MSZP-kongresszus: Morgás a bajusz alatt

  • Besenyei Zsolt
  • 2006. október 26.

Belpol

Nyílt és szervezett kritikát sem a miniszterelnök, sem a kormány egyensúlyi és reformprogramja nem kapott az MSZP hétvégi kongresszusán - burkoltat viszont annál többet. Az erőt mutatni próbáló Gyurcsány Ferencet nem követték hadak, csak a hű fegyverhordozók némelyike.
Nyílt és szervezett kritikát sem a miniszterelnök, sem a kormány egyensúlyi és reformprogramja nem kapott az MSZP hétvégi kongresszusán - burkoltat viszont annál többet. Az erőt mutatni próbáló Gyurcsány Ferencet nem követték hadak, csak a hű fegyverhordozók némelyike.

Sejthető volt, hogy semmitmondó lesz (lásd: Visszametszés, Magyar Narancs, 2006. október 12.), de hogy ennyire, az még a megfigyelők, sőt a pártvezetők egy részét is meglepte. A kongresszus lényege, a kormányfő pártbeli einstandjának terve már korábban megbukott; nem sikerült keresztülvinnie sem a fentről lefelé ívelő tisztújítást, valamint Hiller István is megtagadta, hogy lemondjon az előre hozott elnökválasztás érdekében. Gyurcsány mindenesetre ismét deklarálta a szándékát a pártvezetés átvételére. A parlamenti bizalmi szavazásra hivatkozva a párt és a kormány politikájának egysége mellett érvelt, ám ez az egység már rég a múlté - és inkább megteremtése, mintsem a fenntartása lehet a kormányfő célja az elnöki poszt megszerzésével. A miniszterelnök kongresszusi

beszédének kulcsmondata

("a kormány és a kormányfő nem helyezhető politikai gyámság alá") megvilágítja, hogy mit takarhat belső kritikusainak szándéka az MSZP baloldali néppárttá szervezésének szlogenjével. Ellencsapásként Gyurcsány a múlt héten maga terjesztett elő pártreformjavaslatot, amely az elnökség szűkítésével a szocialista mogulokat megfosztaná kisebb szövetségeseiktől, illetve kontroll alá helyezné magát a testületet is, az eddig csak informális befolyással bíró megyei (esetleg később regionálissá alakítandó) elnökök grémiumának alapszabályba emelésével. A pártalkotmány eme átalakításának bírálóit ugyanakkor eleve azzal vádolta meg, hogy politikai kritikájukat rejtik szervezeti kifogásaik mögé, miközben maga a terv is ki nem mondott hatalmi célokat szolgál.

A szocialisták tartalmi averzióit a kongresszus nyolc szekcióra bontott, még a plenárisnál is mérsékeltebb érdeklődést kiváltó zárt alrendezvényei sem kanalizálták. Pótcselekvésként kritizálták persze a kormányzati kommuniká-ciót (lásd még: szóvivőkirúgások a Medgyessy-érában), követelték a "baloldali értékek felmutatását" - igaz, ez utóbbi már nyílt megkérdőjelezése a liberális ihletésű restrikciós-piacosító gyurcsányi programnak. A koalíciós partner a nyílt válság szeptember közepi kipattanása előtt rendre kapott - a közelgő választás miatt még - név nélküli bírálatot, ám ezúttal ezek is elmaradtak; a szocialisták egyelőre magukkal vannak elfoglalva.

A kormány egyensúlyi és reformprogramjának kritikája a miniszterelnök hatalmi törekvéseinél megállt (mi több, az értelmiségi szekcióban akadt olyan vélemény, hogy Gyurcsánynak nem kellene összekötnie a programot a saját személyével), de a kormányfő felszólítására, miszerint álljon föl, akinek van más elképzelése, csak Szanyi Tibor képviselő vállalkozott egy szociáldemokrata alternatívavázlatra. A miniszterelnök ugyanakkor nem látszik engedni: "egy tapodtat sem hátra, (...) nincs más út, (...) csak előre lehet menni". A Kossuth tér és az Astoria felől fenyegető veszély (amit Gyurcsány is kiindulópontként használt, a kompromisszumos rendszerváltás megkérdőjelezéseként kategorizálva a kormányellenes akciókat - ami kétségtelenül igaz) egyelőre megakadályozta, hogy a törésvonalak nyílt szakadékká szélesedjenek, de legalább három potenciális erőközpont már most jól megfigyelhető a pártban. Az egyik természetesen a miniszterelnök köré tömörül; a másik vezéralakja Szili Katalin házelnök, a harmadik pedig Lendvai Ildikó frakcióvezető, Kiss Péter munkaügyi és a hozzájuk csatlakozó Szekeres Imre honvédelmi miniszter körül van létrejövőben, bár utóbbi kettő - legalábbis nyilvánosan - még nem manifesztálódott. Mindkettőnek kimondott célja ugyanakkor Gyurcsány

hatalmi monopóliumának megtörése,

akár személyi ellensúly (Szili esetleges pártelnöki indulása), akár szervezeti ellensúlyok (a korporatív párt- és kormánybeli hatalomgyakorlás megerősítése, illetve beépítése) révén.

A miniszterelnök primátusát az MSZP-n belül egyelőre nyíltan nem kérdőjelezik meg. A pártbeli ellenérzések leszerelésére azonban alighanem engedményekre kényszerül. A dolgok jelenlegi állása szerint februári elnökké választása valószínűnek tűnik akkor is, ha idővel csatározások törnek ki a poszt körül. Sőt, azzal együtt is az ő befutása várható, hogy Gyurcsány nemcsak a pártelit bizalmát veszítette el, de az őt 2004 augusztusában pajzsra emelő és az október utáni helyi pozícióvesztés egyértelmű veszteseinek tekinthető mezei hadak támogatását is.

A múlt szombati kongresszus deklarált célja az önkormányzati választások utáni helyzet, illetve a vereség okainak elemzése volt, ám ezekről érdemi értékelés nem hangzott el. A lényegi kérdésekben - Gyurcsánnyal vagy nélküle, ezt a reformot vagy egy másikat - nem jutottak dűlőre. Az MSZP a politikai mellett vezetési válsággal is küzd: Hiller pártelnök szerepe Gyurcsány mellett csak formális, a miniszterelnök számára viszont a választási szezon végén megszűnt a belső választási bizottsági elnöki poszt, aminek a révén tavaly nyár eleje óta de jure is meghatározta az MSZP-t. A következő néhány hónapban - bár Gyurcsány szerint ő soha nem volt jó a bozótharcban - nyilvánvalóan a függöny mögötti brusztolásé lesz a főszerep, a szocialisták agya a februári tisztújításig az eddig szőnyeg alá söpört problémák körül forog majd. A miniszterelnök mellett egyértelműen kiállni egyelőre mindenkinek zsenánt, Gyurcsány egyedül küzd magáért és a politikájáért. Nincs miért irigyelni: ő maga is csak 2010-re ígéri, hogy a reformok érzékelhető eredményt hoznak, aminek a hatására megfordul a támogatottsági trend. Más kérdés, hogy az MSZP türelemmel vár-e addig.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.