Az elmúlt tíz évben a rendőrképzés teljesen átalakult. Az oktatás papíron megfelel az elvárásoknak és az előírásoknak, ám a gyakorlatban a kép jóval összetettebb.Ha a 80-as évek közepéig valaki rendőrnek jelentkezett és volt hely a testületben, akkor felvették; később kiképezték ugyan, de ez a civil életben is hasznosítható szakképesítést nem nyújtott. 1992-től a kétéves tiszthelyettesi oktatás államilag elismert képzési forma, így a rendőr önálló szakmává válhatott. Sas Ferenc, a Belügyminisztérium (BM) Oktatási Főosztályának osztályvezetője lapunknak kifejtette: "A képzési rendszer az elmúlt öt-hat évben folyamatosan változott: az iskolák három-négy éve képesek minden szempontból megfelelni az állami követelményeknek. Míg korábban a hallgatók hivatásos állományúak voltak, 2000-től már civilek, azaz rendőri intézkedésben csak megfigyelőként vehetnek részt, nincs joguk kényszerítő eszközök használatára, továbbá bevetési, rendfenntartó feladatokra nem rendelhetők ki." (Rendőrszakiskolai hivatásos állománybeli oktatók ugyanakkor állítják: vidéken előfordul, hogy a létszámhiány miatt járőrpárként megy ki a tanuló.)
Az iskolákba történő jelentkezés feltétele, hogy valamelyik rendőrkapitányság vállalja a kiképzett rendőr "befogadását", a tanulóknak pedig legalább kétéves pályánmaradási kötelezettségük van. Az elmúlt tíz évben eddig hat-nyolcezren váltak szakképzett rendőrré, ám míg a teljes személyi állomány fluktuációja jelenleg 7-8 százalékos, addig - korábban - a frissen végzettek csaknem egyharmada öt éven belül elhagyta a rendőrséget. (Jórészt az utóbbi évek béremelései következtében e körben is csökkent a pályaelhagyók aránya.)
A hét rendészeti szakközépiskola képzésein körülbelül ezer tanuló vesz részt, az intézmények átjárhatók. A végzettek rendőr, illetve határrendész szakképesítést szereznek. Az oktatás 40 százalékban gyakorlat, részben az iskolában, ahol a tanulók tanáraik irányításával "iskolai ügyeleti szolgálatot" látnak el. Összesen 19 hét a szakmai gyakorlat. A területi gyakorlatot döntően hivatásos állományú tiszthelyettesek, úgynevezett
mentorok vezetik
Kezdetben a már állományban lévők legjobbjai foglalkoztak a fiatalokkal; jelenleg mentor csak szakiskolát végzett, legalább kétéves gyakorlattal rendelkező, szakmailag és erkölcsileg kikezdhetetlen rendőr lehet, akinek részt kell vennie az egyhetes mentorképző tanfolyamon is.
A hazai mentorrendszer mintája a brit rendőrségen elterjedt tutor-szisztéma. Nagy-Britanniában a tutornak legalább ötéves gyakorlattal kell rendelkeznie: a jelentkezők kiválasztása és a tíznapos képzés során nagy súlyt fektetnek az empátiára, a kezdeményezőkészségre, a kreativitásra, a toleranciára. Nálunk a mentorképzésben a fő szempont a törvényesség, a törvények ismeretének számonkérése.
Sas Ferenc elmondta: a mentorok ma már a rendőrképzés fontos szereplői, a hallgatók oktatásában évente kb. ötszázan vesznek részt (bár az évek során ennél többet képeztek ki). Jelenleg 2-3 tanulót segít egy mentor, de néhány éven belül el kell érni, hogy mindenkivel önállóan foglalkozhassanak.
Kis Géza kriminálpszichológus a mentorok munkáját, hozzáállását vizsgálja, illetve tanít az egynapos, úgynevezett aktualizáló képzéseiken is, amiken mindenkinek részt kell vennie, aki a tanévben ilyen feladatot lát el. Kis Géza a Narancsnak kifejtette: tapasztalatai szerint a mentorok kiválasztásánál nem érvényesül eléggé az emberi nyitottság, empátia, előítélet-mentesség vizsgálata. A mentoroknak a szakmai anyag oktatásán kívül a hallgatók nevelésében is részt kellene vállalniuk; ennek alapja a személyes példamutatás, hiszen a rendőri hivatás érzelmi, morális, tudati, szemléletbeli vonatkozásai hitelesen csak így adhatók át. A jó mentornak kulcsszerepe van a hierarchikus közösségbe való beilleszkedés, a pálya megszerettetésének elősegítésében, ezáltal a frusztráció okozta pályaelhagyás megelőzésében. Egy, szintén a mentorokat oktató tanár - név nélkül - ennél is keményebben fogalmaz: ő úgy látja, a mentorok jelentős része előítéletes, időnként süt belőlük a cigányellenes gyűlölet, munkájukban nincs felelősségérzet. Sok szempontból nem különbek azoknál, akiket vezetniük kellene. Tapasztalatai szerint ugyanis a szakközépiskolába jelentkező tanulók közül igen sokan gyakran nehezen tanulnak, érettségi átlaguk nem éri el a közepest, és gyakran
erős frusztrációval kezdik
tanulmányaikat, amiket mindenképpen oldani kellene. (Nincs ez másképp a Rendőrtiszti Főiskolán sem: 1998-ban a nappali tagozatra 2069-en jelentkeztek, s közülük mindössze 436-an érték el a 72 pontos minimális határt. A legjobb 303-at hívták be pályaalkalmassági vizsgálatra, közülük 128 jelentkező alkalmatlannak bizonyult: 71-en a fizikai próbákon, 57-en a pszichológiai és orvosi teszteken buktak el.) "Vak vezet világtalant" - összegezte véleményét a tanár.
Fodor Sándor (Szegedi Rendészeti Szakközépiskola) tavalyi szakdolgozatában arról számol be, hogy az általa megkérdezett 147 hallgató 21 százaléka nem kapott segítséget a munkafeladat elvégzéséhez, 26 százalékuknak pedig rendszeresen önállóan, minden mentori segítség nélkül kellett megoldaniuk gyakorlati feladatokat. A megkérdezett hallgatók 2 százaléka volt túl agresszív, brutális intézkedés tanúja, ugyanakkor 20 százalékuk tapasztalt "az etnikummal szemben megkülönböztetett intézkedést".
Lapunk több mentort is megkeresett, akik csak név nélkül vállalták a beszélgetést, mert tartottak feletteseik rosszallásától. Többnyire parancsnokuk jelölte ki őket a feladatra; volt, aki előző nap tudta meg, hogy másnaptól tanfolyamra kell mennie. Az egyik vidéki középiskolában az egyhetes mentortanfolyamot háromnaposra zsugorítják, és a tananyag rendőrtisztek által átadott részei a "Te tegezed, neki téged magáznia kell!", illetve a "Hármasnál jobb jegyet soha ne adj neki!" típusú jó tanácsok is.
Egy 15 éve a fővárosban és 9 éve ugyanazon az osztályon dolgozó rendőr szerint a 80-as évek végén még érdekelte a fiatalokat a munka, mára viszont egy részüket csak a "zsebpénz" motiválja. Egy jó helyen posztoló járőr akár a fizetése sokszorosát "össze tudja bírságolni", de például nyomozóknak is lehet többletjövedelmük, ha a kihallgatáskor levelet adnak át, vagy "véletlenül" hagynak elolvasni egy-egy anyagot a gyanúsítottal. "A rendőrök között is van megélhetési bűnöző, aki csak a kajára-ruhára valót gyűjti be" - mondta rendőrségi forrásunk, aki szerint olyan is előfordult, hogy "saját zsebre dolgozást videóra vettek, mégsem történt semmi". Úgy látja, a korrupció egyelőre kiirthatatlan, és abban nemcsak a "kisrendőrök" érdekeltek. Ez a közeg nyilván negatívan hat a tanulókra. Szerinte az sem segíti az oktatás hatékonyságát, hogy náluk például napi-heti váltásban mindig más tanulóval kell foglalkozniuk. A mentorok cigányokkal kapcsolatos véleményét így összegezte egyikőjük: "Elterjedt, hogy cigányok érettségi nélkül is járhatnak iskolába. Ez az igazi diszkrimináció, miért lehet a büdös Kolompár, Rézműves könynyebben rendőr, mint te? Kutyából úgysem lesz szalonna!"
A mentorok pluszmunkájáért átlagosan havi 10 000 Ft jár; ezt korábban a rendőrkapitányságoknak kellett kigazdálkodniuk. Mivel ez sok esetben nem történt meg, a BM ezt az összeget központi keretből biztosítja - lapunk azonban találkozott olyan mentorral, aki egy éve nem kapja meg járandóságát.
A BM szerint a gyakorlati oktatás ellenőrzése rendszeres; a szakmai képzésen kiderülő alkalmatlanság esetén a tanuló nem végezheti el az iskolát. A mentorok a Narancsnak elmondták: az elméleti oktatók nem tekintik őket tantestületi tagoknak: arra is volt példa, hogy a gyakorlatra "nem felelt meg" értékelést adtak, emiatt a hallgatónak évet kellett volna ismételnie, de
a minősítést "feljavították"
az iskolában. A mentorok soknak és jórészt feleslegesnek tartják a tanulókkal kapcsolatos adminisztrációt, ezért a maguk módján csökkentik: az ún. foglalkozási naplót - ami elvileg részletesen tartalmazza a gyakorlat végrehajtását, értékelését - sokszor maga a hallgató tölti ki. Mivel az elhelyezkedéskor a tanulók teljesítménye nem számít (ugyanis a már említett fogadó nyilatkozattal biztos helyük van), arra sincs lehetőség, hogy a mentorok vagy a kapitányság válogasson közülük. "Ha magunknak nevelhetnénk a leendő kollégát, és tőlünk is függne, hol kezdi a szolgálatát, talán parancsnokaink is fontosabbnak tartanák a munkánkat" - hallottuk egy mentortól.
A gyakorlati oktatók munkáját az iskolák értékelik, s munkahelyi parancsnokaiknál jutalmat javasolhatnak nekik. Ez nem túl elterjedt módszer, igaz, a jutalmazással, példaállítással való motiválás a rendőrképzésben máshol sem gyakori: az egyetlen Apáczai Csere János-díjas rendőroktató Kis Géza kandidátus.
Sas Ferenc úgy véli: az elmúlt évek során sikerült egy fejlődő, jó színvonalú szakképzést kialakítaniuk, amelyben elsajátíthatók mindazok a készségek, képességek, melyek az új típusú rendőrségi feladatok ellátásához szükségesek. Az oktatás minden bizonnyal sokat változott, de a mentorok szerint hiányoznak az igazi "öregrendőrök", akiktől tanulni lehetne. Általános vélemény szerint a minisztérium vezetői nem látják a mindennapokat, mert a nehézségek, problémák jelzésében a hallgatók, a mentorok és azok parancsnokai sem érdekeltek. "Amíg papíron nincs gond, fönt nem foglalkoznak velünk, ennek pedig csak örülhetünk" - mondták.
Virág Tamás
