Draskovics Tibornak politikai, nem pedig szakmai okokból kellett távoznia a Pénzügyminisztérium (PM) éléről. Az MSZP-frakció körében jóval nagyobb támogatottságot élvező új pénzügyérrel a miniszterelnök a választásokra készül, a kérdés csak az, hogyan: Veres Jánossal akarja az MSZP szavazathozó, de költséges terveit véghezvinni, vagy épp ellenkezőleg, az eddig elmaradt gazdasági reformokkal kíván lendíteni a koalíció szekerén.
Draskovics Tibort tavaly februárban nevezte ki Medgyessy Péter, mert elődje, László Csaba nem bizonyult elég keménynek a költségvetési hiány lefaragásában. A szeptemberi miniszterelnök-váltást követően Gyurcsány Ferenc bizalmat szavazott a megörökölt pénzügyminiszternek. Draskovics azért volt jó választás mindkét kormányfő részéről, mert megkérdőjelezhetetlen a szakmai hozzáértése, s nem az a típus, aki elszalad a konfliktusok elől, és munkastílusa könyör-telen. ("Két lebaszás között egy tel-jesíthetetlen feladat" - ezt hívták a József nádor téren Draskovics-szendvicsnek.) A párton kívüli miniszter politikai támogatottsága - amely ráadásul folyamatosan csökkent - azonban
nem volt elég
az (oly sokszor hiányolt) átfogó reformok keresztülveréséhez. Egy a kormányzati döntéshozókhoz közel álló forrásunk szerint épp az új miniszter, Veres János - még a PM politikai államtitkáraként - volt az egyik fontos kapocs a párt felé Draskovics számára, egészen addig, míg tavaly októberben nem ment át a Miniszterelnöki Hivatalba kabinetfőnöknek. A másik támasz az idősebb MSZP-generációhoz tartozó agytröszt, háttérember, pártkatona, Zalai Mária volt, aki 2004 augusztusáig Draskovics kabinetfőnökeként képes volt mederben tartani a párton belüli ellenérzéseket a miniszterrel szemben.
Gyurcsány többször kiállt nyilvános fórumokon Draskovics mellett az elmúlt évben, kiváltképp akkor, amikor a média - elemzőkre hivatkozva - a miniszter bukását jósolta. Néhány hete azonban a miniszterelnök keményen bírálta az adóreform-bizottság április eleji jelentését, s noha erre minden szakmai indoka megvolt, hiszen az úgynevezett adóreform-javaslatnak csupán a címe tartalmaz reformot, lépése mégsem nevezhető korrektnek. Draskovics ugyanis azt a feladatot kapta főnökétől, hogy készítsen olyan reformtervet, ami nem kerül az államháztartásnak egy fillérébe sem; magyarán próbáljon meg fából vaskarikát csinálni. (Lásd: Sok hűhó, Magyar Narancs, 2005. április 14.)
A piac és az elemzők is kétlelkűek voltak Draskovics egyéves minisztersége alatt. Beiktatása után
egy ideig hitték,
hogy képes rendbe hozni a költségvetést, ám a bevetett drasztikus, de semmiképpen sem időtálló módszerek - maradványpénzek lefaragása, ppp, áfavisszatartás - láttán folyamatos volt a fanyalgás. A bizalmatlanság miatt a forint árfolyamát mindvégig kényes egyensúlyon nyugvónak tekintették a be-fektetők, amihez hozzájárult, hogy a pénzügyminiszter beállt a Járai Zsigmond jegybankelnököt úton-útfélen kritizálók és a gyengébb forintot támogatók sorába. Draskovics Tibor a menesztésekor adott sajtótájékoztatón is - a politikai támogatás hiánya mellett - a túlzott monetáris szigorral indokolta kikényszerített távozását.
A bejelentést követő forintgyengülés ilyen környezetben mérsékeltnek mondható, különösen annak fényében, hogy a pénzügyminiszter-váltás egy évvel a következő választások előtt következett be: ilyenkor minden befektető első gondolata az, hogy az új miniszter választási költségvetés kidolgo-zására kapott mandátumot, azaz folytatódik, sőt felerősödik a fedezet nélküli költekezés. Márpedig ez a föltevés markáns forintgyengülést indokolt volna - ami azonban elmaradt.
Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa szerint a pénz- és tőkepiacokon megnő a kockázata annak, hogy "büntessék" Gyurcsány politikai lépését. A kutató szerint a minisztercsere "explicit beismerése an-nak, hogy nem lesznek reformok 2006-ig".
Veres János nevét radikális lépésekhez kötni annyiban tényleg nem indokolt, hogy a választási évben egy MSZP közeli miniszternél nagyobb a veszélye a fiskális politika lazulásának, annak, hogy a kampányban az MSZP favorizálta programok könnyebben kapjanak forrást a jövő évi költségvetésből.
Más a véleménye Szabados Krisztiánnak, a Political Capital igazgatójának: szerinte Gyurcsánynak, ha a választásokat meg akarja nyerni az MSZP számára,
nincs más lehetősége,
mint egy átfogó reformot "meglépni". Az elemző szerint ugyanis ha a nagy tettek elmaradnak, akkor a kampányban a Fidesz határozza meg a témát, s populista, demagóg ígérgetéseivel lemossa a kormányt, amelyik 2002 óta többet beszél, mint tesz. Ha viszont végre a tettek mezejére lépne - bármilyen kockázatos is ez a kormányzás utolsó évében -, a kampányban ő diktálja a tempót. Ezt az érvelést támasztja alá a Gyurcsány által múlt héten meghirdetett "száz lépés" politikája, illetve annak indoklása. "Átszakítunk olyan határokat, amelyek eddig tabuk voltak" - ígérte a miniszterelnök, kérve egyúttal a kormánypárti frakciók szakmai és politikai támogatását.
Kormány közeli forrásunk szerint Gyurcsányt tényleg a reform szándéka vezette Draskovics leváltásakor, de a jövő évi választások és az új államfő körüli hercehurca annyira megterhelik a miniszterelnököt, hogy jószerivel lehetetlen racionális döntést hozni: Verest fel fogja falni az MSZP.
Az új minisztert, Veres Jánost forrásaink egybehangzóan jó, de Draskovicsnál gyengébb szakmai kvalitásúnak, ám korrekt szakembernek mondják, aki sokkal jobban irányítható, mint elődje volt. (Veresről lásd keretes írásunkat.) Néhány héten belül kiderül, hogy a két lehetséges szerep közül Gyurcsány melyiket osztotta új emberére.
A nagybirtokos
Veres János még az MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét. 1989-ben az MSZP alapító tagja volt, 1991-97 között pedig megyei elnökségben tevékenykedett. 1994-től mindhárom országgyűlési választáson mandátumhoz jutott a párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei listájáról; 2002-ben Baja Ferenc és Kapolyi László mögött harmadikként. A jelenlegi Országgyűlésben a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnökeként, valamint a számvevőszéki bizottság tagjaként kezdett dolgozni; közben Nyírbátor polgármestere volt, egészen addig, míg 2003-ban Draskovics Tibor politikai államtitkárrá nem nevezte ki, s ekkor korábbi bizottsági tagságairól is lemondott. Nemhiába: 2004 őszétől a Gyurcsány-kormányban politikai államtitkárként látta el a kabinetfőnöki teendőket egészen e hét elejéig.
Az agrármérnöki és adótanácsadó végzettségű miniszternek nemcsak politikai karrierjét, de vállalkozásait is sikerült felfuttatnia a rendszerváltás után: 2005. január elsejei vagyonnyilatkozata szerint Veres bankszámláján több mint 111 millió forint van, értékpapírokban 7,7 millió forintja fekszik, és egy 25 millió forintos életbiztosítási kötvénnyel is dicsekedhet. De vagyonának nagy része ingatlanokban áll: Nyírbátorban egy 2093, valamint egy 2196 négyzetméteres telek tulajdonosa, rajtuk egy 200, illetve egy 120 négyzetmétes házzal. Egyéb ingatlanai mellett egy 97 ezer négyzetméteres erdővel is bír Piricsén, Bátorligeten pedig egy 3900 négyzetméteres szőlős negyedrésze van a nevén. A nyírbátori 62 ezer négyzetméternyi erdőt örökölte, csakúgy, mint egy 21 700 négyzetméteres gyümölcsöst is. Ezek mellé vásárolt még Nyírbátorban egy 27 ezer négyzetméteres szántót 1994-ben. Vagyona mellett a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként bruttó havi 857 ezer forintot keresett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzati képviselőként további 140 ezer forintot. Céges érdekeltségei is vannak: a Monéta Kft.-nek fele arányban társtulajdonosa, míg a Nyírbátori Tésztaipari Kft.-t 100 százalékban birtokolja.
