„Olyan anyagi terhet jelent a menstruáció, amit enyhíteni kell”

Belpol

Az aHang július elején indított kampányt, amelyben arra kérik a hazai üzlet- és áruházláncokat, hogy csökkentsék a menstruációs termékek árát üzleteikben. Petíciójukhoz eddig több mint 11 ezren csatlakoztak, és két üzletlánc már pozitív lépéseket is tett. Nemcsak a cégeket kereste meg a civil szervezet, hanem kérdéseket intézett a felelős államtitkárokhoz is a menstruációs szegénység felszámolásával kapcsolatban tőlük válasz egyelőre nem érkezett. Interjú Tóth Enikővel, az aHang kampányigazgatójával.

Magyar Narancs: Egyre többen beszélnek róla, de túl sok eredményt eddig nem láttunk a menstruációs szegénység problémájának hazai kezelésében.

Tóth Enikő: Nagyon sok lány és nő van olyan helyzetben, hogy nem tud betétet vagy más menstruációs eszközt vásárolni – vagy ugyan meg tudják venni, de nem eleget. Ezért például ritkábban cserélik vagy rosszabb minőségűt választanak, ezzel azt kockáztatják, hogy átáznak, mert egyszerűen tudják, hogy spórolni kell a betéttel. Talán a legfájóbb az, amikor a lányok inkább kimaradnak az iskolából a menstruációjuk idején, hogy elkerüljék az ilyen helyzeteket. Ez mind a menstruációs szegénység problémaköre.

Lehetetlen megbecsülni, hogy itthon hány lányt és nőt érint a probléma akár csak ideiglenesen, és sajnos nincs is kormányzati akarat a feltérképezésére, pedig az iskolai, munkahelyi hiányzásokból és célirányos kutatásokból lehetne erre következtetni. A Magyar Vöröskereszt 2019-ben végzett felmérést hátrányos helyzetű térségekben iskolás lányok körében, akkor a válaszadók 10 százalékáról derült ki, hogy érintett menstruációs szegénységben. A P&G-nek egy 2018-as felmérése alapján pedig a 18 és 24 év közti lányok közül minden ötödik érintett.

 
Tóth Enikő, az aHang kampányigazgatója
 

MN: Mi a helyzet más országokban?

TE: A statisztikák alapján a világon mintegy 500 millió nő és lány él, akik nem férnek hozzá megfelelő menstruációs higiéniai termékekhez. A menstruációs szegénység számos negatív következménnyel jár szerte a világon, például egyes lányok Kenyában, Ugandában, Ghánában, Zimbabwéban és Nigériában szexuális szolgáltatásokat ajánlanak fel, hogy hozzájussanak a higiéniai termékekhez. De nem kell ilyen messzire menni, a menstruációs szegénység nem válogat az országok között. Olyan magas jövedelmű országokban is jelen van a probléma, mint például az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok vagy Németország. Egy az Egyesült Királyságban elvégzett felmérés alapján 10-ből 3 lánynak okoz problémát, hogy megvásárolja ezeket a higiénés termékeket.

MN: Máshol is indult a mostanihoz hasonló kampány, s ha igen, milyen eredménnyel?

TE: Még korábban beszélgettünk a lengyel Pink Box nevű szervezet munkatársaival. Ők 2019-ben indultak, és “pink boxokat” biztosítanak közösségek, elsősorban iskolák számára, amelyekbe bárki betehet adományként menstruációs eszközt, akár csak egy-két betétet, és amiből bárki vehet egyet, ha épp szüksége van rá. A legtöbb ilyen doboz iskolákban van, és a közösségek tartják fenn őket, de szükség esetén a szervezet is tud betétet küldeni. Itthon a NEM! – Nők Egymásért Mozgalomnak volt hasonló akciója, például szórakozóhelyeken, egyetemeken helyeztek ki gyűjtődobozokat, és a beérkezett adományokat rászoruló lányoknak, gyermekotthonoknak juttatták el.

A világon először 2020-ban Skóciában foglalták törvénybe, hogy a női higiéniai termékeket ingyenesen kell rendelkezésre bocsátani azért, hogy segítséget kapjanak a nők.

A törvény szerint minden önkormányzat köteles térítésmentesen nyújtani a szükséges egészségügyi termékeket mindazok számára, akik kérik.

2021 óta Franciaországban az egyetemeken kötelező a termékeket ingyenesen hozzáférhetővé tenni. Finnországban minden általános és középiskolában osztanak ingyen menstruációs termékeket. Cipruson százalékos áfakategóriába sorolták a menstruációs termékeket, ez volt az első EU-s tagország, amelyik ezt megtette. Ausztráliában 2019-ben lépett életbe a női higiéniai termékek adómentességét előíró szabályozás. Az Európai Unióban csak kivételes esetekben lehet nulla százalék az áfa, de a menstruációs termékek pont ilyen kivételt jelentenek, ez azért kijelöl egy irányt.

MN: Mikor indult itthon a kampány? Melyek voltak a megszólított üzlet- és áruházláncok?

TE: Már régóta fontosnak tartjuk, hogy foglalkozzunk ezzel a témával is, és amikor a Tesco nyáron bejelentette, hogy tartósan csökkentik a saját márkás menstruációs termékek árát, lényegében “elengedik az áfát”, akkor jött az ötlet, hogy erre kérjük a legnagyobb hazai áruházláncokat is, ezért indítottuk el a petíciót július elején, amit több mint 11 ezren írtak már alá. Piacvezetőkként a Lidlt, a SPAR-t és az Auchant céloztuk, de természetesen megkerestük a többi élelmiszerboltláncot és a drogériákat is.

MN: Milyenek voltak a visszajelzések?

TE: Az Aldi, a Lidl és a Penny elutasította a megkeresést. Hamarosan (szeptember 23-án) a DM képviselőivel fogunk beszélni, az Auchan, a CBA és a Rossmann válaszát még várjuk. Ami viszont

óriási eredmény, hogy a SPAR-ral már tárgyaltunk, és ők augusztus folyamán közel félszáz női higiénia termék árát csökkentették tartósan.

MN: Hány százalékos árcsökkentést tartanak kívánatosnak?

TE: Egy minimum 20-25 százalékos csökkentés már igenis érezhető segítség, ezért várjuk a további láncok csatlakozását. Nemrég kérdéseket intéztünk az érintett államtitkárokhoz is – a családokért, a köznevelésért, az egészségügyért és a szociális ügyekért felelősökhöz – arról, hogy mit gondolnak a menstruációs szegénységről, mit terveznek tenni a felszámolásáért, egyelőre nem kaptunk választ, de nincsenek illúzióink. A segítségnyújtást meg kell, hogy előzze egy széles körű felmérés is, de ugye, mint tudjuk, a kormány nőügyekkel nem foglalkozik.

MN: Meddig folytatják a kampányt, mik a kitűzött célok?

TE: Az árcsökkentés mellett elengedhetetlen lenne, hogy a menstruációs termékek áfája 5, vagy akár 0 százalékra csökkenjen, és persze arra is szükség van, hogy a rászorulók számára ingyen is hozzáférhetők legyenek ezek. Ez alapvetően állami hatáskör, ugyanakkor a nagy cégeknek is kell társadalmi felelősséget vállalniuk abban, hogy a lányokat és nőket segítsék.

Minden árcsökkentés segítség például egy egyedülálló anyának vagy egy lánynak, aki a menstruációról nem is tud beszélni otthon, mert nem olyan a családi légkör.

MN: Milyen a visszhangja a kampánynak?

TE: Egyre nagyobb figyelem övezi a menstruáció témáját, és annak különösen örülünk, hogy a kampányunk az ifjúságot is megmozgatja. Talán a mostani fiatal generációnak már kevésbé tabu a menstruáció, lehet és kell is beszélnünk a kimondottan nőket érintő társadalmi problémákról. Számos támogató üzenetet kaptunk a kampány hírére. Itt tényleg nem csak arról van szó, hogy segíteni kell a leginkább rászorulókat, hanem arról, hogy olyan anyagi terhet jelent a menstruáció, amit enyhíteni kell. A cégeket pedig sok szempontból könnyebb rábírni a segítségre, mint a kormányt. A petíciót a szabad.ahang.hu oldalon lehet aláírni, a feliratkozókat pedig tájékoztatni fogjuk a kampány fejleményeiről és a további lehetőségekről is.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.