Egykori hátrányos helyzetűek a katedrán Tiszabőn

Megtalálni a hangot

Belpol

Az elszegényedett településen, Tiszabőn 2016-ig fűtetlen iskolában zajlott a tanítás. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megjelenésével változott a helyzet a Jász-Nagykun-Szolnok megyei községben. Ma már egyetemre járó helyi fiatalok oktatják hét közben a diákokat.

„Itt mindenki hátrányos helyzetű. Tízen voltunk testvérek, a szüleink határmunkákon, alkalmi munkában dolgoztak. Egymást neveltük fel a testvéreimmel, de mindannyiunkat taníttattak: van közöttünk orvos, vállalkozó, és kereskedelmit, vendéglátóiparit végzett is. Pedig gyerekkorunkban sokszor nem volt otthon még kenyér sem. Kemény helyzetek voltak, de sem a szüleink, sem a tanáraink nem engedték el a kezünket” – meséli Demeter Roland, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) tiszabői általános iskolájának tanára. Az intézményben beszélgetünk huszonéves fiatalokkal, akik egyszerre tanítók és egyetemi hallgatók: hétfőtől csütörtökig az iskolában tartanak órákat, pénteken és szombaton a debreceni, jászberényi, szarvasi pedagógiai karokra járnak. Mindannyian roma származásúak és tiszabőiek – kivéve Demeter Rolandot, aki náluk idősebb, és a Jászságból költözött ide. Tiszabőn alapított családot, három gyermeke van, és a feleségével nem terveznek innen elmenni.

A 2000-es tiszai árvíz után sokan elköltöztek a folyó közvetlen közelében fekvő Tiszabőről, az ingatlanok elértéktelenedtek, és lezajlott egy népességcsere. Az olcsó házakba roma családok költöztek. 2011-ben előzetes letartóztatásba került a polgármesteri hivatal jegyzője a szociálpolitikai támogatással épült lakások körüli csalás gyanúja miatt. Később kiderült, a község ötöde érintett volt a büntetőügyben, köztük a polgármester is, a testület 2012-ben fel is oszlatta magát.

Az MMSZ 2016-ban vette át az iskola fenntartását, amely így kikerült a Klebelsberg Központ irányítása alól. Az intézményben nem volt fűtés, rendes világítás, étkező. Országos politikusok és újságírók rendszeresen felkeresték a települést, hogy beszámoljanak az állapotokról. „Igazi mélyszegénység, nem lehetett felismerni, hogy ez egy iskola” – mondja Kubicsek Judit, az iskola igazgatója, aki már akkor is itt dolgozott. Szerinte 2016-ban volt az utolsó utáni pillanat. „Nem tudom, hogyan maradtunk volna fenn. Harminc év után volt egy tisztasági meszelés – a tantestület elsírta magát. Az MMSZ nem értette, hogy ez miért ekkora dolog nekünk.” A máltaiak 2016 nyarán mindent felújítottak, a tanulókra pedig olyan hatással volt a hirtelen beállt pozitív változás, hogy a viselkedésüket is komolyan befolyásolta jó irányba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.