Magyarország még a visegrádi országoktól is le van maradva – számok és adatok

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2016. szeptember 28.

Belpol

Orbán lidérces látomásai a haldokló Nyugatról és a valóság.

A Nyugat a vesztébe rohan, a megoldásért Kelet felé kell fordulnia minden józan döntéshozónak – állítja a magyar miniszterelnök. E heti nyomtatott kiadásunkban Orbán Viktor fennen hangoztatott tételének jártunk utána a számok, az adatok, a tények világában. Hát, ha egészen őszinték akarunk lenni: semmi sem stimmel. Figyeljék csak:

Orbán elméletének ellenőrzéséhez elég körbenézni

Nem Jürgen jön Debrecenbe dolgozni, hanem Péter megy Berlinbe, ráadásul nem egyedül. Mi azért megvizsgáltuk a gazdasági adatokat is.

Nyugat-Európa hanyatlásának emlegetése jó ideje visszatérő eleme Orbán Viktor beszédeinek. Most a népszavazási kampányban beszél arról a miniszterelnök, hogy az Európai Unió keleti országai mennyivel dinamikusabban fejlődnek a vesztükbe rohanó nyugatiaknál, akik immár gazdasági téren sem szolgálhatnak példaként Magyarországnak – menekültpolitikájukról már nem is beszélve.

A válságból máig kilábalni képtelen Görögország GDP-je még tavaly is csökkent (–0,2 százalék), de Olaszország (0,8 százalék), Franciaország (1,3 százalék), Belgium (1,4 százalék) vagy éppen Németország (1,7 százalék) növekedése is valóban elmarad a visegrádi országok, vagy Románia és Bulgária tavalyi bővülésétől. (Magyarország gazdasága 2,9, Lengyelországé 3,6, Csehországé 4,5, Szlovákiáé 3,6, Romániáé 3,8 Bulgáriáé pedig 3 százalékkal bővült 2015-ben.) A régióban csökken a munkanélküliség (Olaszország, Franciaország vagy éppen Spanyolország még mindig két számjegyű munkanélküliséggel küzd), viszont nő a fogyasztás, kedvezően alakulnak az adósságmutatók, nincs inflációs nyomás, míg Nyugaton változatlanul a deflációt próbálják elkerülni.

Noha mindig találni olyan mutatókat, amelyekre a miniszterelnök hivatkozni tud állításának alátámasztására, a fenti gondolatmenet

több sebből vérzik.

Míg Magyarországon vagy Lengyelországban az egy főre jutó GDP 11 ezer euró körül mozog, addig Németországban 37 ezer euró jut egy főre: alacsonyabb bázisról pedig könnyebb százalékos javulást elérni: „Ha én 15 másodperc alatt futom a száz métert, és javítok két másodpercet az időmön, akkor mondhatom, hogy mekkorát javultam. De még mindig messze lemaradok attól, aki 10 másodperc alatt futja a százat, és csak néhány századmásodpercet farag az idejéből” – érzékeltette a különbséget a Narancsnak egy banki elemző. Ráadásul ez sem feltétlenül érvényes mindenhol: Írország gazdasága 7,8 százalékkal (55 ezer eurós egy főre jutó GDP mellett), míg Luxemburgé 4,8 százalékkal bővült tavaly (91 ezer eurós GDP-vel). Magyarország pedig még a visegrádi országok között is le van maradva, hiszen míg Lengyelország tavaly már a válság előtti teljesítményének 120 százalékát érte el, addig mi a V4-ek közül a leggyengébb teljesítményt nyújtva alig 102 százalékot…

Folytatás a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő nyomtatott kiadásában.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.