A Millenáris Parkban az elmúlt két évben elfolyt milliárdokról írt cikkünkben (Nagy buli volt, Magyar Narancs, 2002. október 17.) szerepelt a Pentaton Kft. is, amely a millenniumi rendezvénysorozat megtervezésére és lebonyolítására kiírt tender egyik nyertese volt (bruttó 1,4 milliárd forint értékben). (A másik a Wermer András érdekeltségű Millenáris Produkció Rt.). Lőrinczy György, a kft. ügyvezetője szerint cégét többször említettük ugyan írásunkban, egyetlen szót sem ejtettünk azonban a Pentaton által megvalósított dolgokról. Pedig szerinte erről is kellene beszélni, s nem csupán arról, hogy a társaság Kolosi Tamásnak, Orbán Viktor exminiszterelnök egyik tanácsadójának, a Tárki közvélemény-kutató cég vezetőjének a családi érdekeltsége.
Lőrinczy György: Az, hogy 2001. december 31-ig a millennium rangjához illő rendezvényeket szervezzünk az épülő kulturális központba. Nekünk kellett kitalálni a koncepciót, a műsorstruktúrát, és biztosítani a szakembereket. Tekintettel arra, hogy ez kis befogadó terű hely, kezdettől az volt a terv, hogy a produkciókat láthassa a szélesebb közönség is, tehát megszerveztük az előadások rögzítését is.
MN: A műsorsorozat belső arányait - mennyi legyen a komolyzene, illetve az egyéb műfajok aránya - önök határozták meg?
LGY: Igen. Én még a pályázati kiírást látva azt hittem, hogy sokan leszünk versenyben, hiszen ilyen jellegű, ekkora összegű nyílt közbeszerzési pályázat még nem volt a kultúrában.
MN: Ennek ellenére egyedül pályáztak. Vajon miért?
LGY: Talán a többiek megijedtek a feladattól. De kevés az olyan, több műfajban is dolgozó ügynökség, mint a miénk.
MN: És az a kevés vajon miért nem indult?
LGY: Ezt én honnan tudhatnám? A Pentatont - Kelet-Közép-Európa első magánügynökségét - 1989-ben alapította Zimányi Zsófia. Fő profilunk a komolyzene, de foglalkozunk mással is. Amikor a Millenárisra kiírt pályázatra készültünk, szakmai konzorciumot alakítottunk, amelybe meghívtuk azokat az ügynökségeket, amelyek olyan műfajokban dolgoznak, ami a Pentatonnak nem elsődleges profilja. Olyan sokoldalú, nagy ügynökség nincs ma Magyarországon, amelyik képes lett volna egyedül megfelelni a tendernek. Választásunk a Concert és Média ügynökségre esett, amely a Szigeten a világzenei színpadot csinálta; nálunk a dzsessz, a könnyűzenei és a folkprogramokat szervezte. A VIP Arts Managementre bíztuk a tánc- és kórusmuzsika megszervezését. A Maskarás Céh lett a gyerekprogramok felelőse. A pályázati periódusban Selmeczi György vezetésével összehoztunk egy szerkesztői gárdát, amely a tizenegy művészeti ágban előkészítette a pályázatot, és szakmailag felügyelte a rendezvénysorozatot.
MN: Mennyit ér ma 1,4 milliárd forint a kultúrában? A tavaszi fesztivált mennyiből lehet kihozni?
LGY: A keretösszeg nagyságát nem velem kellene értékelnie. Mi is éreztük, hogy ez jelentős költségvetés, ezért terveztünk több mint 600 programot. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy induló intézmény volt, tehát sok mindent nekünk kellett ebből a büdzséből előteremteni.
MN: Például?
LGY: Például a szabadtéri színpad borítását, megnagyobbítását, üléseket, a rendezvényhez szükséges székeket, takarásokat, alapszínpadokat. A tavaszi fesztiválhoz egyébként azért sem hasonlítható, mert az kéthetes, míg mi fél éves programsorozatot szerveztünk a Millenárison.
MN: A Trafó mint befogadó színház a Millenáris Teátrumhoz hasonló jellegű előadásoknak ad teret, mégpedig évi 100 millió forintból, szemben az önök 1,4 milliárdjával.
LGY: Mi a Millenárison hat helyszínen, tizenegy művészeti ágban bonyolítottunk le rendezvényeket, egyúttal 77 professzionális televíziós filmet is elkészítettünk. Ráadásul sokszor önálló produkciókat hoztunk létre. Arra törekedtünk, hogy ne utánjátszó hely legyünk, tehát a mi ötletünk, kérésünk alapján jött létre sok előadás, amely aztán bekerült az együttesek repertoárjába; ilyen volt a Katona Szent György és a sárkány előadása. A koncepciónk az volt, hogy magyar szerzők műveit játsszuk. A színházi sorozattal például egy kis drámatörténetet szerettünk volna prezentálni, Szigeti József népszínművétől a kortárs drámáig. Adtunk egy listát a színházaknak, és azt kértük, hogy ebből válogatva hozzanak létre előadásokat. Ehhez több pénzt adtunk, mint amennyit a Trafó vagy akár a tavaszi fesztivál egy vendégjátékhoz adni tud.
MN: Tudomásunk szerint filmkészítésről nem volt szó a tenderben.
LGY: Rosszul tudják.
MN: Mindenesetre a tévéfilmeket alvállalkozók készítették, az Ezüsthajó Kft. és a True Colors. A filmeken a 15 százalékos ügynöki díjon felül volt valamennyi hasznuk?
LGY: A híresztelésekkel ellentétben azokban az esetekben, amikor egy-egy nagyobb alvállalkozót foglalkoztatott a Pentaton, nem tartotta meg a 15 százalékos jutalékot, hanem megosztozott rajta az alvállalkozóval.
MN: Mi volt a dolog menete? Kötöttek egy szerződést a Millenáris Kht.-val, hogy elkészítik a 77 filmet.
LGY: Miután kialakult a teátrum műsora, a produkciókra kötöttünk egy rögzítési szerződést. A filmek öt vagy hat kamerával, sok esetben többnapi felvétellel, kamerapróbával készültek, a szakma legjobb operatőrei és rendezői dolgoztak velük. Ezeket megmutattuk tévés szerkesztőknek, majd az ő igényeik szerint készült el 40 adáskész verzió; ezekből 37-et a közszolgálati televíziók meg is vásároltak. A kiválasztott anyagokra külön utómunka-szerződést kötöttünk.
MN: Magát a rögzítést tehát a Teátrum stábja végezte?
LGY: Az alvállalkozók által felkért szakemberekkel, stábbal együtt. Olyan filmek készültek el, mint a kaposvári színház előadásában Szép Ernő Vőlegény című darabja, Sebestyén Márta és a Julien Joseph Trió koncertje. Ilyen műsorínséges időkben jó lenne, ha ezek minél előbb adásba kerülhetnének, hiszen ennek semmilyen akadálya nincs.
MN: A Teátrum kulturális programját nem érte bírálat, mindössze annyi, hogy a televíziós rögzítés túl sokba került: filmenként 3,5 millió forintba, illetve azért a 40 filmért, amelyből adáskész verzió készült, darabonként további félmilliót kértek.
LGY: Pár hónapja azt híresztelték, hogy a felvételek el sem készültek. Örülök, hogy most már "csak" drágállják. Átalánydíjas szerződésünk volt, amelyben - nem egy produkció esetében - több nap felvételi költségei is benne vannak. Arról nem is beszélve, hogy utófinanszírozási szerződést kötöttek velünk, ami az árat is befolyásolja. És egyszer valaki elmondhatná a dolog másik oldalát is, azt, hogy az elmúlt években nem készültek ilyen televíziós filmek. A magyar nyelvterület összes professzionális szimfonikus zenekaráról film készült, 14 színházi premier, olyan színészgenerációval, amelyikről nincs televíziós felvétel. Továbbá néptáncprodukciókat, dzsessz- és popesteket, Bozsik Yvette-et, a Szegedi és a Pécsi Balett új produkcióit, a Fesztiválzenekar és Zorán koncertjét is rögzítettük.
MN: A sajtóban nagy visszhangja volt a Millenáris Parkban fizetett bérleti díjaknak. Például a hangosításhoz szükséges berendezéseket is bérelni kellett, mert nem álltak rendelkezésre. Szakemberként nem tartja dilettantizmusnak: csinálni egy teátrumot hangosítás nélkül?
LGY: Nekem nem tisztem ezt megítélni, ebbe a tender megnyerésekor már nem volt beleszólásunk. Az volt a dolgunk, hogy az előadásokhoz és a rögzítésükhöz szükséges kiegészítő technikai eszközöket biztosítsuk. A napvilágra került számokat sokszor egyébként képtelenség a költségvetéseinkkel beazonosítani. Egy biztos, a költségkeretünkből a teátrumon kívül öt helyszínen biztosítottunk hang- és fénytechnikát, személyzettel együtt.
MN: Nem érzi-e úgy, hogy az önök cégét felhasználták egyéb célokra? Maradjunk a technikai felszerelés példájánál: önöknek a műsor színvonalas megvalósítása érdekében szükségük volt drága technikai eszközökre, de mások mondták meg, hogy kitől béreljenek és mennyiért. Így volt?
LGY: A teátrum esetében valóban egyeztetési kötelezettségünk volt az üzemeltető másik tendernyertes céggel, a Millenáris Rt.-vel. Ebben egyébként semmi furcsát nem találok, hiszen a beépített technikáért ők vállalták a felelősséget. Én szívesen beszélgetek önnel a tévéfelvételekről és a hangtechnikáról is, de előzetes megállapodásunk szerint ez az interjú végre a kulturális teljesítményünkről fog szólni, például arról, hogy a Pentaton - kormányoktól függetlenül - tizenkét éve állami megbízásokat teljesít: a Frankfurti Könyvvásártól a Stuttgarti és az Ulmi Fesztiválig. Kilenc éve közreműködik a fővárosban a Budapesti Búcsú megszervezésében, emellett számos színházat képvisel külföldön. És ne intézzék el annyival a cikkben a Pentatont, hogy az Kolosi Tamás "családi érdekeltsége".
MN: Jó, ez így teljes. Ugyanakkor az önök cége - mondjuk úgy - "bakot állt" pártközeli vállalkozóknak. Például árulja el, miért éppen az Ezüsthajó Kft.-t bízta meg a Pentaton a filmek elkészítésével. Azért, mert szakmailag a legjobb, a legkorrektebb árajánlatot adta? Vagy másért? Netán sugalmazták "valakik", hogy az Ezüsthajó foglalkoztatása a feltétele a munka elnyerésének?
LGY: A tenderkiírás szerint a 10 százalék alatti alvállalkozókat mi választhattuk ki. Az Ezüsthajóval már korábban is volt szakmai kapcsolatunk: dolgoztunk nekik az állami ünnepeken programszervezőként. Továbbá a filmek a köztelevíziónak készültek, amelynek az egyik legnagyobb beszállítója akkor éppen az Ezüsthajó Kft. volt, amelynek ráadásul montírozóstúdiója volt a Millenárison. És az Ezüsthajó olyan tőkeerős cég, amelyik vállalni tudta, hogy kiadásait csak később térítsék meg.
MN: A Fidesz közeli Ezüsthajó és a Happy End cégek szerepéről elég sokat írt a sajtó az előző kormányciklus idején. Önt ez akkor nyilván nem zavarta. Most viszont csodálkozik, ha e cégek mellett az önök cége is besározódik.
LGY: Még egyszer hangsúlyozom: csupán azt szerettem volna, ha az is elhangzik végre egyszer, mit végeztünk szakmailag, mert ez is hozzátartozik az ügy megítéléséhez.
MN: Nem érzi-e úgy, hogy a szakmában csökkent a cég ázsiója?
LGY: Egyáltalán nem. Kormányzati megrendelésünk jelenleg nincs, de amint ismét nyílt közbeszerzési pályázatot írnak ki állami rendezvényekre vagy kulturális területre, elindulunk. Addig is rengeteg munkánk van - zenekarokat, operett- és musicalprodukciókat képviselünk külföldön, céges rendezvényeket szervezünk.
MN: Nem tart attól, hogy most négy szűk esztendő jön?
LGY: Miért jönne? A Millenáris kapcsán megismert a szakmának az a része is, amelyikkel eddig nem volt kapcsolatunk: elkészült 641 program és 77 film - ez kiváló referenciaanyag. Miért ne bizakodnánk?
Mihalicz Csilla
