"Korrupciós jelentés" a Városházáról
A Transparency International (TI) jó hírû nemzetközi szervezet, mely a korrupciós lehetõségek feltárását tûzte ki célul szerte a világon. Magyar tagozata egy éve alakult. A Fõpolgármesteri Hivatalban 1997 õszén kipattant vesztegetési botrány után a fõvárosi vezetõk felkérték a TI magyar irodáját: ugyan, világítanák már át a hivatalt, hogy az eredményeket a Városháza felhasználhassa új mûködési rendjének kialakításakor. A munkához a TI hatmillió forintot és számítógépeket kapott a Soros Alapítványtól és további anyagi támogatást a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától.
A tizenhárom fõs átvilágítócsapat
nagy elánnal
kezdett a korrupcióellenes munkához. Mindjárt az elején kisebb akadályt kellett elhárítaniuk. Nem kaptak ugyanis olyan megbízóleveleket, amelyeket felmutatva, a Városházán fellelhetõ összes iratba betekinthetnek, és az épületben folyó kétes üzelmek hátterérõl bárkitõl információt kérhetnek. A jelentés szövege szerint egy ellenzéki képviselõ kezdett aggodalmaskodni, hogy az átvilágítók üzleti titkokat szivárogtathatnak ki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának, és ez veszélyeztetheti a pályázatok tisztaságát.
A full extrás papírért cserébe ezért az átvilágítók titoktartási szerzõdést írtak alá, majd azonnali hatállyal hozzáfogtak "a jogrendszer" és a "döntéshozatali mechanizmus" teljes körû átvilágításához.
Elõször a fõvárosi közgyûlés frakcióvezetõit invitálták interjúra (a MIÉP és a Fidesz frakcióvezetõje nem óhajtott interjút adni), aztán "mélyinterjút" készítettek Tiba Zsolt fõjegyzõvel. "Ezek a beszélgetések egyrészrõl feltárták a probléma mélységét, másrészrõl kialakították azt a bizalmi légkört, amely szükséges volt az eredményes munkához." Eközben a "jogrendszert" átvilágító szakértõ "rögtön a munka elején szembesült azzal a ténnyel, hogy az önkormányzatokra vonatkozó felsõbb szintû jogszabályok gyakran ellentmondásosak és pontatlanok".
Egy éven keresztül, reggeltõl estig egyfolytában tartott a vizsgálat a Fõpolgármesteri Hivatalban. Az átvilágítók mindenütt megjelentek, ahol csak papírzörgést hallottak az épületben, minden korrupciógyanús mozdulatot, összekacsintást kifigyeltek a folyosókon, az irodák eldugott szögleteiben. "A Központi Irattár átvilágításánál szakértõnk jelen volt a postai anyagok beérkezésénél, több napon keresztül végigkísérte az egyes anyagok útját. (...) A helyszínen tanulmányozta a beérkezett küldemények iktatási rendjét, az anyagok más anyagokhoz való csatolását, illetve az erre vonatkozó szabályokat" - számol be a korrupcióvadászok megpróbáltatásairól a jelentés. A fõépítészi irodában "az átvilágító munka magában foglalta mindhárom alosztályvezetõvel való mélyinterjú készítését, az alosztályok munkájával való megismerkedést". "...kapcsolatfelvétel történt a Szervezési és a Humánpolitikai Ügyosztály vezetõivel is."
Hatalmas tényfeltáró munka folyt tehát a Városházán egy éven keresztül, ezért nem kis várakozás elõzte meg
a jelentés
napvilágra kerülését. A város vezetõi, a frakcióvezetõk, ügyosztályvezetõk és a többi tisztviselõ azonban március 5-én a sajtóból értesültek elõször az eredményrõl. A jelentést "valaki" idõ elõtt kiszivárogtatta: hogy kicsoda, azt sem a városvezetés, sem az ellenzéki pártok nem tudják megmondani. A kiszivárogtatott információ röviden a következõ volt: a fõváros vagyongazdálkodása nem kellõen szabályozott, az önkormányzatnál úgy költik el a város többmilliárdos vagyonát, hogy a döntésekért senki sem felel, és a rossz döntéseknek nincsenek anyagi következményei. Az átvilágítók fájlalják, hogy a pártok képviselõi megakadályozták õket abban, hogy a fõvárosi vagyonkezelõ rt.-nél vizsgálódhassanak, és azt ígérik, a száz oldalas jelentés szövegébõl a késõbbiekben tankönyv készül.
Egy nappal késõbb már mindenkihez eljutott a teljes, százoldalas anyag. Az érdeklõdõk lapozgathatták a Rendszerváltásunk igaz története, különös tekintettel az önkormányzatokra, illetve választójogi rendszerünk kritikai elemzése és Budapest szociológiája a kilencvenes években címmel is közreadható, iskolás hangvételû dolgozatokat, valamint a megannyi törvénymódosításra tett ajánlást. Az érintettek pártállásuktól és vérmérsékletüktõl függetlenül diplomatikusan nyilatkoztak a jelentésrõl, és finoman "felületesnek", "sértõnek", "elfogadhatatlannak", "hibáktól hemzsegõnek", "jó szándékú, ám amatõr, félkész munkának" nevezték a százoldalas fogalmazást. A Transparency International magyarországi képviselete egyszerûen csak
"rossznak és félkésznek"
tartotta saját átvilágítóinak jelentését, és arról értesítette a városvezetést, hogy színvonaltalansága miatt a TI elnöksége nem ért egyet az anyag tartalmával, ezért átdolgoztatják azt.
Tirts Tamás, a fõvárosi közgyûlés Fidesz-frakciójának vezetõje is felületesnek nevezte az anyagot. A MaNcs érdeklõdésére azonban egyetértett a fõbb megállapításokkal, például azzal, hogy szabálytalanul, a nyilvánosság számára átláthatatlanul, politikai utasításokra mûködik a hivatal. Egyetért azzal a megfigyeléssel is, hogy a hivatalban túl sok külsõst bíznak meg olyan munkák elvégzésével, amit a házon belül is meg tudnának csinálni. A Fidesz-frakció ezenfelül teljes mértékben azonosul a jelentés vagyonkezelést elmarasztaló kitételeivel, és úgy látja, a tervezettnél hamarabb került napvilágra ez a városvezetés számára kínos jelentés, ezért tesznek meg Demszkyék most mindent, hogy visszaküldjék átdolgozásra.
Tiba Zsolt fõjegyzõ viszont listát készített a jelentés legkirívóbb tévedéseirõl, de tizennégy oldal után abbahagyta. A jelentésben nemcsak a közgyûlési frakciók létszáma szerepel hibásan, és nemcsak a köztisztviselõk válnak egy idõ után közalkalmazottakká, hanem a vagyonkezelést elmarasztaló megállapítások sem igazán állják meg helyüket ("nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet a Vagyonkezelõ Központ Rt. átláthatatlan mûködésére"). A tulajdonosi bizottság ugyanis, üzleti titkokra hivatkozva - ellenzéki tagjaival egyetértésben -, elutasította az átvilágítóknak azt a kérését, hogy teljes körben átnyálazhassák a vagyonkezelõ szervezet iratait. A TI tehát nem gyõzõdhetett meg sem az átláthatóságról, sem annak ellenkezõjérõl.
Azt pedig már kifogásolni sem lehet, ha a hatvankilencedik oldalon olvasható dorgálást ("A belsõ ellenõrzés rendszere - a megerõsítésére tett látszatintézkedések ellenére - messze elmarad egy ilyen méretû és létszámú szervezetnél elvárható szinttõl.") a hetvennyolcadikon az követi, hogy "a korrupciós ügy kirobbanása után a belsõ ellenõrzés jelentõs megerõsítésére került sor. Ez egyben annak az elismerését is jelenti, hogy egy hatékonyabb belsõ ellenõrzési rendszer mûködtetése nagy valószínûséggel megakadályozta volna a Hivatalban a korrupciót."
Nyilván így van. Most már csak azt kéne tisztázni, hogy miért van a Városházán korrupció, ha még sincs. Meg hogy mi végre lebzselt tizenhárom ember egy éven át nem kis pénzért különféle irodákban, ha mindössze erre futotta a "szakértelembõl".
Hogy ki járt jól evvel.
K. R.
