Legfeljebb augusztus 20-án láthattunk akkora tömeget, mint amilyet vasárnap délután. A hidak alatt a folyó zavarosan, a tömeg a hidakon zavartalanul hömpölygött, mintha nem is rekordáradás, hanem valami vurstliavató lett volna az elmúlt napokban. A Lánchíd környékét mozgóárusok lepték el, a Clark Ádám teret piknikezők, a villamosalagútban pedig vadkacsák jelentek meg. A Duna azért lehetett volna egy kicsit kékebb, úgy jobban mutatna a képeken!
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
A The New York Times 500 filmest és kritikust kért fel a szavazásra, és bár magyar alkotás nem került fel a végső százas listára, volt, ami több szavazatot is kapott.
Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
Bár a kiállítás sajtószövege Czimrát teljesen érthetően „kora legjelentősebb magyar alkotói” közé sorolja, megítélése nem volt mindig egyértelmű.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
