Interjú

"Megdicsért, mielőtt bűnösnek mondott ki"

Ferencz Norbert szociális munkás, első fokon elítélt "izgató"

  • Vári György
  • 2011. november 10.

Belpol

A "radikális" szociális munkást bűnösnek mondta ki és három év próbaidőre bocsátotta a bíróság, mert egy tüntetésen "uszított" Józsefváros guberálást tiltó, hajléktalanellenes rendelkezése ellen. Az elképesztő ítéletről és az ügyről az érintettel, Ferencz Norbert "Pumuklival" beszélgettünk.

 


 

Magyar Narancs: A radikális szociális munka szintagmára csak a te nevedet dobja ki a Google. Mi ez pontosan, és van-e köze az általad szervezett szabálysértési akcióhoz és az elkövetett "izgatáshoz"?

Ferencz Norbert: Van. A Wesley János Lelkészképző Főiskolán végeztem szociális munkásként, most az ELTE-n tanulok, mesterszakon folytatom a szociális képzést, közben szakszervezeti aktivistaként is működöm, az MSZOSZ ifjúsági szervezetének alelnöke vagyok társadalmi munkában. Az államvizsgám után, 2007-től utcai szociális munkásként dolgoztam, például Kispesten az erdőben, azóta is van ott egy közösség, illetve most már arrébb kellett költöznie. Akkoriban már kezdtem érezni azt a fajta nyomást, ami a szociális munkásokra nehezedik a hatalom részéről; annak a veszélyét, hogy elveszíthetjük a szakmai autonómiánkat. Egyrészt ki kell építenünk az "ellátottakkal" egyfajta bizalmi kapcsolatot, közben pedig mégiscsak van egy olyan megrendelés, hogy egyfajta kontrolláló-ellenőrző szerepben is fellépj, az adminisztrációs kötelezettségről nem is beszélve, ami óhatatlanul a valódi munka rovására megy és az emberi kapcsolatokat öli meg. Beszélgetés közben kénytelen vagy az előző "kliens" adatlapját töltögetni, ha munkaidőben akarsz végezni. Amikor ezzel szembesültem, egy időre otthagytam a szakmát, legalábbis ezt a klasszikusat. Börtönökben dolgoztam egy darabig, érettségire készítettünk fel, beadványok kitöltésében segítettünk. Köztudott, hogy túlzsúfoltak a magyar börtönök, folyamatosak az emberi jogsértések, de nem nagyon tudsz erőteljesebben fellépni, mert a börtönvezetőségtől függ, hogy egyáltalán beengednek-e, és végezheted-e a munkád. A Város Mindenkié csoport szervezői között egy darabig jelen voltam, ők is úgy gondolják, hogy - az ellátás hagyományos kereteit kitágítva - az érintettekkel együtt, közösen kell fellépni a szociális terület aktivistáinak az egyre fokozódó kiszolgáltatottság, a szegénység kriminalizálása ellen. A törvényhozói fellépés azonban annyira brutálissá vált az utóbbi időben, hogy a válaszoknak is tovább kell radikalizálódniuk. Ez a szakmai szerepfelfogás teszi csak lehetővé ezt a társadalmi kiállást, például egy olyan tüntetés megszervezését is, amilyen a márciusi volt, és amelyik a bírósági ügyhöz vezetett.

MN: Fölidéznéd, pontosan mi történt?

FN: Január elején lépett hatályba a józsefvárosi rendelet, és a TASZ rögtön beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az önkormányzat illetékesei, akikkel tárgyalni próbáltunk, elejétől fogva cinikus lenézéssel adták tudtunkra, hogy eldöntötték, megszavazták, így akarják és így lesz, kész. A petíciónak vagy a kérlelés egyéb formáinak, úgy tűnt, nincsen semmi értelme. Ezért döntöttünk a tüntetés mellett. Radikális szakmai akciónak szántuk, főként szakembereket vártunk, az ellátórendszer dolgozóit, de jöttek mások is. Körülbelül 80-100 ember jött össze, elhangoztak beszédek, aztán a kukázás következett. Kettőnkkel-hármunkkal szemben intézkedtek a rendőrök, akkor én mondtam, hogy ismételjük meg mi, többiek is a szabálysértést, hogy minket is észrevegyenek. A tárgyaláson is volt egy kis vita, hogy pontosan mit követtem el és mit nem, hogy először szabálysértően kukáztam-e, vagy "hatósági rendelkezés elleni izgatás" vétségét követtem-e el.

MN: Ez egyfajta polgári engedetlenségi akció volt? Ha igen, számítottál büntetőeljárásra? Az egyébként embertelen, a kormányhivatal és a Szabó Máté ombudsman által is jogsértőnek tartott, de jelenleg hatályos rendelkezés ellen hogyan "izgattál"?

FN: Ami a jogvédőknek engedetlenség, az a szociális munkásoknak radikális szakmai akció. Engem ez az eljárás annyira nem viselt meg. Nem állítom, hogy előre kalkuláltunk a büntetőeljárás lehetőségével, de annyi haszna van, hogy ezzel az ítélettel, a "próbára bocsátásommal" az ügy abszurditása még jobban és még nagyobb, tíz- vagy százezres nyilvánosság előtt mutatkozik meg. A bírónő gyakorlatilag megdicsért kiállásomért, mielőtt bűnösnek mondott ki. Az egész annyira komikusan valószínűtlen, hogy még én sem tudom egészen komolyan venni. Szerencsére egyelőre nem származik súlyos hátrányom belőle, nincs priuszom. Ha a másodfokon ez megváltozna, akkor is hiszem, hogy egy emberi jogi bíróság előtt, Strasbourgban nem állhat meg ez a vád. Nem vagyunk egészen dezorientáltak és úttörők sem, láttunk az efféle engedetlenségre példát már a nagypolitikában is, ott volt például a kordonbontás híres esete. Ha nekik szabad volt, akkor annak, aki kimondottan egy rossz helyzetben lévő társadalmi csoport emberi jogainak védelmére kapta a diplomáját és a megbízást, szintén szabad. Természetesen fel sem merül bennem, hogy a bűnösségemet bármilyen fokon elismerjem, ezért is fellebbezünk. Ráadásul kezd kibontakozni egy nemzetközi tiltakozás: az osztrák, a brit és a portugál szociális munkások szervezetei követelik a büntetőeljárás leállítását, jelzik szolidaritásukat. Amíg rád vártam, odajött hozzám egy járókelő, megkérdezte, én vagyok-e a Ferencz Norbert, és azt mondta, hogy a köznép melletted áll ebben a harcban.

MN: Milyen stratégiát választanak a tiltakozók ezután? Megvárjátok az Alkotmánybíróság határozatát, és addig betartjátok a kukázást tiltó rendeletet? Vagy folytatjátok, kiszélesítitek az engedetlenségi mozgalmat az ítélet elleni tiltakozásul is?

FN: Úgy tapasztalom, hogy rajtam már túlnőtt ez a dolog. Ha külön kérném, hogy álljunk le, az se számítana sokat. Úgy tudom, hogy már most szerveződik valami hasonló performansz, korábbi iskolám, a Wesley egyik oktatója, Krokovay Zsolt politikafilozófus feljelentette magát a Hírszerzőn, tudatván, hogy ő is kukázik a Józsefvárosban és másokat is erre buzdít, "izgat" vagy "uszít". Nekem szociális munkásként kötelességem felhívni a figyelmet a szegénység kriminalizálásának kísérletére, ennek eleget tettem: ezért és erre tanítottak a társadalom pénzén, tartoztam vele, hogy megtegyem. De továbbra sem velem kell elsősorban szolidárisnak lenni, hanem a rendelet célpontjaival, annál is inkább, mert az embertelen intézkedések tovább bővülnek. Most van például a parlament előtt, hogy a folytatólagosan elkövetett közterületi tartózkodás bírságát felemeljék 150 ezer forintra, és elzárás is kiszabható lesz. A politikai közösségből kihullott, többnyire nem szavazó, önmaga érdekeinek képviseletére teljesen képtelen emberek szimpla eltüntetéséről van immár szó. Minket beleszorítottak az ilyen típusú fellépésbe, egyszerűen nem maradt más mód.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.