Szél fúj, családok érkeznek, nagyobb csoportok, zöld cserkész-zubbonyos hölgy mutatja a vonatot a bizonytalankodóknak, néphadsereg-mintájú gázálarctáska a vállon. Összehajtható faszékek, műanyag és fémvázas székek, táskák, szatyrok, párnák, takarók.
Az esőtető alatt önnön koncentrátumaként fúj át a szél, a bemondó hangja beszorul, huszadszorra már nem vicces, ahogy arcig-agyig rezonál: a vonat Mise-park megállóhelyen megáll. Kinyitnak a pavilonok, Dunkin Donuts, akkor már inkább a Resti, kávé, és ha egyszer más nincs, később se lesz, legyen sör, minden mindegy már úgyis, melegség, meleg úgysem lesz többé soha. A példát csak egy, szemlátomást hosszú éjszakából érkező, jó hangulatú férfi követi, a zarándokoktól utalásszerűen szavakban is elhatárolódva.
Általános karaktere
Megpróbálom meghatározni a miseközönség általános karakterét, de csak a semmire jutok. Gyerek, öreg, középkorú, fiatal (az átlagosnál talán jófiúsabb, jólányosabb, de lehet, hogy ezt is csak képzelem), semmi túlpörgés, túláhítat, és az újságosnál sem fogy kiugró mértékben az Új Magyarország.
Aztán betolnak egy mentesítőt is, ez Mise-park megállóhelyig csak néhány állomáson áll meg, akkor válasszuk ezt. Pár perc késéssel el is indulunk. Az ablakokon a vonat részletes menetrendje, a vécében az alkalomra leginkább még az a felirat utal, hogy "Utálom az ojan embert aki a szegényen nem segit azt mondja isten!", ami az egyházi állásponthoz képest kétségkívül túlságosan militáns, szektaízű megállapításnak tűnik. A másik felirattal, hogy "Szaros ujjad kend a szádra, ne a vécé oldalára!", megszorításokkal akár egyet is lehet érteni, de alatta a toleranciára buzdító és az egyén felelősségét hangsúlyozó szigor jegyében ott áll: "Öreg! Te meg törődj a saját dolgaidal!" Végezetül, mindeme kisszerűségnek dacosan fityiszt mutatva mintegy, a szikár ítélet: "Ez nem budi, hanem hányinger telepp."
Egyre lassabban haladunk előre, egyre gyakoribb és hosszasabb a várakozás nyílt pályán, nem tervezett megállóhelyeken, és az elhaladó, szembejövő szerelvények legalább annyi tárgyat adnak a beszélgetésnek, mint Tatabánya óriástúzoka, vagy majd Komáromnál a Duna-túlpart, mely el van véve. Addigra már felkel a nap, lendületet vesz a kegyes tréfálkozás, hogy tudniillik akárki meglássa, "nem lesz eső, elintézi a Főnök". Elemózsiás csomagok nyílnak, feltárva szégyenteljes titkukat: a kávé kiömlött, a szendvics elázott, a körte szétnyomódott, a turista-sótartó otthon maradt.
Kádár-rendszer, rossz állapot
A hangulat emelkedettsége lefojtja a várakozás türelmetlenségét, összehangolódnak a vérmérsékletek, gyorsan elhal a felbugyborékoló, kacsingató zsidózás, a hornozás és torgyánozás. Általános egyetértés alakul ki, miszerint egyrészt a Kádár-rendszer a felelős mindenért, és csak a második helyen ezek a mostaniak, másrészt a MÁV ismét bebizonyította, hogy semmit sem tud megszervezni. Végül harmadrészt: a vonatban legalább meleg van, odakint viszont hideg, amit csak egyetlen, távolabbról érkező, makacsul sértett hang árnyal, amely a fizikai valósággal is szembeszegülve állítja, hogy a vagonban - direkt - nem fűtenek, csak a vécében.
Negyed kilencre érkezünk Mise-park megállóhelyre, negyedórával azután, hogy mindenkinek el kellett volna foglalnia a helyét a szektorokban. A Máltai Szeretetszolgálat fiataljai körülkészségeskedik a leszállókat, és leplezetlen csalódottsággal veszik tudomásul, hogy még e sorok általuk rossz állapotúnak ítélt, vélhetően valóban kissé bomlott külsejű írójának sincs szüksége segítségre. A raktártetőkön kommandósok, a levegőben helikopterek. Rendezők, kisegítők, rendőrök, elsősegélyezők mindenütt.
Kiderül, hogy valóban kell az a belépőjegy, ezeknél a bejáratoknál konkrétan a piros, de amott, följebb még lehet szerezni. Jónapotkívánok, izé, belépő, hol, hogyan - török célom felé, amire egy zordon "Dicsértessék a Jézus Krisztus" a válasz, okulásomra, tanítólag. Kapok viszont jegyet, mégpedig pirosat, őrizzem meg, töltsem ki, mert ez biztosítás is, hogy nevem, címem, betegségem, rendszeresen szedett gyógyszereim, kéne még, hogy anyja neve. Ahelyett, hogy kitölteném (a saját érdekemben), két szektorral előrébb nyomulok, látni pápát, hallani igét.
Bárány
És aztán innentől sokáig rossz, odatévedt bárányként a pásztorra váró nyájban, nemhogy lelkileg, de ruházatilag, elemózsiailag is ennyire felkészületlenül, a megannyi pulóver és anorák, orkánkabát és pléd, süteményesdoboz és rántott csirke közelségében, s mégis oly távol. Mindent elönt a szél, mindenhová behatol. Egyházi zene, közérthető teológiai eszmefuttatások, váratlan közös imák oldják a vacogó várakozás egyhangúságát, izzítják a hangulatot, mint a lelkes, ígéretes tehetségű előzenekar, már-már azt várná az ember, hogy a lelkesebbek kifütyülnek egy kevéssé átélt Üdvözlégy Máriát.
Kilenckor sorbanállás a toi-toi és euro-wc-k előtt, a sorok keverednek, egyetlen tömeggé sűrűsödnek, és félkor, amikor a püspökök már az oltár mellett fehérlenek és villódznak, ahogy felkapja a szél a palástokat, még mindig nem áll mögöttem senki. Aztán megtudom a hangszórókból, hogy az egyházfő megérkezett, következik a pápamobilos körséta, alig javult pozíciómat is feladatja velem a tudósítói kötelességtudat.
Kívülről tudom
A darus kamerák állása jelzi, merre araszol éppen a szentatyát tartalmazó üvegkalitka, fel-felugorva néha meg is látom, és így nem is fázom annyira. Aztán egy jóságos rendőr bizalmasan megjegyzi a körülötte állóknak, hogy az akváriumszerű jármű itt fog elkanyarodni az oltár felé, ami aztán meg is történik, a pápamobil körül fekete öltönyös biztonsági emberek rajzanak látszólagos összevisszaságban, valójában minden bizonnyal egy elegánsan kifinomult terv szerint. Maga II. János Pál kimerült testtartással ül, mint akinek ebből az egészből nagyon elege van. Szelíd, fáradt, öreg ember.
Zarándokok Varsóból, műanyag transzparensen követelik Popieluszko boldoggá avatását, éppen érkeznek az Agnus Dei perceiben, amikor a bejelentés ellenére elölről fokozatosan hátrafelé, oldalról áldoztatnak (gyónni végig lehetett, aki akart). A templomi zászlókon fekete madonna és Solidarnosc aranyrojttal, pánik, közrendőri zavar, aztán helyet foglalnak, mindjárt az oltár előtt, helyi kommandós parancsnokkal élükön.
Aztán a mise maga, az egyházfőt a távolból csak öltözékéről lehet megismerni. Két apáca fordít süketnémára, eltérő szövegértelmezések az énekeknél. Karol Wojtyla magyarul sokszor (lengyel helyesírású a szöveg), horvát, szlovák, német, lengyel. Mindenki könyvecskét néz, részletesen a liturgia, lépésről lépésre, az ének-szövegek, gyakorlati tudnivalók is, minden. Így, fázva, meg gyermekkor, magára szabott (tudósító) vallásértelmezések, a közös ének is, tehát nemhogy a Boldogasszony Anyánkat meg a Holszentpéter siíírbatévét, de még asztat is, hogy nem jut most eszembe, szóval kívülről tudom, ha elkezdik, a hatodik versszakig, na azt, a sokversszakosat, szóval, jó, nem teli, de azért torokból, magamhoz képest. Mégiscsak szentatya.
Aztán persze vége lett. Kordon alatt, rendőr helytelenít, Győrbe be. Ezt tették, ez nekik resti. Grill. Legalább különveszik, hogy kommersz meg minőségi. Lányosztály, vegyülni, bácsi. Megtudom, van fénykép, a pápa, hogy éppen jön. Hegyek között. Világ ez is.
Kovácsy Tibor
Tilos volt bevinni
"- olyan szúró- és vágóeszközt, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja,
- dobócsillagot, rugóskést,
- testi sérülés okozására alkalmas tárgyakat, szúró- és vágóeszközt, kilövő készülékeket (íj, parittya, szigonypuska, csúzli),
- olyan eszközt, amelyből a szem és a nyálkahártyák ingerlésével védekezésre képtelen állapotot előidéző vegyi anyag lőhető, permetezhető (gázspray),
- elektromos feszültség útján átmenetileg védekezésre képtelen állapotot előidéző eszközt (elektromos sokkoló),
- fegyverutánzatot, amely megtévesztésig hasonlít lőfegyverre, gáz- és riasztófegyverre,
- ütés céljára használható, ütés erejét, hatását növelő eszközöket (bokszer, ólmosbot),
- lőfegyverre szerelhető hang-tompítót, lézeres célzókészüléket, lőfegyver éjszakai irányzékát,
- gumibotot, bilincset, lánccal vagy egyéb hajlékony anyaggal összekapcsolt botokat, nehezékeket,
- kempingszékeket (helyette kisméretű, összecsukható, úgynevezett horgászülőkét, párnát vagy a helyszínen vásárolható papírból készült ülőkét).
Pénz és rend igazgat
A központi költségvetés 35 millió forintot utalt át a győri önkormányzat számlájára, amit a közgyűlés további 10 millióval toldott meg. Ehhez járult - a polgármester szavaival - az a "10-20 millió, ami közérdekű kötelezettségvállalás meghirdetése után érkezett a szponzoroktól", de "az ingyenmunka és termékszolgáltatás értékét pénzben kifejezni lehetetlen".
A "sok pénzt" igyekeztek "racionálisan" felhasználni: az Ipari Parkban emelt oltárépítmény vas- és acélszerkezetét a Bartók Béla Általános Iskola kapja majd meg tornatermi tetőfedés formájában, a szektorok padjait a városi rendezvényeken látják viszont a győriek. 12 millió forintért épült a 4,5 km kerékpárút, és jelentős forrásokat emésztett fel az is, hogy az eredetileg mezőgazdasági munkálatokra alkalmas területen lehetővé tegyék a közlekedést, a járművek elhelyezését. Konkrétan a parkoló, a kemping megépítéséről, illetve a murva leterítéséről van szó, amit az American Oil Company által ingyenesen kölcsönadott vízhatlan fóliára szórtak, ezzel is könnyítvén az újrafelhasználást.
A polgármester környezetéből származó értesüléseink szerint a központi pénzek mértéke és Balogh József (MSZP) pártkapcsolatai között nincs összefüggés (a már említett céltámogatáson túl a főoltár felépítésére 40 millió forintot adott az állam, igaz, hogy az egyházmegyén keresztül futott be a pénz), "sokkal inkább a helyi vállalkozókkal tart fenn szoros kapcsolatot" a város első embere - mondta egyik közvetlen munkatársa. Ezt egyébként alátámasztja, hogy a város hírlevelében negyed oldalt töltöttek meg a támogatók felsorolásával. Összehasonlításként érdemes tudni, hogy 1991-ben Szombathely majdnem 100 millió forintot kapott II. János Pál fogadására.
A Győri Egyházmegye 75 millió forintot adott ki az előkészületekre. A győri püspökség a hívők, zarándokok részére az ingyenjegyek mellé igényes kiállítású, zsoltárokkal és hasznos információkkal ellátott gájdot állíttatott össze. Saját keretből további 10 milliót költöttek a Püspökvár környékének felújítására; "csak" 15 millió forintba került a műemléki környezetbe beépített kislift, ezt egy értékes ablak áthelyezésével lehetett csak megoldani.
A pápa személyes biztonságáért a Köztársasági Õrezred felelt, a mise zavartalanságát 851 egyházi rendező segítette. A megyébe az események előtt pár nappal 2350 rendőr érkezett. Dr. Gál Lajos, a megyei főkapitány hivatalának vezetője kiemelten nehéz feladatnak minősíti, hogy két nap alatt három helyszínen kellett a pápa érkezését, távozását és vonalbiztosítását megoldaniuk. A nyomozók személyesen mentek ki tízezer szórólappal az útvonal mentén található összes lakásba, és ellenőrizték, hogy az ott lakók azonosak-e a nyilvántartásban szereplő bejelentett lakókkal, akik "kávéval kínálták és marasztalták embereinket". A szórólapokon olvasható többek között: "a legközelebbi egyenruhás rendőrnél haladéktalanul jelezze, ha ismeretlen - különösen külföldi - személy érdeklődik, vizsgálódik a lakókörnyezetében található épületekben, vagy szállást kér". Ahol a bűnügyi nyomozók nem találtak senkit, vagy elhagyott épületre, romra leltek a pápamobil által érintett részeken, ott helyszíni őrizetet biztosítottak. Az utólagos jelentés alapján megtudtuk, hogy sehol semmi gyanúsat nem észlelt senki, baleset is csak a pápa elutazása után történt: apró koccanás. A pápa Győrbe érkezésének napján teljes szesz-, vadászati és horgászati tilalmat léptettek életbe, ami egyébként egy helyi fodrászüzlet tulajdonosából élénk felháborodást váltott ki.
Somos András
