Merkel: a határvédelem nem elég; Orbán: nem akarunk idegeneket betelepíteni

  • MTI/narancs.hu
  • 2017. december 15.

Belpol

Az uniós vezetők csütörtöki találkozóján nem közeledtek a kvótaügyi álláspontok.

Minden tagállam számára nyilvánvaló, hogy a külső határok védelme nem elégséges, amennyiben a védelemnek nincs szolidaritást jelentő belső dimenziója – jelentette ki Angela Merkel német kancellár Brüsszelben, az uniós állam- és kormányfők kétnapos találkozójának csütörtöki tárgyalásait követően.

Elmondása szerint a migráció külső dimenziói tekintetében, a külső határok védelme terén komoly előrelépésekről lehet beszámolni, ami egyebek mellett a Törökországgal, Líbiával és számos afrikai országgal kötött együttműködési megállapodásnak köszönhető. De a szolidaritás nem merülhet ki a védelem külső dimenzióiban. Ezzel kapcsolatban az álláspontok nem változtak, a belső szolidaritás megvalósulása érdekében még nagyon sok munkára van szükség – mondta.

Miniszterelnökünk az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozóján

Miniszterelnökünk az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozóján

Fotó: Diego Crespo / MTI/EPA

Ezzel egyebek mellett arra utalhatott, hogy miközben a visegrádi államok vezetői a líbiai határvédelem anyagi támogatásáról döntöttek, sem Csehország, sem Lengyelország, sem Magyarország nem vesz részt a menedékkérők EU-n belüli elosztására szolgáló mechanizmusban.

Orbán Viktor Facebook-oldalára feltöltött videóüzenetében azt mondta, bár a határvédelemben és a migránsok megállításában egyetértett kollégáival, a „betelepítések és a bevándorlás kérdésében” továbbra is vita van.

"Kézitusa volt, afféle politikai kézitusa. A jó hír, hogy egyetértettünk a migráció úgynevezett külső kérdéseiben: határvédelem és a migránsok megállítása a határon kívül. A rosszabb hír az, hogy továbbra sem értünk egyet a betelepítések és a bevándorlás kérdésében. Továbbra is sokan vannak – nagyok és erősek – azok, akik nem megállítani akarják a migrációt, hanem be akarják hozni a migránsokat Európába, és utána pedig kötelező erővel szét akarják osztani. Így Magyarországra is akarnak betelepíteni idegeneket, migránsokat, dacára annak, hogy mi ezt egyáltalán nem akarjuk" – mondta a miniszterelnök.

Az Európai Tanács ülésén most először került napirendre az úgynevezett dublini reform kérdése. Ebbe a jogszabályba tenne bele az Európai Bizottság egy a menedékkérők kötelező és arányos elosztására vonatkozó elemet. A társjogalkotó Európai Parlament a múlt hónapban már kialakította álláspontját, és a Bizottságnál is erősebb belső szolidaritást javasolt.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt szeretné, ha júniusig a tagállamok is egyezségre jutnának. Nagy kérdés, hogy ragaszkodnak-e a teljes konszenzushoz, vagy minősített többséggel próbálják majd elfogadni a jogszabályt. Előbbi esetben Magyarország álláspontjához is igazodni kellene, minősített többségi döntésnél viszont a V4-ek sem alkotnak blokkoló kisebbséget.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.