Egykori hátrányos helyzetűek a katedrán Tiszabőn

Megtalálni a hangot

Belpol

Az elszegényedett településen, Tiszabőn 2016-ig fűtetlen iskolában zajlott a tanítás. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megjelenésével változott a helyzet a Jász-Nagykun-Szolnok megyei községben. Ma már egyetemre járó helyi fiatalok oktatják hét közben a diákokat.

„Itt mindenki hátrányos helyzetű. Tízen voltunk testvérek, a szüleink határmunkákon, alkalmi munkában dolgoztak. Egymást neveltük fel a testvéreimmel, de mindannyiunkat taníttattak: van közöttünk orvos, vállalkozó, és kereskedelmit, vendéglátóiparit végzett is. Pedig gyerekkorunkban sokszor nem volt otthon még kenyér sem. Kemény helyzetek voltak, de sem a szüleink, sem a tanáraink nem engedték el a kezünket” – meséli Demeter Roland, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) tiszabői általános iskolájának tanára. Az intézményben beszélgetünk huszonéves fiatalokkal, akik egyszerre tanítók és egyetemi hallgatók: hétfőtől csütörtökig az iskolában tartanak órákat, pénteken és szombaton a debreceni, jászberényi, szarvasi pedagógiai karokra járnak. Mindannyian roma származásúak és tiszabőiek – kivéve Demeter Rolandot, aki náluk idősebb, és a Jászságból költözött ide. Tiszabőn alapított családot, három gyermeke van, és a feleségével nem terveznek innen elmenni.

A 2000-es tiszai árvíz után sokan elköltöztek a folyó közvetlen közelében fekvő Tiszabőről, az ingatlanok elértéktelenedtek, és lezajlott egy népességcsere. Az olcsó házakba roma családok költöztek. 2011-ben előzetes letartóztatásba került a polgármesteri hivatal jegyzője a szociálpolitikai támogatással épült lakások körüli csalás gyanúja miatt. Később kiderült, a község ötöde érintett volt a büntetőügyben, köztük a polgármester is, a testület 2012-ben fel is oszlatta magát.

Az MMSZ 2016-ban vette át az iskola fenntartását, amely így kikerült a Klebelsberg Központ irányítása alól. Az intézményben nem volt fűtés, rendes világítás, étkező. Országos politikusok és újságírók rendszeresen felkeresték a települést, hogy beszámoljanak az állapotokról. „Igazi mélyszegénység, nem lehetett felismerni, hogy ez egy iskola” – mondja Kubicsek Judit, az iskola igazgatója, aki már akkor is itt dolgozott. Szerinte 2016-ban volt az utolsó utáni pillanat. „Nem tudom, hogyan maradtunk volna fenn. Harminc év után volt egy tisztasági meszelés – a tantestület elsírta magát. Az MMSZ nem értette, hogy ez miért ekkora dolog nekünk.” A máltaiak 2016 nyarán mindent felújítottak, a tanulókra pedig olyan hatással volt a hirtelen beállt pozitív változás, hogy a viselkedésüket is komolyan befolyásolta jó irányba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.