Patrubány Miklós 1952-ben született a közép-erdélyi Medgyesen. Neve Erdélyben elsõsorban az informatikusok körében volt ismert (s kapcsolata a területtel máig nem szakadt meg), hiszen õ volt az, aki 1983-ban részt vett az elsõ romániai számítógép, a PRAE megalkotásában. Elõtte, a 70-es évek második felében Bukarestben dolgozott mérnökként egy félvezetõket gyártó üzemben. 1978-tól a kolozsvári Számítástechnikai Intézethez került mint elsõ osztályú tudományos fõkutató, közben a Kolozsvári Mûegyetemen tanított. Munkájával párhuzamosan közéleti szerepet is vállalt, elõbb 1993-ban megalapította a Visszhang Rádiót, 1996-ban kiadta a Magyar Kisebbség címû nemzetpolitikai szemlét, 1999-ben pedig a Reményforrás Ezredvégi Nagycsaládos Mozgalom kezdeményezõje volt. 1990-tõl két éven át volt tagja az RMDSZ elnökségének; a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) újjászervezésétõl, 1992-tõl viszont e szervezetben tevékenykedik.
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az 1938 óta létezõ, a rendszerváltás elõtt a pártállam elõretolt helyõrségének számító Magyarok Világszövetségének újjászervezése 1992-ben, a magyarok elsõ világtalálkozóján történt meg. Az MVSZ politikai és anyagi függetlenségérõl, valamint gazdálkodásáról szóló viták rövid idõn belül kiélezték a szervezeten belüli ellentéteket. A világszervezet gazdálkodásáról készült állami számvevõszéki (ÁSZ) jelentés szerint az MVSZ mûködése elsõ 3 évében 580 millió forintnyi állami támogatáshoz jutott, de az elsõ két vizsgált évben a szervezet számviteli rendszere nem felelt meg a törvényi elõírásoknak. A gazdálkodás körüli nézeteltérések folyamatos harchoz vezettek a szövetségen belül. A Csoóri Sándor elnök mellé választott fõtitkárok egymás után mondtak le tisztségükrõl, miközben az MVSZ a közvélemény elõtt egyre inkább beleragadt a hazai jobboldalt képviselõ szervezet szerepébe - holott a világszövetség vezetése éveken át "egymillió MVSZ-tagról" és hasonló, megfoghatatlan adatokról beszélve igyekezett legitimációt szerezni a szervezetnek. Maga Csoóri 2000 decemberében a Népszabadságban sikertörténetként láttatta az MVSZ 1992 és 1996 közötti éveit: "Ihletett idõszak (É) Ötvennégy éves kihagyás után találkozott szimbolikus erõtérben újra a világ magyarsága. (É) A mozaiknemzet összeállt, s láthatóvá vált minden kockája. Ez az élmény emelt minket abba a magasságba, ahol a mûholdas Duna Televíziónak törvényszerûen meg kellett születnie."
Az egykori elnök Patrubány 1996-os elnökhelyettessé választásához köti a világszövetség romlásának kezdetét. Érvelése hû tükre a népi harmadikutas értelmiség demokráciához fûzõdõ ambivalens viszonyának. "Engem (É) még közfelkiáltással választottak elnöknek. S így választották meg tiszteletbeli elnöknek Sütõ Andrást is, aki más formát el sem tudott volna képzelni, éreztetve azt, hogy egy morális alapozású szervezet sosem gondolkodhat és sosem cselekedhet úgy (É) mint a (É) demokraták, akik a silány ember szavazatát ugyanúgy értékelik, mint az áldozatra képes, komoly emberét. Az 1996-os (É) közgyûlésen (É) gyõzött az ügyeskedõk demokráciája. A választási káoszban odáig fajult ez a demokrácia, hogy nekem, az újraválasztott elnöknek engedélyezte, hogy a két elnökhelyettes: Dobos László és Patrubány Miklós közül válasszak. S amikor Dobos Lászlót választottam, a >>demokrácia szakembereiPatrubány 1997 és 2000 közötti kritikái a Csoóri-féle vezetéssel szemben jórészt a szervezet gazdálkodásával és vállalkozásaival álltak összefüggésben. A szövetség szakadásához vezetõ vita 1999 õszén robbant ki a határon túli magyarok ún. külhoni állampolgárságának kérdésében (lásd keretes írásunkat). Patrubány utólag ehhez köti elnökjelölti elindulását is: elsõdleges támogatója (csakúgy, mint elnökhelyettessége idején) a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) volt. "A világszövetségben jelenleg Erdély van hatalmon. (É) 1999 õszén az MVSZ akkori vezetõi az alapszabályt és határozatok sorát megtagadva feladták a külhoni állampolgárság intézményének képviseletét a Magyar Állandó Értekezleten. Akkor született az elhatározás, hogy ezen másképp már nem lehet segíteni, mint hogy át kell venni a hatalmat a világszövetségben." (Népszabadság, 2001. május 9.)
Dac, reakció
Csoóri Sándor 2000 februárjában bejelentett visszavonulása után viszonylag gyorsan kialakultak a világszövetség jövõjét érintõ elképzelések. A sokáig esélyes elnökjelöltnek tartott Duray Miklós voltaképpen orvosolni szerette volna Csoóri "demokratikus elfajulást" kiáltó panaszait; a "monokratikus" MVSZ-rõl szóló elképzelése egy zártkörû vezetésre ruházta volna a szervezet irányítását. Az anyaországi régiót vezetõ Kurucz Gyula és a Csoórival hosszú ideig együttmûködõ Dobos László álláspontja szerint az MVSZ bajaira a róla szóló jogszabály megalkotása, illetve "civil" és egyházi személyiségek bekapcsolása lett volna a gyógyír. Patrubány Miklós ezzel szemben a "belsõ megújulásra", így etikai kódex kidolgozására helyezte a hangsúlyt (lásd: HVG, 2000. február 12.).
2000. február végén Duray és Patrubány tûnt esélyesnek az MVSZ elnöki tisztségének elnyerésére, bár mindketten kijelentették, hogy Tõkés László indulása esetén visszalépnének a jelöltségtõl. Tõkés (aki ekkor az RMDSZ és az MVSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét is betöltötte) végül nem vállalta a megmérettetést; Patrubány megválasztása után pedig közel egy évig az új elnököt támogatta Durayval, valamint az elnökség munkáját bojkottáló Csoóri- és Orbán-hívekkel szemben. Április elején, a személyeskedésbe torkolló kampány finisében vetõdött föl elõször, hogy a válságból egy "MVSZ-en kívüli" jelölt indulása jelenthetne kiutat. Az anyaországi régió jelentõs részének és a Kárpát-medence Erdélyen kívüli részeinek (továbbá Orbán Viktornak) a támogatásával májusban Boross Péter exminiszterelnök szállt ringbe Patrubánnyal szemben. Boross javára többek között Duray is visszalépett, de õt erõsítette Orbán leplezetlen kampányolása a közgyûlésen: a kormányfõ olyan elnök megválasztására szólította fel az egybegyûlteket, aki "alkalmas arra, hogy együttmûködjék a polgári kormányzattal". Annál nagyobb volt a jórészt Csoóri és Boross támogatóiból álló elnökség, valamint a kormány meglepetése, amikor a harmadik fordulóban Patrubány hét szavazattal legyõzte az egykori miniszterelnököt. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy a gyûlés (az akkor MIÉP-es Gidai Erzsébet indítványára) nyilatkozatot fogadott el a trianoni békeszerzõdés felülvizsgálatának a szükségességérõl, amitõl még a MIÉP is elhatárolódott (Csurka István Gidai "személyes indíttatású" akciójának nevezte a határozatot a Népszabadság 2000. június 1-jei számában). Duray Miklós azzal vádolta az MVSZ vezetõit, hogy "az RMDSZ-ben uralkodó konfliktusok jelentõs részét áthelyezték Budapestre, hiszen az MVSZ erdélyi tanácsa gyakorlatilag azonos a romániai magyar politikai tömörülés reformplatformjával", Duray Tõkés László elhatárolódását sürgette azoktól, "akik az elmúlt években szekértáborokat hoztak létre még az egyes régiókon belül is, miközben minden testületben önpusztító ellentéteket szítottak". A határon túli magyar szervezetek szétverésének vádja, melyet Duray ekkor Patrubány ellen vetett be, nem sokkal késõbb arra a Fideszre hullott vissza, mely ekkor mindent megtett az MVSZ karanténba szorításáért.
Patrubány elnökké választása után az MVSZ-ben olyan válogatás nélküli eszközökkel vívott harc vette kezdetét, mely még a hazai közéletben is párját ritkítja. Tizenkét megválasztott elnökségi tag (köztük Fekete Gyula, Pálfy G. István és Pozsgay Imre) június elején bejelentették az elnökségi ülések bojkottját, majd a Legfõbb Ügyészséghez fordultak a szervezet mûködésének felülvizsgálatát kérve. A kölcsönös vádaskodás során ügynökvádak is elhangzottak: Pálfy egyenesen a Patrubány mögé álló Tõkés állítólagos securitatés múltját firtatta, mire Patrubány szeptemberben közölte: 13 MVSZ-vezetõ, köztük Pálfy és Pozsgay elmulasztotta kérni a közgyûlési határozattal kötelezõvé tett átvilágítását.
Ezekben a hónapokban Patrubánnyal szemben lépett fel az elnökség 12 tagján kívül Csoóri, Duray, a MIÉP, de az akkori parlamenti többség is, mely egy fideszes módosító indítvány megszavazásával az Illyés Közalapítványhoz utalta át a kétéves költségvetésbõl az MVSZ-nek szánt 250 millió forintos éves támogatást. Bár a módosító javaslatot a kormány hivatalosan nem támogatta, Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet 2000-es fordulóján "nemzetpolitikai értelemben kockázati tényezõnek" nevezte az MVSZ mûködését. Az elnököt hosszú ideig támogatta Tõkés László, valamint az egzotikumokra mindig fogékony Magyar Demokrata címû hetilap. Tõkés 2001 májusáig tartott ki patronáltja mellett; akkor azzal az indoklással lépett vissza az MVSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétõl, hogy a külhoni állampolgárság forszírozásával a szervezet "partizánakciót" indított az Orbán-kormány státustörvény-tervezetével szemben, és õ maga "politikailag ellehetetlenülne", ha továbbra is Patrubányt támogatná. Miután bebizonyosodott, hogy az MVSZ (a Csoóri-korszakkal ellentétben) nem lesz az egész magyar jobboldal reprezentatív alakulata, a szervezet új barátok után nézett. Ezt mutatta a MIÉP-pel szembeforduló Grespik László elnökségi taggá választása (2002. április), az EU-csatlakozásról döntõ népszavazáson a világszövetség részvételével kampányoló Szabad Magyarországért Mozgalom "nem"-re buzdító kampánya, a Jobbik Magyarországért párttá alakulását üdvözlõ Patrubány-megnyilatkozás, de fõleg az MVSZ kettõs állampolgárságot támogató akciói.
Gavra Gábor
Az állampolgárság-vita
Az ekkor még külhoni állampolgárságnak nevezett intézmény bevezetését Patrubány elõször az MVSZ elnökjelöltjeként, 2000 áprilisában vetette föl. A brit mintára bevezetendõ külhoni állampolgárság nem tette volna lehetõvé az automatikus Magyarországra települést; lényegében az MSZP szorgalmazta, a magyar útlevélhez jutást lehetõvé tevõ elképzelésekhez hasonlított. Az MVSZ hivatalosan 2000 augusztusában, a körvonalazódó státustörvény-elképzelésekkel szemben fogalmazta meg elõször javaslatát, melynek kidolgozója Zétényi Zsolt egykori MDF-es országgyûlési képviselõ volt. Három évvel késõbb, 2003. augusztus 20-án jelentette be a szervezet, hogy aláírásgyûjtést kezdeményez a határon túli magyarok állampolgárságáért. A jobboldali pártok több-kevesebb lelkesedéssel támogatták az akciót: a MIÉP nagygyûlésein (a pártvezetés Patrubánnyal szembeni ellenérzései dacára) lehetõvé tette az aláírásgyûjtést, a Fidesz egyes csoportjai pedig idén tavasszal a nemzeti petícióval együtt kérték az állampolgárok támogatását a népszavazáshoz.
