Országos Bűnmegelőzési Program: Gyönyörű képességünk, a rendőr

publikálva
1997/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár hazánkban is évtizedek óta foglalkoznak szakemberek bűnmegelőzéssel, manapság úgy tűnhet: nem sok sikerrel. Igaz, a barakklét idején a bűnelkövetés számos formája még ismeretlen volt. A rendszerváltozás után "elszabadult" bűnözés új szemléletmódot követelt e tekintetben is; ennek jegyében a megelőzés hatékony formája az állami, önkormányzati és a civil szféra összefogása lenne - legalábbis az elfogadásra váró Országos Bűnmegelőzési Program szerint.

Bár hazánkban is évtizedek óta foglalkoznak szakemberek bűnmegelőzéssel, manapság úgy tűnhet: nem sok sikerrel. Igaz, a barakklét idején a bűnelkövetés számos formája még ismeretlen volt. A rendszerváltozás után "elszabadult" bűnözés új szemléletmódot követelt e tekintetben is; ennek jegyében a megelőzés hatékony formája az állami, önkormányzati és a civil szféra összefogása lenne - legalábbis az elfogadásra váró Országos Bűnmegelőzési Program szerint.Országos Bűnmegelőzési Program

"A létező szocializmus világában a hatalom képviselői hosszú időn keresztül azt vallották, hogy a bűnözés a kapitalista társadalom terméke, amelyért a szocialista viszonyok között kizárólag a bűnelkövető a felelős" - olvasható az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKrI) által előkészített Országos Bűnmegelőzési Program helyzetelemzésében. Bár ezt a tételt a hazai kriminológusok már a hetvenes évek végén meghaladták, s a bűnözés ütemének növekedése már a nyolcvanas évek közepén kezdődött, a társadalmat erősen sokkolta a rendszerváltozás környékén bekövetkezett boom; ekkortájt ugrásszerűen megnőtt a bűncselekmények száma. A bűnmegelőzési program alapvető célkitűzése az - olvasható a program bevezetőjében -, hogy sikerüljön kialakítani egy olyan "állami és társadalmi kontrollhálózatot a bűnözés, illetve az azt kiváltó körülmények fölött, amely meg tudja akadályozni a bűncselekmények számának további növekedését".

Első olvasatra

sovány célnak tűnik

pusztán a növekedés megakadályozása - ám az is számít, mihez képest: a rendszerváltozás kezdete, 1989 óta 340-450 ezer bűncselekményt követtek el évente, az eddigi csúcs, mintegy félmillióval, 1995-ben volt (pontos tavalyi adatok még nincsenek). Kriminológus szakemberek véleménye szerint már túl vagyunk a bűnözési hullám nagyarányú emelkedésén; nagyjából 2005 körül érjük el a csúcsot, de addig már nem növekszik drasztikus mértékben a bűnözés. A félmillió így is igen nagy szám, különösen akkor, ha tudjuk: 1965 és 1980 között "csak" évi 120 ezer bűncselekményt követett el a mintegy 80 ezer ismertté vált elkövető. A felderítési hatékonyság is nagyot zuhant 1989 óta: mintegy 120-130 ezer elkövetőt sikerül elcsípni évente. Az is igaz viszont, hogy a "bűncselekmények száma" rovatban darabra számolnak: 30 ezer autólopás és egy 30 ezer főt megkárosító csalás, amelynek például csak egy elkövetője van, az összesítve már 60 ezer bűncselekménynek számít. Jelentősen megváltozott az elkövetések típusonkénti aránya is: a rendszerváltás kezdete előtti utolsó évben vagyon elleni volt a bűncselekmények kétharmada, 1995-ös adatok szerint viszont már a háromnegyede, az emberölések száma pedig megduplázódott.

A volt szocialista országok

majdnem mindegyikében hasonló arányban ugrott meg a bűnözés. Ennek ellenére a magyar lakosság "relatív biztonságérzete" rosszabb, mint azt a helyzet - legalábbis nemzetközi összehasonlításban - indokolná: Budapest bűncselekményekkel kapcsolatos mutatói nem rosszabbak, mint egy hasonló nyugati nagyvároséi, sőt. Csakhogy Nyugaton 20-30 év alatt nőtt a jelenlegi szintre a bűnözés mértéke, itthon viszont 2-3 év alatt. Emellett megjelentek olyan új bűnelkövetési formák, amelyeket eddig tényleg csak a hírekből ismertünk: szervezett ember-, fegyver-, műkincs- és kábítószer-csempészet, nemzetközi prostitúció, lövöldözésekkel és robbantásokkal tarkított bandaháborúk; nagy teret nyert a feketegazdaság is (szakértők szerint a teljes gazdaság 30 százaléka fekete).

Ugyancsak szakértők szerint épp ideje volt már kialakítani az új bűnmegelőzési stratégiát: egy kormányhatározat létrehozta az Országos Bűnmegelőzési Tanácsot (OBmT); a tanács felkérésére dolgozta ki az Országos Bűnmegelőzési Programot az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet. Az OKKrI igazgatója, dr. Irk Ferenc professzor szerint a most elkészült program lényege a

hangsúlyváltás:

egyrészt tehermentesíteni kell a rendőrséget, amely leginkább azért foglalkozik bűnmegelőzéssel, mert ezt egyetlen más szerv sem csinálja, ám elsődleges feladata mégiscsak a bűnelkövetők megtalálása lenne. És hangsúlyváltásról beszélhetünk abban az értelemben is, hogy előtérbe került az a szemlélet, amely szerint a bűnmegelőzés komplex, sok részterületet érintő feladat. Ilyen részterületek a kriminál-, a szociál-, a foglalkoztatás-, az oktatás-, a település- és a tájékoztatáspolitika. A kriminálpolitika leginkább a már elkövetett bűncselekményekre adandó büntetőjogi és igazságszolgáltatási válaszok kidolgozásával foglalkozna, ez a jogalkotók és -alkalmazók területe; a többi "részpolitika" feladatköre viszont az önkormányzatok és az állami szervek együttműködése során körvonalazódhatna. (A program elkészítésében egyébként önkormányzati szakemberek is részt vettek.)

Az OKKrI igazgatója a Narancsnak kifejtette: az állami gondozásba vétel eldöntésének például még részben sem kellene rendőri feladatnak lennie (noha jelenleg sok esetben az). Ahhoz viszont, hogy a jövőben ne is maradhasson az, az önkormányzatoknak ki kellene alakítaniuk a hatékonyan működő pártfogói és szociálismunkás-hálózatot, vagy az eddigiektől eltérő szempontok alapján kellene elosztaniuk a szociális segélyt. Más területeken is fontos lenne új szempontok figyelembevétele: van, ahol csupán egy sötét utca közvilágításán kellene javítani, vagy egy kerítést állítani valahová, s máris csökkenne a bűnelkövetés esélye. A foglalkoztatáspolitika új feladatai között szó lehetne a munkahelyteremtés támogatásáról, az álláskereső tréningek finanszírozásáról, hogy ne kényszerüljenek a fiatalok s a munkanélküliek tömegei a feketegazdaságba. De idetartozik az is, hogy egyenlő esélyeket kell teremteni az iskolarendszerben, a jól piacosítható szakmák oktatását kéne preferálni. Ha az önkormányzatok megelőző lépéseket tesznek mondjuk a lakáspolitikában, ezzel akadályozva slumok, elgettósodott városrészek kialakulását, a településpolitika keretein belül máris tettek valamit bűnmegelőzésileg. Irk professzor szerint nem elhanyagolható a média felelőssége sem: bár nem a brutális bűncselekmények vannak túlsúlyban, leginkább ezekről olvashatunk, és ez félelemkeltő, fejtegette a Narancsnak.

Hogy ez az egész

mennyibe kerül?

A kriminológus szerint annyiba, amennyit megér a társadalomnak; a program szerint legalább 3,5 milliárdot kellene évente e célra fordítani. "Több pénz biztosan nem lesz, a meglévő forrásokat kellene jobban elosztani" - tette hozzá Irk. E gondot enyhítendő egy Bűnmegelőzési Közalapítvány létrehozása is körvonalazódik.

Persze az is igaz, hogy a program céljai nem valósíthatók meg egy-két éven belül. Az OKKrI igazgatója azonban úgy véli, a társadalom egyszer e téren is "eljut a tűréshatárra", s akkor "ki fogja kényszeríteni a bűnmegelőzési feladatok végrehajtását" az arra illetékesekből.

A program megvalósítását koordináló, illetve azt a gyakorlatba átültető, jelenleg háromtagú Bűnmegelőzési Tanács feladatköre elég széles: belefér a "rendőrség szolgáltató funkciójának erősítése" éppúgy, mint a "bűnmegelőzési politika általános feladatainak meghatározása" vagy a "kormányzati feladatok egy részének átadása a civil szféra számára". Azt azonban minden érintett elismeri: a civileket kormányzati intézkedésekkel legfeljebb érdekeltté lehet csak tenni a bűnmegelőzésben. "Az emberek többsége akkor lesz igazán érzékeny, ha maga is áldozattá válik" - mondta a Narancsnak Kormos János, a tanács titkára. Az OBmT azonban nem csak a döntés-előkészítésben vesz részt:

informálódni szeretnének

"arról is, hogy a lakosság hogyan érzi magát, és konkrétan tájékoztatni akarunk például abban is, hogyan védheti meg valaki az értékeit". Leginkább azonban koordinálni kívánnak, semmiképp sem felügyelni. "Meg kívánjuk szüntetni a párhuzamosságokat: ha ugyanazt a megelőzési feladatot többen látják el, szétforgácsolódnak az energiák, kevesebb pénz marad és kisebb a hatékonyság" - mondta Kormos. A bűnmegelőzés rendkívül széles feladatkört jelent, mivel azonban - mint láttuk - nincs általános recept arra, hogy hol mi a fontos, ezért az adott (városi, megyei) önkormányzat mellett már működő közbiztonsági/bűnmegelőzési tanácsok dolgoznák ki helyben a feladatokat, illetve ezek tartanák a kapcsolatot a helyi civil kezdeményezésekkel - például a polgárőrökkel vagy akár a drogprevenciós egyesületekkel. Egy ilyen bizottság tagja lehet jobb esetben a rendőrség illetékes, bűnmegelőzéssel foglalkozó szakembere is. A másik, "közvetlen" vonal (különösen, ha nincs ilyen bizottság a helyi önkormányzat mellett) az, ha a civil szervezetek felveszik a kapcsolatot az OBmT-vel: rajtuk keresztül több témakörben is kérhetnek, kaphatnak és cserélhetnek tapasztalatot, információs anyagot egymással. Kormos János egy adatlapot mutat: a kérne-adna-cserélne rovatokban tüntetik fel, hogy egy szervezetnek miről van vagy nincs tapasztalata, egy másik oszlopban pedig azt, hogy milyen témakörhöz tartozó információkról van szó, s hogy ezt milyen területen hasznosíthatnák. Az adatokat aztán számítógépre viszik, ebből előbb-utóbb adatbázis lesz. (A tanács éves költségvetése idén 15 millió forint. Kormos szerint ez nagyon kevés - a "lehetőségekhez mérten" azért igyekeznek támogatást nyújtani az azt igénylőknek anyagilag is, mondta.)

Az adatbázis favorit pontjai - amire az öntevékeny bűnmegelőzők a leginkább kíváncsiak - a személy- és vagyonvédelemmel, a lakókörnyezet védelmével, a kábítószer-megelőzéssel, a hatékony járőrözés módjával, illetve a járőrszolgálat megszervezésével kapcsolatos ötletek. Jelenleg 104 szervezetről tudnak, de Kormos szerint legalább tízszer ennyien vannak. Az önszerveződésbe nem szólnak bele, sőt közös érdek, hogy minél több civil szervezet kapcsolódjon be a megelőzésbe. "Azt szeretnénk, ha megértenék az állampolgárok: ha csupán csökkentik a bűnelkövetés esélyét, már tettek valamit a maguk érdekében - ez jelentheti egy biztonsági zár felszerelését vagy a

szomszédfigyelő rendszer

működtetését is." Ez utóbbi a következőt jelenti: ha kaparászást hallok a mellettem lévő lakásból, kinézek, tényleg a szomszéd jött-e meg; időnként be-benézek a szomszédos családi házba, minden rendben van-e. Nyugaton ennek nagy hagyományai vannak, ámbár arrafelé még beszélő viszonyban vannak egymással az emberek. A rendőrök hozzáállása az OBmT titkára szerint pozitív: nekik is könnyebbséget jelent, ha tudják, hol van kisebb esélye a betörésnek, és így a "rázósabb" helyekre összpontosíthatnak nagyobb erőt. "Ha a lakóközösség tagjai megszervezik, hogy éjjelenként például kutyával sétálgatnak kettesével a ház körül, érezni fogják, hogy meg tudják védeni magukat." És ez nyilván jó érzés.

Vultur Csaba


Az elmélet a gyakorlatban

A tétel, miszerint a bűncselekmények száma folyamatosan nő, nem általánosítható. Budafokon momentán (1996-ban) több mint negyven százalékkal csökkent a bűnelkövetés. Pedig a kapitány, Vajthó Gábor - saját szavaival élve - kívülálló: mindössze két éve rendőr, előtte katona volt. Az egyik legnagyobb probléma Vajthó szerint "a rendőrség eredményességének torz mérése". A megoldás: teljesen más értékelési rendszer, illetve a sokat vitatott polgárőrség bevonása a kerület közbiztonságának fenntartásába.

Az Országos Bűnmegelőzési Program vitája során igen nagy vita kerekedett a polgárőrök jogi státusának megváltoztatása körül: a tervezet szerint ugyanis indokolt lenne, ha a polgárőrök számára fegyverhasználati és letartóztatási jogot is biztosítana a kormány. Ettől lényegében majd´ mindenkinek égnek állt a haja, úgyhogy a Belügy- és az Igazságügy-minisztérium képviselői azonnal leszögezték, nem készülnek módosításra; a polgárőrség maradjon az, ami most is: civil szervezet, és segítse így a rendőrség munkáját.

A polgárőrségnél egyébiránt az elmúlt hetekben viharos belső konfliktusok következtében vezetőváltás történt: lemondott Kopácsy Sándor elnök (az 56-os forradalom idején a nemzetőrség helyettes főparancsnoka volt), helyére Túrós András nyugalmazott rendőrtábornok került. Egészen pontosan az Országos Polgárőr Szövetségről (OPSZ) van szó, amely bíróságon bejegyzett civil szervezet; van azonban rajtuk kívül rengeteg olyan helyi - falusi, kisvárosi, kerületi - "önvédelmi csoport", lakóközösségi szövetség, amely "szervezetlen formában" foglalkozik bűnmegelőzéssel, azaz nem tagja az OPSZ-nek.

A szövetségnek - adataik szerint - országosan nagyjából 870 tagszervezete és közel 40 ezer tagja van. A kilencvenes évek elején létrehozott OPSZ feladata a sok önállóan működő és hozzájuk csatlakozni akaró helyi polgárőrség koordinálása lett. A belső ellentétek akkor kerültek elő, amikor úgy tűnt: a szervezet alelnöke, a civilben humorista Markos György pártbefolyás alá akarja vonni a szövetséget. Később kiderült: a dolog vélhetően félreértésen alapul, egy parlamenten kívüli pártokat tömörítő pártszövetség alelnöki tisztét Markos magánemberként elvállalta, ám Kopácsyt nem lehetett meggyőzni. Attól tartott, a szervezet "átpolitizálódik", azaz pártok befolyása alá kerül - ezért lemondott. Aggodalmait megosztotta volna a polgárőr szövetség legutóbbi közgyűlésén a tagsággal is, de nem engedték megszólalni, ezért beszédét az egyik alelnök olvasta fel. A volt elnök amiatt is aggódott, hogy Markosék - állítólag - olyan alapszabály-módosítást akartak véghezvinni, amelynek értelmében erősen centralizálódott volna a szervezet. Kopácsy szerint az OPSZ-en belül bizonyos csoportok határozottan szerették volna a polgárőrök jogainak említett kiszélesítését, azaz minimum igazoltatási és előállítási jogosítványokat. Túrós András, az új elnök, aki a kazincbarcikai polgárőrség tagjaként lett elnök, megválasztása után kijelentette: nem kívánja militarizálni a szervezetet, szándéka az, hogy vezetése alatt a polgárőrség a bűnmegelőzés élére álljon.

A polgárőröknek egyelőre nincsenek többletjogosítványaik, és határozottan az lenne a jó, ha ez így is maradna, állítja Budapest valószínűleg legsikeresebb kerületi rendőrkapitánya, Vajthó Gábor. Budafokon a polgárőrök és a rendőrök együttműködése jónak mondható, a két szervezet nem konkurál egymással, mondja a kapitány, aki ugyan nem tud elegendő rendőrt küldeni az utcára, a közbiztonság mégis messze itt a legjobb a városban. Mint említettük, 1996-ban 42 százalékkal csökkent az "ismertté vált közvádas bűncselekmények" száma. A statisztikákkal azonban sok problémája van az egyébként korábban matematika szakos tanárként is tanító kapitánynak: "Az állampolgárnak nem azt kell mondani, hogy ennyi meg annyi százalékkal kevesebb bűncselekményt derítettek fel a rendőrök, mert ebből arra következtet, hogy romlott a helyzet, pedig azért derítettek fel kevesebbet, mert egyszerűen kevesebb volt egyik évről a másikra az ismertté vált bűncselekmények száma", tehát javult a közbiztonság. Vajthó szerint az állampolgárok nem azért félnek, mert van mitől tartaniuk, hanem azért, mert nem tudják, hogy nincs.

Budafokon a helyi polgárőrség vezetője rendőrségi alkalmazott, a rendőrkapitány pedig belépett a polgárőrségbe. Az Országos Polgárőr Szövetség vezetője, Túrós András pedig felkérte Vajthót, hogy segítsen kidolgozni a rendőrség és a polgárőrség közti munkamegosztás módját. A kerületi polgárőrök nélkül lehet, hogy nem is lenne rendőr Budafok utcáin: "Van papíron 66 egyenruhás rendőröm. Közülük 9 állandóan szolgálatban van a kapitányságon, majd pihennek, három váltásban. Ez máris mínusz 27 rendőr. Ebből még lejön 4 tiszt, 7 körzeti megbízott; a törvények és a naptári napok összevetésével pedig 4 embernek állandóan szabadságon kell lennie. A maradék húsz ember 10 járőrpárt jelentene - ha nem hiányozna helyből 21 fő a kerületi rendőrállományból." A polgárőrök ezért ugyanúgy részt vesznek a járőrözésben, mint a rendőrök, és - bár többletjogosítványaik nincsenek - a polgárok megszokták, hogy a polgárőr is "hatóság".

A kapitány egyéb trükköket is kitalált: aki nem mer a rendőrségre bemenni és feljelentést tenni, mert fél mondjuk a szomszéd bosszújától, a kerület több pontján elhelyezett ládákba dobhatja be panaszát - vagy éppen ötleteit a rendőrség működésével kapcsolatban. "A bedobott papírok fele szemét, negyede rendőrvicc, a többi viszont használható információkat tartalmaz", mondja Vajthó.

A közbiztonság érdekében a kapitány néha még a pitinek számító tolvajok elfogását sem tartja olyan fontosnak, mint elkergetésüket: "Egy-egy betörés, kocsifeltörés után a tanúvallomásokból fantomképet rajzoltatunk, és ezeket kiplakátoljuk. Ha a bűnöző magára ismer, soha többé nem teszi be a lábát a kerületbe", állítja. A kapitány intenzíven nyomul a helyi kábeltévén is, stúdióbeszélgetések során mutatja be közvetlen munkatársait meg a helyi polgárőröket; telefonos vetélkedőket vezet: ki kell találni egy talányosabb - és megtörtént - bűnügy egyes részleteit meg hasonlók. "Legalább annyira fontos a rendőrbarát polgárság, mint a polgárbarát rendőr" - hangsúlyozza a XXII. kerület kapitánya.

Budafokot - egyelőre - elkerüli a korrupció is. Egyszer ugyan egy rendőr kicserélte egy bűnjelként lefoglalt szakadt Simson robogó karburátorát a saját motorjáéval, de másnap már repült is az állományból. "Ez elvi kérdés" - jelentette ki Vajthó.

publikálva
1997/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra