Mit rejteget oly nagyon az MKB? – Elképesztő módon próbálkoznak a bank ügyvédei

  • Böszörményi Jenő
  • 2017. március 25.

Belpol

Rossz helyre nyújtották be a fellebbezést, elmulasztották a határidőt: az MKB húzza az időt.

Első fokon tavaly októberben már megnyertük azt a pert, amelyet az MKB Bank bizonyos közérdekű adataiért indítottunk. Mint ilyenkor általában az adataikat az adófizető állampolgárok tekintete elől a mégoly egyértelmű törvényi előírások dacára is rejtegető intézményeknél általában szokás, az ítéletet az MKB ügyvédje megfellebbezte. Nem is lenne ezzel különösebb gond, hiszen ez a „bevett gyakorlat”. Ez esetben azonban az MKB-t képviselő ügyvédi Iroda rossz helyre címezte a fellebbezést, s mivel a határidő utolsó napján (december 27-én) adta postára az iratot, elmulasztotta a fellebbezésre nyitva álló határidőt is.

A Fővárosi Törvényszék azonmód elutasította a fellebbezést, az MKB (és ügyvédei) azonban nem adják föl. Egy hónap elteltével beterjesztett igazolási kérelmében az ügyvédi iroda azzal próbálta kimenteni mulasztását, hogy a fellebbezési határidő lejártakor pont mindenki szabadságon volt, így kénytelenek voltak keríteni valakit, aki viszont azért nem tudta beterjeszteni személyesen az iratot, mert december 27-én a Fővárosi Törvényszéken szünetelt az ügyfélfogadás. Hát persze, így már minden világos! Már csak azt nem értjük, ha mindenki szabadságon volt, ki írta meg a fellebbezést? S ha ezt korábban már megírta az ügyvédi iroda valamely jól képzett munkatársa, miért halogatták az utolsó napig a benyújtást, amikor nem volt ügyfélfogadás? E sok balfogás egyébként azért is rendkívül kínos, hiszen az MKB-t ebben a perben Magyarország egyik legnagyobb és legnevesebb, a szakmában széles körben nagyrabecsült ügyvédi irodája, a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda képviseli, amelyet az állam is előszeretettel talál meg megbízásokkal, s amelynek 2014-es árbevétele meghaladta az egymilliárd forintot, osztaléka pedig megközelítette a negyedmilliárdot.

A Fővárosi Ítélőtábla Kizmanné Oszkó Marianne vezette tanácsa tegnap meghozott végzésében a hatályos jogszabályok és a bírósági gyakorlat alapján alaptalannak minősítette az ügyvédi iroda igazolási kérelmét, és innen idézzük a bírák összegzését: „A bírói gyakorlat töretlen abban a kérdésben, hogy a hivatásszerűen, gazdasági tevékenységük körében, ellenérték fejében és magas fokú etikai elvárások szerint végző jogi képviselőkkel szemben magasabb elvárhatósági követelményt támaszt, és a mulasztás vétlenségét megalapozó okok és körülmények körét, valamint a méltányosság alkalmazhatóságának eseteit is szűkíti. A jogi képviselőnek kötelessége, hogy távolléte esetére megfelelő helyettesítésről gondoskodjon, ezáltal a törvényes határidőket betarthassa. Ennek elmulasztása esetén a késedelmesen előterjesztett fellebbezés kimentése végett az igazolási kérelem még méltányos elbírálás mellett sem tekinthető megalapozottnak.”

Az MKB-nak persze lehetősége van ezt a végzést is megfellebbezni, erre – most szólunk – 15 nap áll rendelkezésre. Vagyis lehet, lesz még egy kör a Kúrián. A Kúria azonban korábbi határozataiban már leszögezte, hogy a fellebbezési határidő elmulasztása nem igazolható azzal, hogy a fellebbezést arra nem illetékes bíróságnál terjesztették elő. Hogy ennek ellenére bepróbálkozik-e ezzel az MKB? Kíváncsian várjuk, ezúttal mivel állnak elő.

És hogy mit titkol az MKB?

Vezetőinek fizetését és juttatásait, no meg a bank által kötött megbízási, vállalkozási, támogatási, ingatlan- és műtárgy-adásvételi szerződések adatait. El sem tudjuk képzelni, mi minden derülhet ki ezekből az adatokból, ha azokat mindenáron védeni kell.

A pert a Transparency International közreműködésével indítottuk, jogi képviseletünket a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda látja el.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.