Kinek jó a rabszolgatörvény?

  • Szalai Anna
  • 2018. december 7.

Belpol

Magyar Narancs annak járt utána, hogy kinek állt érdekében szabadjára engedni a túlóráztatást és mi várható a javaslat életbe lépése után.

Ez nem lehet több üres blöffnél – állítja reménykedve Balczer Balázs, a Vasutasok Szakszervezetének jogtanácsosa a Munka törvénykönyvének „rabszolgatörvényként” elhíresült módosítási javaslatáról.

A Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf fideszes képviselők által benyújtott indítvány  értelmében a jelenlegi egy évről 3 évre húznák szét a munkaidőkeretet, másrészt 250 óráról 400 órára emelnék a maximálisan elrendelhető túlórák számát. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy akár minden héten berendelhetnék plusz szombati munkavégzésre a dolgozókat, összességében pedig egy év alatt akár 14 hónapot is dolgoztathatnák munkásaikat a cégek.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

 

 

Ráadásul a túlórákkal nem kell azonnal elszámolni, sőt az is elképzelhető, hogy ki sem fizetik, hanem az üzem egy kevésbé pörgős időszakában „lepihentetik” a dolgozókkal. A törvényjavaslatban szereplő másik kitétel pedig arra adna lehetőséget, hogy ne túlóraként, hanem sima bérként számoljanak el, mivel  a munkavállaló hozzájárulhat ahhoz (sőt, kérheti is), hogy bármikor módosítsák a már közölt munkaidő beosztását. Ezzel gyakorlatilag lemondana a túlórapótlékról.

Balczer Balázs szerint ez nem illeszthető be a hazai jogba, mivel ellentétes az irányadó uniós irányelvvel, amelytől a tagállamok nem térhetnek el. Ha mégis megtennék, akkor kötelezettség szegési eljárás indulhat ellenük. Gulyás Gergely kancellária miniszter szerint az unóban 416 óra a túlóra maximum.

Ha más nem is nagyon, a Magyarországon több gyárat is gründoló német cégek legalább örülnek.  Hogy pontosan kiknek áll érdekében a törvénymódosítás, mit lép a kivételesen egységbe forrt ellenzék és mit tehetnek az ügyben a szakszervezetek, kiderül a Magyar Narancs legfrissebb számából

A lap már kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.