Kutya / Dráguló viháncolás
"Félek, hogy az ebadó többet árt majd, mint használ. A kutyák januártól olyan költségként fognak megjelenni a háztartásokban, amitől könnyen meg lehet szabadulni” – értékelte a hétfőn elfogadott törvénymódosítást Sterk Éva, a Mancs-Rancs Alapítvány munkatársa. Becsléseik szerint Magyarországon csak minden ötödik kutya gazdája tekinthető rendes, felelős tartónak, azaz három millió ebre jut hatszázezer jó gazda. " Az adó miatt az utcára rakott kutyákat a menhelyek sem fogják tudni befogadni, mert már most is túltelítettek. Vagyis több lesz a kóbor kutyákat begyűjtő gyepmester munkája, az ő tevékenységük azonban nem megnyugtató" - mondja Sterk. Az állatvédő szerint az állattartás alacsony kultúráján a törvény se fog javítani. Jónak tartja ugyan a szabályozás irányát, hisz alapos nyilvántartást kéne vezetni a kutyákról és arról, hogy kik a gazdájuk, ám a kivitelezésről szóló passzusok homályosak és pontatlanok.
Veszélyes, vagy sem?
Az Országgyűlés hétfőn elfogadott állatvédelmi törvénymódosítása értelmében 2012. január elsejétől a kutyák gazdáinak évente legfeljebb hatezer forintot kell fizetni – már ha a helyi önkormányzat is be kívánja szedni az ebadót. Amennyiben „veszélyesnek” minősítik a kutyát, akkor ez az összeg 20 ezer forintra nő. Korábban veszélyesnek a pitbull terrier fajtájú kutyák számítottak, ám az új törvényben veszélyes az az eb, amely korábban fizikai sérülést okozott, továbbá „fizikai, vagy pszichikai állapotuk alapján feltételezhető, hogy fizikai sérülést” okozhat. Az viszont nem világos, ki és hogyan határozna erről. Ha ugyanis az állatorvos úgy ítéli meg, hogy a kutya veszélyes lehet másokra, azt „köteles jelenteni a hatóságnak, amely aztán az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő bevonásával dönthet az ebek veszélyesnek minősítéséről". E passzussal több probléma is van: egyfelől túlságosan is tágan határozza meg a veszélyes kutya körét, másfelől az állatvédők jelenlegi tapasztalata az, hogy az állatokkal kapcsolatos bejelentésre az illetékes hatóság – leggyakrabban a helyi jegyző – alig-alig reagál. Értesüléseink szerint a tárca most dolgozik azon a jogszabályon, amely megmondja hogy a veszélyességet ki állapíthatja meg.
„Hiányolom a törvénymódosításból, hogy nem kötelezi az ebtartókat a chip beültetésére. Ez a 21. században már elvárható lenne” – mondta Sterk. A tárcánál erre úgy reagáltak lapunknak, hogy terveik szerint az egyedi azonosító beültetése kötelező lesz, az ezzel kapcsolatos részleteket kormányrendeletben szabályozzák a törvény kihirdetése után.
A törvénymódosítást előterjesztő Vidékfejlesztési Minisztérium becslése szerint a hazai kutyák csupán 5-10 százaléka visel ma olyan chipet, amelyen szerepelnek a gazda adatai, illetve a veszettség elleni oltás dátuma. Amennyiben e rendszer megfelelően működne, nem lenne szükség az ebek manuális összeírására, és egyszerűbb lenne az állatvédők helyzete is, akik sokszor nem tudják, hogyan találják meg az elveszett kutya gazdáját.
Lex puli?
Nem világos az sem, hogy miért lennének érdekeltek az önkormányzatok az ebadó kivetésében. Ha egy városban kétezer – nem veszélyes – kutyát tartanak szabályosan, az 12 millió bevételt hozna az önkormányzatnak, de ezt az összeget kizárólag az ebek ivartalanításra, állatjóléti vagy közegészségügyi intézkedésre fordíthatnák. A beszedés lebonyolítása, az ezzel járó adminisztrációs költségek a helyhatóságokra hárulna. „Ez elsősorban a kistelepüléseken okoz majd problémát, főleg azokon a kétezer fő alatti falvakban, ahol majd megszüntetik az önkormányzatokat. Ott ki számolja össze a kutyákat? A járásból jön valaki? Ebben kételkedek. Pedig sok pécsi lakos hozza ki a 6-os út mellé elengedni a kutyáját, és ezek az ebek rendre a kisfalvakban kötnek ki” – említ egy baranyai példát Wekler Ferenc, a Községi Önkormányzatok Szövetségének elnöke.
Az ebadó alól mentességet élveznek többek közt a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkant segítő, a Magyar Honvédségben, rendvédelmi vagy nemzetbiztonsági szervnél "szolgáló" kutyák, illetve az ivartalanított példányok, valamint a magyar fajták: a kuvasz, a komondor, az erdélyi kopó, a vizsla, a pumi, a mudi, a magyar agár illetve a puli. A minisztérium és a törvényalkotást ismerő bennfentes forrásunk szerint is a kivételezésnek az az oka, hogy megelőzzék ezen fajok kihalását. Ma már kisebb az igény a pulikra, mint korábban, hiszen ma már egyre kevésbé alkalmazzák munkára. Korábban határozatban nyilvánítottak nemzeti kinccsé a kilenc kutyafajtát.
