A kormányfő szt-tiszti múltjának nyilvánosságra kerülése utáni 24 órában az SZDSZ képviselőcsoportja - a külső szemlélő számára - meglehetősen ellentmondásosan viselkedett: először kihátrált Medgyessy Péter mögül, majd a bizalmáról biztosította a miniszterelnököt. Az alábbiakban erről, valamint az ügynöktörvény tervezett módosításáról kérdeztük az SZDSZ elnök-frakcióvezetőjét.
Kuncze Gábor: Valóban így történt, és az előzmények ismeretében ezen nincs is mit csodálkozni. Az SZDSZ 1990 óta következetesen tartja magát ahhoz az álláspontjához, hogy lehetővé kell tenni a közvélemény számára a közelmúlt történetével való szembesülést. Különösen a közszereplők múltjának nyilvánosságát tartottuk és tartjuk lényegesnek, beleértve a III. főcsoportfőnökséghez fűződő kapcsolatukat. Ezt egyrészt azért tartottuk fontosnak, hogy a választópolgárok minden információ birtokában hozhassanak felelős döntést a választásokon, másrészt pedig azért, hogy az érintett közszereplők ne legyenek zsarolhatók a múltjukkal. A Medgyessy-ügyben azt tartottuk aggályosnak, hogy a miniszterelnök múltjának most nyilvánosságra került részlete nem volt ismert a választásokat megelőzően. Hozzáteszem, hogy a jelenlegi törvények értelmében nem is kerülhetett nyilvánosságra, hiszen 1990 óta a Szabad Demokraták Szövetsége kivételével az összes politikai erő egyetértett a III. főcsoportfőnökség iratainak titkosításában. Most egyesek feltúrták az irattárakat, és kényük-kedvük szerint emelgettek ki azokból iratokat. Az SZDSZ a miniszterelnök ügyével kapcsolatban azt kifogásolta, hogy a választások idején a közvélemény, a koalíciókötés pillanatában pedig a szabaddemokraták nem ismerhették Medgyessy Péter múltját, és ezen információ nélkül kellett dönteniük.
MN: Ön június 18-a óta többször is azt nyilatkozta, hogy a szabaddemokraták egységesek a Medgyessy-ügy okainak megítélésében. Azt is többször hallhattuk öntől, hogy e kérdésben nincs nézeteltérés az SZDSZ első elnöke, Kis János és a jelenlegi pártvezetés között. Medgyessy Péter további miniszterelnökségével kapcsolatban azonban gyökeresen eltér az SZDSZ-frakció és Kis János álláspontja.
KG: Az eset megítélésében valóban nincs különbség a párton belül. Az SZDSZ jelenlegi élvonalának tagjai és az elmúlt években a napi politikától visszavonult személyiségei egyetértenek abban, hogy a választópolgároknak joguk lett volna megismerni a bizalmukra pályázó miniszterelnök-jelölt múltját. A különbségek a botrány kirobbanását követő helyzetben választható megoldások megítélésében vannak. Sokan azt mondják, hogy ezek után Medgyessy Péter nem maradhat miniszterelnök. Az SZDSZ-frakció első döntése is ebbe az irányba mutatott. A döntés meghozatalakor rendelkezésre álló információk alapján még járható útnak tűnt a szocialistákkal közösen megfogalmazott konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtása.
MN: Ezek az információk az MSZP-frakcióból származtak?
KG: A miniszterelnök úr maga is azt nyilatkozta, kész lemondani, ha bármelyik kormánypárt belé vetett bizalma megrendül. Másnapra kiderült, hogy a kormányfő élvezi az MSZP-frakció bizalmát. A szocialisták úgy biztosították bizalmukról Medgyessy Pétert, hogy már tisztában voltak a szabaddemokrata képviselők első döntésével. Szerdára világossá vált, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtása nem járható út, hiszen ehhez hetvennyolc támogató aláírásra lenne szükség, és az MSZP-frakció döntése után nem lehetett kétséges, hogy a szocialisták közül nem szerezhetünk támogatókat. A húsz szabaddemokrata képviselő így csak a Fidesszel közösen léphetett volna föl, ez azonban természetesen meg sem fordult a fejünkben. A patthelyzet fennmaradása azt eredményezte volna, hogy az ország heteken át tartó kormányválsággal lett volna kénytelen szembenézni. Mindezen tényezők figyelembevételével szerdán az SZDSZ-frakció úgy döntött, hogy tudomásul veszi a kialakult helyzetet, és továbbra is bizalmáról biztosítja Medgyessy Pétert.
MN: A frakció első döntése gyorsan közismertté vált, jóllehet a frakcióülés befejeztével ön elhárította a sajtó érdeklődését. Nem tartja kommunikációs kudarcnak, hogy a meghirdetett hírzárlat ellenére még aznap este ország-világ megismerhette a frakcióülés csaknem minden részletét?
KG: Problémának tartom, hogy egyes frakciótagok folyamatosan kiszivárogtatják a képviselőcsoport tevékenységének részleteit. Ez egy politikai párt működésében nehézségeket okoz. Még nagyobb baj, ha a kiszivárgó "információk" nem felelnek meg a valóságnak, márpedig ebben az esetben előfordult ilyesmi. Ilyen valótlanság, hogy az SZDSZ vezetésében bárki megkérdőjelezte volna Kis János jogát ahhoz, hogy a véleményét nyilvánosan elmondja. Ilyesmi nem merült föl a párt vezetésében. Magam fontos jelzésnek tartom, ha Kis János a nyilvánosság előtt megszólal, adok a véleményére, sőt időnként ki szoktam kérni egy-egy fontosabb döntés meghozatala előtt. Ebben az ügyben is beszéltem vele. Ugyanilyen dezinformáció volt, hogy az SZDSZ vezetése kifogásolta volna, hogy a keddi frakcióülésen részt vevő szakértők véleményükkel úgymond a koalícióból történő kilépés irányába igyekeztek befolyásolni a képviselőket. A szakértőket én kértem meg, hogy vegyenek részt a frakcióülésén, és tájékoztassák a képviselőket a III. főcsoportfőnökség tevékenységéről. Közreműködésükre szükség volt ahhoz, hogy a frakció a kellő ismeretek birtokában dönthessen. Ebbéli segítségüket a frakció és én is nagyra értékelem, Kenedi Jánosét és Gyekinczky Andrásét éppúgy, mint Hack Péterét, akinek jogászi felkészültségét és politikusi világlátását az SZDSZ-frakció ebben a ciklusban sajnos kénytelen nélkülözni. A pártvezetés és a felkért szakértők konfliktusáról szóló híresztelések minden alapot nélkülöznek, ám kiszivárogtatásuk alkalmasnak bizonyulhat belső feszültségek gerjesztésére.
MN: A végleges döntés megszületését követően ön többször megerősítette, hogy az SZDSZ "a jelenleg rendelkezésre álló információk birtokában" szavazott bizalmat Medgyessy Péternek. Számítanak még meglepetésekre?
KG: Nincs okom kételkedni a miniszterelnök úr szavában. A szabaddemokrata frakció végleges döntését már minden, ma is ismert információ birtokában hozta. Senkit sem szeretnék bizonytalanságban tartani: az SZDSZ a kormánykoalíció tagja, miniszterei a kormányprogram megvalósításán dolgoznak, a pártnak a III. főcsoportfőnökség iratainak nyilvánosságra kerüléséhez fűződő viszonya pedig 1990 óta változatlan, és a jövőben sem fog megváltozni.
MN: Egyetért-e az SZDSZ a Fidesznek a készülő ügynöktörvény-módosításról szóló elképzelésével, amely a választók döntésén kívül más szankciókkal is sújtaná a III. főcsoportfőnökség egykori állományának tagjait és az 1990 előtti időszak egyes tisztségviselőit?
KG: Nem. A szankcionálásnak 1990-ben, közvetlenül a rendszerváltás után talán lett volna értelme, bár erősen kétlem, hogy akár akkor, akár most kiállná az alkotmányosság próbáját. Az első kormányzati ciklusban azonban egy ilyen jellegű szabályozás érzékenyen érintette volna az akkori legnagyobb kormánypárt frakcióját, amely ezért nem is vállalta a döntés támogatását. Álszent gondolkodásra vall ennek a javaslatnak a felmelegítése. Tizenkét évvel a rendszerváltás után értelmetlen szankcionálni, ezenkívül pedig az SZDSZ-nek az a véleménye, hogy nyugodtan felnőtt- számba vehetjük a választókat, és rájuk bízhatjuk, hogy a megfelelő információk birtokában hogyan határoznak a közszereplők sorsa felől. Sajnos 1998 és 2002 között az akkori kormánytöbbség jóvoltából olyan döntések születtek, amelyek az iratok további harminc évre történő titkosítását szolgálták. Többek között ezekre a döntésekre vezethető vissza, hogy egyáltalán kirobbanhatott Medgyessy Péter vagy Pokorni Zoltán édesapjának ügye. Az ügynöktörvény kiterjesztésének nem látom értelmét, mivel a jogszabály-módosítás célja éppen a közszereplők múltjában előforduló ismeretlen részletek napvilágra kerülése. Az 1990 előtt központi bizottsági tagként vagy éppen párttitkárként működő mai közszereplők ebbéli minősége sohasem volt titok, a választók az erről szóló és a politikai ellenfelek által nyilván buzgón terjesztett információk birtokában hozhatják meg döntésüket.
MN: Nem tart attól, hogy az egykori III. főcsoportfőnökséghez kapcsolódó ügyek hosszú időre meghatározóak maradnak a közéletben, elterelve a figyelmet többek között az elmúlt négy évben történt esetleges visszaélések kivizsgálásáról?
KG: A Medgyessy-ügy kirobbantásának egyik célja éppen ez lehetett. A másik talán az volt, hogy elterelje a közfigyelmet a kormány száznapos programjának megvalósításáról. Az Országgyűlés a jövő héten határoz a közalkalmazottak ötvenszázalékos béremeléséről, az egyszeri, tizenkilencezer forintos nyugdíj-kiegészítésről, a rendkívüli családi pótlékról, az ösztöndíjak harmincszázalékos emeléséről. Minderről hetek óta alig esik szó, de nem vagyok borúlátó: a választók észre fogják venni, hogy az Országgyűlés elfogadta a száznapos programot; előfordul, hogy az emberek a pénztárcájukon keresztül ismerik meg a kormány tevékenységét, és nem abból, amit az ellenzék akár a hidakon, akár a parlamentben állít róla. Ami pedig az elmúlt négy év ügyeinek kivizsgálását illeti, attól semmiképpen nem fogunk eltekinteni. Nap mint nap újabb és újabb ügyek látnak napvilágot, bár ezek egy részét az ügynökláz egyelőre elfedi. Az 1990 előtti időszakból ránk maradó ügyeken akkor juthatunk túl viszonylag rövid idő alatt, ha a törvényhozás elfogadja az általunk régóta javasolt megoldásokat. Akkor, ahogy sokan tanácsolják, foglalkozhatunk a jelennel és a jövővel, de ezt csak úgy tehetjük meg, ha képesek vagyunk szembenézni a múlttal, és levonni a belőle adódó tanulságokat.
Gavra Gábor
