MSZP-kongresszus: Morgás a bajusz alatt

  • Besenyei Zsolt
  • 2006. október 26.

Belpol

Nyílt és szervezett kritikát sem a miniszterelnök, sem a kormány egyensúlyi és reformprogramja nem kapott az MSZP hétvégi kongresszusán - burkoltat viszont annál többet. Az erőt mutatni próbáló Gyurcsány Ferencet nem követték hadak, csak a hű fegyverhordozók némelyike.
Nyílt és szervezett kritikát sem a miniszterelnök, sem a kormány egyensúlyi és reformprogramja nem kapott az MSZP hétvégi kongresszusán - burkoltat viszont annál többet. Az erőt mutatni próbáló Gyurcsány Ferencet nem követték hadak, csak a hű fegyverhordozók némelyike.

Sejthető volt, hogy semmitmondó lesz (lásd: Visszametszés, Magyar Narancs, 2006. október 12.), de hogy ennyire, az még a megfigyelők, sőt a pártvezetők egy részét is meglepte. A kongresszus lényege, a kormányfő pártbeli einstandjának terve már korábban megbukott; nem sikerült keresztülvinnie sem a fentről lefelé ívelő tisztújítást, valamint Hiller István is megtagadta, hogy lemondjon az előre hozott elnökválasztás érdekében. Gyurcsány mindenesetre ismét deklarálta a szándékát a pártvezetés átvételére. A parlamenti bizalmi szavazásra hivatkozva a párt és a kormány politikájának egysége mellett érvelt, ám ez az egység már rég a múlté - és inkább megteremtése, mintsem a fenntartása lehet a kormányfő célja az elnöki poszt megszerzésével. A miniszterelnök kongresszusi

beszédének kulcsmondata

("a kormány és a kormányfő nem helyezhető politikai gyámság alá") megvilágítja, hogy mit takarhat belső kritikusainak szándéka az MSZP baloldali néppárttá szervezésének szlogenjével. Ellencsapásként Gyurcsány a múlt héten maga terjesztett elő pártreformjavaslatot, amely az elnökség szűkítésével a szocialista mogulokat megfosztaná kisebb szövetségeseiktől, illetve kontroll alá helyezné magát a testületet is, az eddig csak informális befolyással bíró megyei (esetleg később regionálissá alakítandó) elnökök grémiumának alapszabályba emelésével. A pártalkotmány eme átalakításának bírálóit ugyanakkor eleve azzal vádolta meg, hogy politikai kritikájukat rejtik szervezeti kifogásaik mögé, miközben maga a terv is ki nem mondott hatalmi célokat szolgál.

A szocialisták tartalmi averzióit a kongresszus nyolc szekcióra bontott, még a plenárisnál is mérsékeltebb érdeklődést kiváltó zárt alrendezvényei sem kanalizálták. Pótcselekvésként kritizálták persze a kormányzati kommuniká-ciót (lásd még: szóvivőkirúgások a Medgyessy-érában), követelték a "baloldali értékek felmutatását" - igaz, ez utóbbi már nyílt megkérdőjelezése a liberális ihletésű restrikciós-piacosító gyurcsányi programnak. A koalíciós partner a nyílt válság szeptember közepi kipattanása előtt rendre kapott - a közelgő választás miatt még - név nélküli bírálatot, ám ezúttal ezek is elmaradtak; a szocialisták egyelőre magukkal vannak elfoglalva.

A kormány egyensúlyi és reformprogramjának kritikája a miniszterelnök hatalmi törekvéseinél megállt (mi több, az értelmiségi szekcióban akadt olyan vélemény, hogy Gyurcsánynak nem kellene összekötnie a programot a saját személyével), de a kormányfő felszólítására, miszerint álljon föl, akinek van más elképzelése, csak Szanyi Tibor képviselő vállalkozott egy szociáldemokrata alternatívavázlatra. A miniszterelnök ugyanakkor nem látszik engedni: "egy tapodtat sem hátra, (...) nincs más út, (...) csak előre lehet menni". A Kossuth tér és az Astoria felől fenyegető veszély (amit Gyurcsány is kiindulópontként használt, a kompromisszumos rendszerváltás megkérdőjelezéseként kategorizálva a kormányellenes akciókat - ami kétségtelenül igaz) egyelőre megakadályozta, hogy a törésvonalak nyílt szakadékká szélesedjenek, de legalább három potenciális erőközpont már most jól megfigyelhető a pártban. Az egyik természetesen a miniszterelnök köré tömörül; a másik vezéralakja Szili Katalin házelnök, a harmadik pedig Lendvai Ildikó frakcióvezető, Kiss Péter munkaügyi és a hozzájuk csatlakozó Szekeres Imre honvédelmi miniszter körül van létrejövőben, bár utóbbi kettő - legalábbis nyilvánosan - még nem manifesztálódott. Mindkettőnek kimondott célja ugyanakkor Gyurcsány

hatalmi monopóliumának megtörése,

akár személyi ellensúly (Szili esetleges pártelnöki indulása), akár szervezeti ellensúlyok (a korporatív párt- és kormánybeli hatalomgyakorlás megerősítése, illetve beépítése) révén.

A miniszterelnök primátusát az MSZP-n belül egyelőre nyíltan nem kérdőjelezik meg. A pártbeli ellenérzések leszerelésére azonban alighanem engedményekre kényszerül. A dolgok jelenlegi állása szerint februári elnökké választása valószínűnek tűnik akkor is, ha idővel csatározások törnek ki a poszt körül. Sőt, azzal együtt is az ő befutása várható, hogy Gyurcsány nemcsak a pártelit bizalmát veszítette el, de az őt 2004 augusztusában pajzsra emelő és az október utáni helyi pozícióvesztés egyértelmű veszteseinek tekinthető mezei hadak támogatását is.

A múlt szombati kongresszus deklarált célja az önkormányzati választások utáni helyzet, illetve a vereség okainak elemzése volt, ám ezekről érdemi értékelés nem hangzott el. A lényegi kérdésekben - Gyurcsánnyal vagy nélküle, ezt a reformot vagy egy másikat - nem jutottak dűlőre. Az MSZP a politikai mellett vezetési válsággal is küzd: Hiller pártelnök szerepe Gyurcsány mellett csak formális, a miniszterelnök számára viszont a választási szezon végén megszűnt a belső választási bizottsági elnöki poszt, aminek a révén tavaly nyár eleje óta de jure is meghatározta az MSZP-t. A következő néhány hónapban - bár Gyurcsány szerint ő soha nem volt jó a bozótharcban - nyilvánvalóan a függöny mögötti brusztolásé lesz a főszerep, a szocialisták agya a februári tisztújításig az eddig szőnyeg alá söpört problémák körül forog majd. A miniszterelnök mellett egyértelműen kiállni egyelőre mindenkinek zsenánt, Gyurcsány egyedül küzd magáért és a politikájáért. Nincs miért irigyelni: ő maga is csak 2010-re ígéri, hogy a reformok érzékelhető eredményt hoznak, aminek a hatására megfordul a támogatottsági trend. Más kérdés, hogy az MSZP türelemmel vár-e addig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.