MIÉP-rendezvények Székesfehérvárott: Nemulassra várva

  • Gavra Gábor
  • 2002. február 14.

Belpol

Csalódnia kellett annak, aki komolyan vette a MIÉP székesfehérvári rendezvényeire szóló meghívót: a múlt szombati Fejér megyei kampánynyitó Csurkával súlyosbított programjába nem fért bele a megyei képviselőjelöltek bemutatkozása, noha eredetileg szó volt erről is; Franka Tibor hétfői, Cigánykérdés cigányúton címmel meghirdetett előadása pedig félresiklott, az előadó inkább zsidózással kápráztatta el közönségét, akiket Csurka István előző nap "gondolkodó magyaroknak" talált nevezni.

Csalódnia kellett annak, aki komolyan vette a MIÉP székesfehérvári rendezvényeire szóló meghívót: a múlt szombati Fejér megyei kampánynyitó Csurkával súlyosbított programjába nem fért bele a megyei képviselőjelöltek bemutatkozása, noha eredetileg szó volt erről is; Franka Tibor hétfői, Cigánykérdés cigányúton címmel meghirdetett előadása pedig félresiklott, az előadó inkább zsidózással kápráztatta el közönségét, akiket Csurka István előző nap "gondolkodó magyaroknak" talált nevezni.Agondolkodó magyarok a jelek szerint nem zárkóznak el a magyar és a világirodalom klasszikusainak tanulmányozásától. A kampánynyitó alatt az előtérben megvásárolható kiadványok között Lovas István best of gyűjteménye mellett olyan gyöngyszemekre lelt a látogató, mint az Adolf Hitler politikai testamentuma, Benito Mussolini A fasizmus doktrínája című alapvetése, Szálasi Ferenc Hungarizmusának I. része (a gondolkodó magyarság bizonnyal izgatottan várja a folytatást), a Zsidóság és bolsevizmus (Kmoskó Mihály A zsidóság világuralmi törekvései című iránymutató tanulmányával kiegészítve), a Vádló bitófák (borítóján Szálasi kivégzésével); és végül, de nem utolsósorban ott volt a nép okulására egy nagy ívű történelemmagyarázat Dietrich Eckarttól, a Bolsevizmus Mózestől Leninig címet viselő bestseller - a Gede testvérek kiadójának megannyi büszkesége.

A terem zsúfolásig tele, Csurka érkezéséig a renegát Nagy Feró által előadott revizionista dalocskák tartják a lelket a rajongókban. A szélső-középosztály parádéja: multifrusztrált drabális ötvenesek, keserű kispolgárok, rengeteg idős, karbantartott hölgy. A sztár késik, rajongói idegesek, egy hiperaktív negyvenes nő nem bírja tovább, tapsolni kezd izgalmában. Negyedórás késéssel befut a vezér, vastaps. Botos Zoltán városi elnök és képviselőjelölt belekezd, bemutatja Csurkát, Bogdán Emil pigmeusspecialistát és Győri Béla szóvivőt, valamint jelölttársait, akik közül a távol lévő (videóról megszólaló) Rónai Lászlón kívül senki nem méltatja a közönséget arra, hogy bemutatkozzék. Ehelyett Győri Béla névsorolvasást tart,

hazaárulók Antall Józseftől Kovács Lászlóig,

az ukrán-magyar alapszerződés ratifikálóitól az Orbán-Nastase-paktum ellenzőiig. Medgyessyről és Kunczéról megtudjuk, hogy a lelkük mélyén anarchisták; az "anarchia" kifejezés hallatán borzongás fut végig a termen.

A rövid és sikeres hangulati alapozás után Csurka jön: visszatekint, átfog, összefüggésbe helyez, világossá tesz. Új ellenség a láthatáron, ezúttal Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke van terítéken. Megtudjuk, hogy az ő lelkén szárad a haza elkótyavetyélése, ráadásul ő választotta ki most Medgyessyt; Fekete szörnyű tetteinek indítékára amúgy két nap múlva Franka derített fényt: Fekete izraeli állampolgár, magyarosított névvel, és egy ilyentől minden kitelik; a gondolkodó magyarok lelkében a világ kerek lett, helyükre kerültek a részletek.

Csurka szerint Fekete irányításával a kommunisták azon dolgoztak 1982-től, hogy átmentsenek minden átmenthetőt a szovjet birodalom összeomlása utánra, melyről jó előre értesültek New Yorkból (?! - G. G.). Egy pillanatra időzavarba kerültek, amikor jött az áldott népharag meg a lakiteleki sátor, kegyelemért rimánkodtak a férgek akkor, ám Antall paktumot kötött velük, ők meg felbátorodtak, taxisblokádot szerveztek, Csurka szerencsére résen volt, és az MDF többi népnemzeti kiválóságával megmentette a kormányt. A fájdalmas igazság az - nézett szembe a vezér a szikár tényekkel -, hogy ezt a néhai miniszterelnök soha nem köszönte meg neki, sőt a tévét és a rádiót átadta azoknak, kilencvenháromra pedig befejezte a haza és az ő elárulását. Negyedóra után tért rá az idei választásra, melynek tétje nem kevesebb, mint pártjának a jövője. Orbánnal ellentétben Csurka számol a Fidesz vereségével, és úgy véli, ha ez bekövetkezik, a MIÉP-nek vége ("végünk van", motyogja egy középkorú hölgy mellettem); és akkor nem lehet többé szabadon rámutatni az "idegenekre és hazaárulókra". Előre eltervezett pánikolás, gerjeszteni kell a dacot; ezekben a percekben mindenesetre távolinak tűnt 2001 ősze, a Fidesz-MIÉP kétharmados többség csurkai álma és a "lesz nemulass" nagypofájú fenyegetése.

A magyarság tönkretételének eszközei közül a szónok kiemeli a "terrorellenes világháborút" (!), a tetteseket pedig a Grespik Lászlót üldöző "budapesti német-izraeli lakásmaffia" háza táján, továbbá a zsidó államban keresné, ahonnan Iliescu és Medgyessy segítségével nyírják szegény Orbán Viktort. Néhány perc vegytiszta zsidózás következik, értekezés a galíciaiakról, akik a nyakunkra hozták 1919-et. Ha jól értettük, miattuk nem születik több magyar gyerek. Vigyázat, a fehér ember világszerte szívóágban van, jönnek a színes bőrűek, mer´ többen vannak, rajta hát, földet minden magyar családnak, lakjuk be kicsiny hazánkat, aztán jöhet a

"visszaszerezni" projekt,

mégpedig szaporodásilag: sokan leszünk, és jól átfolyunk majd a trianoni határokon. Az irredenta biznisz jövője azonban középtávon biztosított, hiszen Csurka szerint akár száz évbe is beletelik, amíg kikúrjuk (szó szerint) az oláhokat Erdély szent földjéről. Addig is megnyugtató, hogy az előtérben helyet foglaló giccsárusok és utódaik kényelmesen meg tudnak élni a Nagy-Magyarországot ábrázoló térképek, jelvények, pólók, sálak, sapkák, alsónadrágok, kesztyűk és kulcstartók értékesítéséből.

Trianon volt az egyik központi eleme Franka Tibor két nappal későbbi, jóval szerényebb érdeklődést kiváltó előadásának is. ´t a békediktátum annyira megviselte, hogy legszívesebben guillotine alatt látná a francia népet, mely érezve a Nagy-Magyarország képében reá és Angliára leselkedő veszélyt, Kohn/Kun Béla segítségével leszámolt a felemelkedő vetélytárssal. A haza ellenségei azonban rosszul számoltak, 1938-ra Horthy ellentengernagy vezetésével talpra állt a nemzet, mely állítólag most is követeli ősei jussát, csak a nyolcvan százalékban zsidó kézben lévő sajtó ezt a tényt csalárdul elhallgatja.

Főnökével ellentétben a Magyar Televízió egykori munkatársa nem lacafacázik, nem beszél galíciaiakról; kertelés nélkül

zsidózik orrba-szájba

Vázlatosan úgy néz ki a dolog, hogy a zsidók, ha a Közel-Keletről kiűzi őket a palesztinok igazságos harca, újabb földre vetik ki hálójukat, a célpont pedig természetesen Szűz Mária véráztatta Magyarországa lesz. Ez a teória mindent megmagyaráz a születések alacsony számától kezdve Fekete Jánoson át egészen az étolajpiac lerablásáig. A zsidók már a spájzban vannak: ők teszik ki az újságírók nyolcvan, az orvosok hetven százalékát, a jogásztársadalom nagy részét, ők mozgatják az EU-t, Amerikát, az MSZP-t és Martonyi külügyminisztert, aknamunkájuknak köszönhetően hazánkban "az a menő, aki buzi", továbbá "aki munka nélkül akar meggazdagodni" (ez a "zsidó viselkedés"), illetve "aki segélyekből akar megélni" (ez meg a "cigány viselkedés").

Nagyjából ennyi a MIÉP üzenete választóihoz a 2002-es választások előtt két hónappal; a fokozott népszaporulat szorgalmazása, a határrevízió erőltetése csak ráadás. Nem könnyíti meg a párt helyzetét, hogy vezetői képtelenek meghatározni viszonyukat a Fideszhez, melyet Botos képviselőjelölt az MSZP-hez hasonló ellenségnek, Franka potenciális szövetségesnek tekint, míg Csurka a kormányzó párt nevének említésétől is óvakodik. (Igaz, a zavar kölcsönös.) A pártelnök semmilyen iránymutatással nem szolgált híveinek a Fidesz első vagy második fordulós támogatásával kapcsolatban, Franka és Botos két nappal később ezt kompenzálandó mindjárt kétféle forgatókönyvvel is előrukkolt. A hezitálás, taktikázás idegen terep a MIÉP számára, vezetői esetlenül mozognak az elmúlt hónapokban az ő szempontjukból kedvezőtlenül megváltozott politikai mezőben. Zavartságuk lehet annak a jele is, hogy elmerengtek a lehetőségen: április után akár még parlamenten kívül is találhatják magukat.

Gavra Gábor

Figyelmébe ajánljuk