Stefano Bottoni: „Orbán radikálisabb, mint aminek mutatkozik”

  • M. László Ferenc
  • 2019. november 13.

Belpol

Pár hónapja még az MTA kutatóhálózatának megmentéséért küzdött, ám amikor látta, hogy a kormány menthetetlenül maga alá gyűri a tudósokat, elfogadta a Firenzei Egyetem állásajánlatát. Azt mondja, nem akart szolgalelkű történésszé válni. Az Orbán-rendszer működését elemző könyve már Olaszországban jelent meg – erről beszélgettünk.

MN: Orbán lemondott arról a közel ezeréves projektről, hogy Magyarország helye Nyugaton van?

SB: Ha onnan nézzük, hogy ez egy regionális jelenség az 1990 utáni időszakban, akkor bizonyos értelemben igen. Mert a rendszerváltás óta eltelt időszak tanulságait több kelet-európai országban is hasonló módon dolgozták fel az egyes politikai erők. Nem a nyugati receptet kell megfőzni, hanem saját, a helyi társadalomnak jobban ízlő étellel kell előállni. És ebben az értelemben a térség egyik legjobb séfje Orbán. Kitalálta, hogyan lehet egyszerre kint és bent lenni.

Mert tudja, hogy a magyar társadalomnak igenis vannak nyugatias vágyai, attitűdjei, ráadásul idejekorán felismerte – amire lassan Nyugaton is kezdenek ráébredni –, hogy az uniós pénzek nélkül a rendszere fenntarthatatlan, és erre építette fel a párt teljes gazdasági hátországát is. Mondhatnánk: pávatánc. Csakhogy hiba lenne abban ringatni magunkat, hogy ez rendszere esszenciája: az elvek alárendelése az érdekeknek. Ne feledjük, most már a kipcsakoknál tartunk. Egyre gyakrabban beszél arról, hogy félázsiai nép vagyunk. A retorika szintjén egyre csak távolodunk a Nyugattól.

MN: A rendszer lényege a rugalmas elszakadás?

SB: Inkább arról beszélek, hogy a lényege a kiszámíthatatlanság. Az is lehet, hogy a szűk elit, ő maga radikálisabb, mint aminek általában mutatkozik, és az ilyen kipcsakkiszólások mutatják, mit gondol igazán, merre akar haladni, csak óvatosan lépked. Ráadásul tele van ellentmondásokkal: a kereszténység védelmezője türk vérről beszél a Türk Tanácsban, ahol ott ül egy sor muszlim, a hazájában a kereszténységet legjobb esetben is csak megtűrő diktátor. Lehet, hogy ez a nyugati kötelékek elszakítása, lehet, hogy csak igazodás a pillanatnyi helyzethez. És ettől olyan abszurd az értelmiségi hátország viselkedése is: igazodniuk kell a napi szinten változó direktívákhoz. Ellentmondásos jelzéseket kapnak – és kapunk mi is –, merre tart a rendszer.

MN: Konszolidálható, stabilizálható-e így ez a rendszer?

SB: Ezt ők kreatív káoszként fogják fel: kísérleteznek, aztán kiderül, mi jön be a választóknak. De lépjünk ki az értelmiségi buborékból: az öt éve tartó gazdasági növekedés, a bérek folyamatos emelkedése, a szinte teljessé vált foglalkoztatás azért épp hogy konszolidálja a rendszert, függetlenül attól, hogy ez a prosperitás mennyire köszönhető Orbánéknak vagy a nemzetközi konjunktúrának. De valamennyit átvettek a kádári konszolidációból is: még a volt SZDSZ-elnök Kóka Jánosnak is jut biznisz, ha nem politizál és nem kritizál. „Aki nincs mellettünk, még tarthat velünk.” Vannak olyan területek, ahol viszont nem akar konszolidálni: ilyen a kultúrharc, az MTA bedarálása. Mert új elitet akar felemelni, amelynek nincs autonómiája.

Stefano Bottoni történész

Stefano Bottoni történész

Fotó: Sióréti Gábor

Arról, hogy miben hasonlít Orbán Nicolae Ceaușescura, miért nem jó a Putyinnal való párhuzam, hogyan próbál lavírozni az Európai Unióban a magyar miniszterelnök, illetve hogy milyen nehezen talál kiadót Magyarországon a történész, az eheti friss Magyar Narancsban olvashat.

A lapot keressen az újságárusoknál vagy vásárolja meg online!

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.