Pótszabadságot kér a DK azoknak a terhes nőknek, akik elveszítik a babájukat

  • narancs.hu
  • 2025. március 9.

Belpol

20 napról szól a javaslat.

Kezdeményezi a Demokratikus Koalíció, hogy azok a nők, akik terhességük bármelyik szakaszában elveszítik a babájukat, kapjanak pótszabadságot.

A javaslatról, amelyet Földi Judit országgyűlési képviselő már be is nyújtott, ő és Dobrev Klára, a DK európai parlamenti képviselője írt a Facebookon.

Földi arra emlékeztet, hogy a statisztikák szerint minden negyedik terhesség vetéléssel végződik, az érintett nőknek nagyon nehéz megbirkózni az érzelmi traumával és fizikailag is felépülni. „Ezért az anyáknak biztosítani kell annyi munkán kívül töltött időt a gyász feldolgozásához, amennyi csak szükséges” – írja a képviselő.

A javaslat szerint a magzat halála esetén 20 nap pótszabadság járna az édesanyának, függetlenül a várandósság előrehaladottságától.

„Vetélés – milyen érzéketlen szó ez. Nem adja vissza azt a fájdalmat, amit egy baba elvesztése jelent. Igen, fizikai fájdalommal is jár, de ennél sokkal kegyetlenebb. Nem csupán a testi szenvedés miatt kuporodunk napokra magzati pózba a kanapé sarkában, hanem a leírhatatlan veszteség miatt is. Marci születése előtt két évvel én is elveszítettem egy babát. Csak néhány hete tudtam meg, hogy terhes vagyok – néhány hét boldogság, reménykedés, tervezgetés… és aztán jött a görcs, a fájdalom. A testi felépülés is nehéz, de hónapokig szinte semminek nem tudtam örülni. És mind a mai napig eszembe jut – nem tudom leállítani azokat a gondolatokat: milyen lett volna? Tudom, hogy sokan átmentünk ezen, mégsem beszélünk róla. A világ arra kényszerít minket, hogy másnap felálljunk, fegyelmezett arccal menjünk a dolgunkra, mintha mi sem történt volna. Pedig nem így kellene lennie. Minden édesanyának jár az együttérzés egy magzat elvesztése után” – írta a javaslatról Dobrev Klára.

 

 

A címlapképen Dobrev Klára, a DK EP-képviselője az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban. Fotó: MTI/Purger Tamás

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.