Rendőrségi ügy lett abból, hogy még mindig folyhatnak el pénzek a visszamondott olimpiai pályázatra

  • narancs.hu
  • 2017. március 25.

Belpol

Az Együtt tett feljelentést, mert szerintük a Budapest 2024 Zrt. máig nem szüntette meg a pénzszórást. Ez az a cég, amelynek a vezérigazgatója még mindig havi 1,8 milliót keres.

Noha több mint egy hónapja hivatalos, hogy Magyarország mégsem pályázik a 2024-es olimpiára, nem mondták fel az előkészületekkel kapcsolatos szerződéseket – állítja Pataki Márton. Az Együtt budapesti elnöke egy szombati sajtótájékoztatón közölte, hogy hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Egy adatigénylésre adott válaszból az derült ki Pataki számára, hogy a pályázatért felelős Budapest 2024 Zrt.-nél változatlanul megy az ész nélküli pénzszórás.

A fővárosi politikus korábban felkereste a Budapest 2024 irodáit, hogy mutassák meg, ígéretükhöz híven felmondták-e az élő szerződéseket, de nem járt sikerrel – ezután adott be közérdekű adatigénylést. Pataki Mártonhoz péntek este érkezett meg a válasz, de a szerződések felmondásáról szóló igazolások helyett néhány mondatot tartalmazott csak a levél, jognyilatkozat egy sem érkezett. „Miközben egy hónapja hivatalos, hogy vissza kell lépni a pályázattól, és ez jogi lehetőséget jelentene a szerződések felmondására, erre minden bizonnyal nem került sor” – hangsúlyozta az Együtt politikusa.

Pataki Márton szerint naivan azt lehetne gondolni, az a cél, hogy Mihók Attila vezérigazgató minél tovább vehesse fel a havi nettó 1,8 millió forintos fizetését, ezért dolgoznak ilyen lassan. De a politikus úgy látja: a valóságban ennél nagyságrendekkel több pénz, százmilliók, ha nem milliárdok magánzsebekbe történő átmentését látjuk, „miközben egy országot néznek teljesen hülyének”.

Az LMP is futott egy kört szombaton a Budapest 2024 Zrt. ügyében: Ikotity István, a párt országgyűlési képviselője is azt követeli, hogy azonnal fejezze be a pénzköltést a cég, amely máig zavartalanul üzemel hat igazgatóval, akik havonta fejenként nettó 1 millió 223 ezer és 1 millió 862 ezer forint között keresnek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.