A bölcsészképzés dilemmái

Prés alatt

Belpol

A kevés számú jelentkezőre hivatkozva több egyetem is úgy döntött, megszüntet egyes szakokat a bölcsészettudományi karokon. De tényleg eltűntek a diákok a bölcsészkarokról? És ha igen, hova lettek?

„Mit mond a jogász a bölcsésznek, miután lediplomáztak? Két sajtburgert és egy sült krumplit kérek” – szólt a vicc valamikor a kétezres évek elején azon ironizálva, hogy bölcsészdiplomával legfeljebb a McDonald’sban lehet majd állást szerezni. Bár ez a mondás akkor sem volt igaz, manapság mintha egyre inkább ez lenne az általános vélekedés a bölcsészettudományok hasznáról – egy mindent a pénzbeli értéke és a „hasznossága” szerint értékelő társadalomban pedig hol is lenne a helye a bölcsészképzésnek.

A diplomás utánkövetési statisztikák ugyanakkor semmilyen módon nem igazolják azt a feltételezést, hogy bölcsészdiplomával ne lehetne elhelyezkedni, vagy hogy a munkaerő­piacon kiugróan rossz helyzetben lennének a végzettek. „Számomra is meglepő volt – mondja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) egy oktatója –, de van kereslet a bölcsészdiplomára. Az ELTE-s bölcsészdiploma nagyon sokat ér egy csomó helyen, az egykori hallgatóink eredményesen vannak jelen a munkaerőpiacon, és nagyon keresettek is. A multicégek például bölcsészdiplomával keresnek HR-eseket, PR-osokat, tanácsadókat, még filozófia szakosok is dolgoznak multiknál. Van persze olyan is, aki művészeti alkotóként van jelen, míg mások nem alkotóként, de fontos beosztásokban.”

Bartus Dávid, az ELTE BTK dékánja a Narancsnak azt mondja, az ELTE bölcsészkara olyan brand, amely egyértelműen a magas minőséget képviseli, az itt szerzett diploma továbbra is a legelismertebbek között van. „Adataink szerint az ELTE BTK-n végzett diákok a legszélesebb körben helyezkednek el mindenféle munkakörben; nyilván nagyon sokan pedagógusként, kutatóként, egyetemi oktatóként, de sokan a szűk értelemben vett szakterületükön kívül is, a vállalati szférában, állami intézményekben, közigazgatásban stb.”

Az Oktatási Hivatal Diplomás Pályakövetési Rendszerének legutóbbi, 2023-as vizsgálata szerint a bölcsészképzésben végzett friss diplomások az átlagosnál némileg nagyobb arányban voltak ugyan önfoglalkoztatók (6,8 százalék), de csak 5,9 százalékuk volt munka nélkül, mely arány, ha az átlagos aránynál magasabb is, nem kiemelkedő – például az agrárvégzettségűek 5,2, az informatikusok 3,8 százaléka is munka nélküli volt. A nem a felsőfokú tanulmányaikhoz kötődő munkát vállalók aránya a sport- és az agrártudomány területén volt a legnagyobb (25,9 és 17,7 százalék), a friss diplomás bölcsészeknek pedig a 16,5 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nincs köze a munkájuknak a tanulmányaikhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.