak közöttünk miniszterek, kormánytisztviselők, polgármesterek, államtitkárok, nagykövetek, vagyonkezelők – még az ellenzékinek nevezett csoportosulás némelyike is igyekezett a kormány kezére játszani, némi politikai haszonszerzés reményében. Arra gondolok, hogy például Schiffer András – szerintem csak azért, hogy az elszámoltatásnak nevezett akció ne egyedül a Fidesz politikai leszámolásának tűnjön – a Sukoró-ügyet nevére véve büntetőfeljelentést tett Gyurcsány Ferenc ellen, mégpedig hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt. (A feljelentés szerint Gyurcsány ezt azzal valósította meg, hogy a kormány a sukorói rendelet megalkotása előtt nem végzett hatáselemzést és nem biztosította a társadalmi részvétel lehetőségét a döntés-előkészítésben – a szerk.) Pedig amikor a képviselő úr a hatósághoz fordult, ismeretlen tettes ellen már fél éve nyomozott a Sukoró-ügyben a rendőrség a Magyar Nemzetben megjelent cikk alapján. A feljelentés arra is jó volt, hogy Gyurcsányt nemzetközi botrányba is keverjék. Az ügyészség ugyanis jogsegélyért fordult az amerikai igazságügyi minisztériumhoz annak érdekében, hogy Schiffer Gyurcsány ellen tett feljelentése nyomán hallgassák meg az amerikai befektetőket. Ebben az időpontban a magyar miniszterelnököt még védte a mentelmi joga, kifejezetten ellene nyomozni jogsértő lett volna. Az viszont ebből is leszűrhető, hogy a célkeresztben Gyurcsány Ferenc állt, minden ügy mögött őt próbálták megtalálni. Ehhez a szándékhoz asszisztált politikai strómanként Schiffer, aki maga is részese lett a politikai karaktergyilkosságnak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a sukorói befektetővel, Lauder úrral a kormányra készülő Orbán Viktor is találkozott Martonyi János szadai házában, valamint később külön felkészítő anyagot is készítettek, csak azt „eldugták” a bűnjelek közt. Erről egyébként a lassan kormánybefolyás alá kerülő újságok nem írtak. Amikor Gyurcsány a Parlamentben fogadta ugyanazt az amerikai üzletembert, akkor illegális összeesküvésről cikkeztek.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Nem lesz hátrány olyan egyesülethez tartozni, amelynek tagjai önmagukat politikai üldözöttnek tekintik?

CSZS: A tagjaink között valóban vannak olyanok, akiket súlyos büntetőügyek miatt a vádlottak padjára ültettek, így az elnökségben ott van Herényi Károly és Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövet. Vannak, akik „csak” az állásukat vesztették el, de olyan szimpatizánsok is jönnek, akiket felháborít, hogy a politika sorozatosan visszaél az állam büntetőjogi hatalmával. Korábban azt hittük, hogy a rendszerváltással mindezt már magunk mögött hagytuk. A büntetőjogot napi, tömeges politikai leszámolásra ugyanis utoljára a Rákosi-rendszerben használták. Az egyesület nemcsak fórumot ad azoknak, akik ilyen koncepciós perekbe kerültek, hanem összegyűjtjük és elemezzük is az országban történt visszaéléseket.

MN: Ön szerint nem elfogadható, ha kormányváltás esetén az új hatalom megnézi, hogy elődje minden esetben törvényesen cselekedett-e?

CSZS: Ez abszolút elfogadható lenne, ha nem jelezték volna előre szinte minden esetben a vizsgálatok eredményét. A sukorói telekcsere ügyében Balsai István korábbi igazságügy-miniszter – aki ma alkotmánybíró – akkoriban egy Fidesz-sajtótájékoztatón megfenyegette Bajnai Gordont és Oszkó Pétert, hogy ha nem működnek együtt, akkor nem csak Császy Zsolt lesz a bűnbak. Persze valójában mindenki Gyurcsányra vadászott. Az eddigi elemzéseknek számomra az a legfontosabb megállapítása, hogy ha az eljárások tisztességtelenek – márpedig jellemzően azok voltak –, akkor azokat sem lehet elítélni, akik valóban elkövettek valamilyen bűnt. A legtöbb esetben a koncepciós perek klasszikus forgatókönyve valósult meg, és az ügyekről egyoldalúan tájékoztatták a közvéleményt. Esetünkben ezután következett egy tökéletesen alkotmánysértő bírósági eljárás – alkotmánysértést egyébként három alkotmánybírósági döntés is kimondott –, hisz Szolnokon nem tárgyalhatták volna az ügyünket. A sukorói szerződést semmisnek kimondó polgári ítélet is azon példák közé kerül majd be a jogi egyetem tankönyvei­be, amelyben a bíróság az igazság helyett a politikát szolgálta ki.

MN: Elfelejti, hogy a Bajnai-kormány pénzügyminisztere, Oszkó Péter maga kérte a szerződés felfüggesztését.

CSZS: Igen, az ügyészség törvénysértő nyomására és a Fidesz fenyegetéseire. Ne felejtse el, 2009-ben már egyértelműen látszott, hogy kormányváltás lesz. Az önmagát előre győztesnek tartó Fidesz folyamatosan fenyegette az állami vezetőket, illetve az ügy addigi szakértőit is, akikkel később a nyomozás során az ügyészség csendőrpertuban folyatott „szakmai konzultációt”. A rendszer lényege már akkor a lelki terror volt. A terror megfélemlítést jelent, amivel rá tudok venni másokat, hogy azt tegyék, amit én akarok. Miután szabad akaratuktól megfosztották az akkori állami vezetőket, rákényszerítették őket, hogy tegyék azt, amit diktáltak nekik. Ez egyébként büntethető, a jogban kényszerítésnek hívják. De nálunk ártatlan, civil emberekkel szemben is büntetlenül alkalmazhatják. Ez a rendszer egyik lényege.

MN: Börtönnaplójában mégis azt írja, hogy valójában nem akarták börtönbe zárni önöket. Elég volt példát statuálni?

CSZS: A büntetés nem az ítélet, hanem az eljárás maga – ez a kedvenc Kafka-idézetem, ami tökéletesen kifejezi a helyzetet. A 2009-ben elindított koncepciós ügyek főszereplői nyolc éve nem jutnak munkához, ami súlyosabb csapás, mint egy-két éves börtön. A meghurcoltatásunknak, megalázási kísérleteknek, családunk megfélemlítésének, az erkölcsi gyilkosságok sorozatának a magyar társadalom néma szemtanúja volt. Ha valóban bűnösnek tartanának bennünket, már rég túl lennénk az egészen. Direkt húzzák el az ügyek tárgyalását is. A Hunvald-ügyben sokkal több vádlottat és bűncselekményt vizsgáltak, de egy éven belül mégis letárgyalták, Sukorónál az egyszerűbb tényállásnál, harmadannyi vádlottnál ez háromszor tovább tartott. A túlbonyolított esetek fordulatai már nem érdeklik a nagyérdeműt, emlékezetükben marad az évekig hangoztatott rágalom, hogy az egész akkori vezérkar korrupt volt.

MN: Kapott egyértelmű ajánlatot arra, hogy ha Gyurcsányra vall, futni hagyják?

CSZS: Nem, de olyan rávezető magatartást tapasztaltam, ami számomra egyértelművé tette, hogy Gyurcsány Ferencre vagy kormánya tagjaira kéne terhelő vallomást tenni. Ennek érdekében a börtönben puhítottak, sokáig nem hallgattak ki, pedig az előzetesben lévőket soron kívül ki kell hallgatni. Ehelyett besúgókat és provokátorokat helyeztek mellém a zárkába. Politikai fogolynak tartottam magam, de még a köztörvényesek is így kezeltek. Miután nem tudtak megtörni, elengedtek. Hozzáteszem: az állam emberei a legutóbbi időkben is behatolnak a lakásunkba, szemmel tartanak bennünket, a nyaralómmal szemben nemrég szabályos lőállást alakítottak ki. Ez már több volt a soknál, feljelentést tettem, hogy legalább nyoma legyen. Persze, a „tetteseket” nem találták meg.

MN: Ha majd az egyesületben feldolgozzák az ügyeket, figyelembe veszik, hogy nem azonos a Hunvald-ügy, meg Tátrai, esetleg Fekszi Márta vagy Fapál László esete, nem beszélve Hagyóról, Szilvásyról, Laborcról, Molnár Gyuláról. Látják már, hogy milyen azonosságok és különbségek lehetnek?

CSZS: Remélem, fel tudjuk dolgozni az érdemi eseteket. A koncepciós ügyeket a hatalom mindig egy fogalom köré próbálta felépíteni. A Habsburgok idején ez a vád a „felségsértés” volt, abban az időben erre hivatkozva nyírták ki büntetőjogi eszközökkel a politikai ellenfeleket. Rákosinál a „szabotázs” számított kulcsfogalomnak. Orbán Viktor alatt a varázsszó a „hűtlen kezelés” lett, de lehet, hogy nemsokára ismét a „felségsértés” következik. Mindenesetre azt, hogy az érintetteknek bármi anyagi előnyük származott volna az állítólagos bűncselekményekből, még vádlóink sem állították. Tehát szerintük úgy vagyunk korruptak, hogy semmi hasznunk sincs belőle. A felsorolt esetek legtöbbjében egyértelmű volt a politikai megrendelés is, illetve viszonylag egyértelműen kiderült az is, hogy a nyomozást a büntetőeljárás szabályait megszegve folytatták le. A fővárosi kerületi önkormányzati ügyeknél megfigyeltem, hogy ha a képviselőtestület fideszes tagja is megszavazta a döntést, akkor csak a végrehajtókat vonták büntetőjogilag felelősségre, lásd a VII. kerületet, a Hunvald-ügyet vagy a VIII. kerület, a Corvin-negyed ügyét. Ha viszont a Fidesz képviselői nem szavazták meg a határozatot, mint a VI. kerületben, akkor az is eszükbe jutott, hogy a döntéshozókat is felelősségre lehet vonni.

MN: A perek látványelemei közé tartozott, hogy Hagyó Miklós állítólag nokiás dobozban kapta a kenőpénzt, Fapál László meg whiskys dobozban. Aztán kiderült, hogy egyik sem igaz, mert a tanú mindkét esetben visszavonta a vallomását.

CSZS: Igen, ezeket jól el lehet adni, lám, a nokiás meg a whiskys dobozokra mindenki emlékszik. De ilyen eszköz a bilincs hangsúlyozott használata és a vezetőszár alkalmazása is olyan emberekkel szemben, akik nem állnak ellen, és nem követtek el erőszakos bűncselekményeket. Minderről nekem a kínai Kulturális Forradalom jut az eszembe, amikor a vezető értelmiségieket fizikai megszégyenítés közepette szolgálták fel a tömegeknek. Ez Fekszi Márta esetében volt a legszörnyűbb, hisz a törékeny külügyi államtitkárt két nagydarab férfi vezette. De a mankóval bicegve én sem festettem valami fényesen. Kétségtelen, ez a megalázás is a show része volt. De a vége az lett, hogy azóta az érintettek szinte mindegyikét felmentették, bár a legtöbb eljárás jogerősen még ma sem fejeződött be. Egyedül Hunvald kapott letöltendő büntetést a „túlült” előzetese után.

MN: Első körben ön és Tátrai is.

CSZS: Igen, Sukorónál első fokon Tátrai Miklós négy évet kapott, én három és felet de a többiben már első fokon felmentettek vagy megszüntették az eljárást. (A perekről lásd keretes anyagunkat – a szerk.) A sukorói ügy esetében úgy tűnik, nagy volt a bíróval szembeni elvárás. Ráadásul az ügyészség képviselője, Belovics Ervin lényegében kijelölte a feladat elvégzésére a szolnoki bíróságot, hol­ott még a Bírósági Hivatal apparátusa is más ítélőszéket javasolt, valamint a szolnoki törvényszék elnöke is először visszautasította a megtiszteltetést. De Handó Tünde, akit egykori Bibó-szakkollégistaként sokra tartottam, meghajolt az ügyészség előtt. Az elsőfokú ítélet sorozatos tévedései alapján olyan érzésem volt, hogy azt valójában nem is ő hozta. Ugyanis a bíró a saját tárgyalási döntéseinek is az ellenkezőjét foglalta az ítéletbe. Ugyanakkor minden tiszteletem azoknak a bíráknak és ügyészeknek, akik a mai napig erkölcsileg helyt tudnak állni annak ellenére, hogy a kényszernyugdíjazásokkal a mai hatalom lecserélte a bírósági vezetőket. Tette ezt persze annak reményében, hogy az új vezetők úgy állnak majd az ügyekhez, hogy pozícióikat az új hatalomnak köszönhetik.

MN: Valaki azt nyilatkozta, hogy ha ön és Tátrai nem keresi a nyilvánosságot, akkor kevesebbel megússza. Elfogadja?

CSZS: Persze, nekem is mondta az egyik ügyvéd, aki látta a Fradi-pálya privatizációja ügyében indított eljárás első forgatókönyvét, amiben még nem szerepeltem. De miután sokszor nyilatkoztam, végül engem is elővettek. De ennél keményebb fenyegetéseket is kaptam, valaki azt mondta: egyesek sajnálják, hogy nincs gyerekem, talán jobban tudnának rám hatást gyakorolni.

MN: Ön közel állt a Fideszhez és alapítóihoz. Orbán Viktor és Kövér László ajánlásával lett a Bibó István Szakkollégium tagja, a rendszerváltás után pedig a Fidesz-frakció szakértőjeként dolgozott. De otthagyta őket. Nem emiatt büntették?

CSZS: Soha nem ártottam a Fidesz vezetői­nek, nem is feltételeztem, hogy koholt vádak alapján bíróság elé állítanak. Önként jöttem el a pártból 1993-ban, a debreceni kongresszuson épp attól óvtam őket, amit ma csinálnak. Az utolsó Fidesz Pressben megjelenő cikkemben azt írtam, hogy inkább élek rosszul szervezett demokráciában, mint jól szervezett diktatúrában. Ugyanis már a 90-es években megvoltak a jelei a diktatórikus hatalomgyakorlás csíráinak. Másrészt már akkor megjelentek üzleti és politikai kalandorok is a párt környékén. Ez ellen tiltakoztam, amikor eljöttem. Ráadásul már a szakkollégiumi időkben is hajlamosak voltak a fiúk romokat hagyni maguk után. Félek, hogy ha majd az ország éléről leváltják őket, akkor is csak a káosz marad utánuk.

Császy Zsolt a bíróságon

A Fidesz hatalomra jutása után 2010-ben indított, elszámoltatásnak nevezett kormányzati akcióban összesen 1442 ügyet vizsgáltak, ebből 61-ben büntetőfeljelentés született, de mindössze hét esetben emeltek vádat. Négy hűtlen kezeléses büntetőeljárást is indítottak a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség Zrt. vezetője, Tátrai Miklós és igazgatója, Császy Zsolt ellen.

Az elszámoltatás legismertebb ügye a sukorói, amelynek lényege, hogy az állam képviseletében a vagyonügynökség vezetői aláírtak egy telekcsere-szerződést a Joav Blum izraeli–magyar befektetői csoport vezetőjével. A megállapodás lehetővé tette volna, hogy 400 milliárd forintért turisztikai beruházás, kaszinó építése kezdődjön a Velencei-tónál. Az ügyészség szerint az ingatlanok cseréjével 1 milliárd 294 millió forint veszteség érte volna a magyar államot. Bár a beruházás meghiúsult, a Szolnoki Törvényszék három és fél év letöltendő börtönnel büntette volna Tátrait és bűnsegédként Császyt. A Szegedi Ítélőtábla viszont bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottakat. A büntetőügy azonban harmadfokon a Kúrián tovább folytatódik.

A moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladása ügyében bűnpártolással gyanúsították Császy Zsoltot, miután 2013-ban a Központi Nyomozó Főügyészség Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium volt államtitkárát és Székely Árpádot, volt moszkvai nagykövetet különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntett gyanújával bíróság elé állította. A feltételezés szerint a kereskedelmi cég eladásakor 17 milliárd forint vagyoni hátrány érte az államot. Az értékbecsléseket mérlegelve azonban a Budapest Környéki Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentett minden vádlottat. Az ügyről másodfokon, a Fővárosi Ítélőtábla képviseletében a Szegedi Ítélőtábla márciusban hoz jogerős ítéletet.

Az elszámoltatásért felelős Budai Gyula kormánybiztos feljelentése alapján a Fővárosi Főügyészség 2011-ben nyomozást rendelt el a Fradi-pálya privatizációja ügyében is. A gyanú szerint jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés történt, de a Nemzeti Nyomozó Iroda kétéves kitartó nyomozás ellenére sem talált bűncselekményre utaló jeleket, ezért a nyomozást megszüntették. Ugyancsak nagy erőkkel kezdték el a nyomozást – többek között – Császy ellen a budapesti Corvin-negyed építkezéseit vizsgálva, de három év után bűncselekmény híján ezt a vizsgálatot is lezárták.

Neked ajánljuk