Rétvári Bence Semmelweis-nap alkalmából hülyítette az egészségügyben dolgozókat

  • narancs.hu
  • 2017. június 29.

Belpol

Nem írják, hogy ütemes taps kísérte volna az ünnepi beszédet.

Az MTI jelenti: „Rétvári Bence a Jávorszky Ödön Kórház Semmelweis-napi elismeréseinek átadási ünnepségén köszönetét fejezte ki az intézmény munkatársainak, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a most elismerésben részesülők eredményes munkájához szükség volt az őket körülvevő közösségre is. Úgy fogalmazott: a Semmelweis-napon azokat az orvosokat, ápolókat, kórházi dolgozókat ünnepeljük, akik emberségessé és gyógyítóképessé teszik a kórházakat. A következő évek kérdése, hogy lesz-e elegendő ágy mellett dolgozó – mutatott rá az államtitkár, aki

biztatónak nevezte az utóbbi éveket az egészségügyből távozók számát illetően.

Felidézte: 2010 körül 845 orvos kért engedélyt külföldi munkavállaláshoz, tavaly ez a szám 398 volt, azaz kevesebb, mint a felére csökkent az elvándorlás üteme. Az ápolók esetében ez a trendforduló 2014–2015 környékén következett be, és tavaly már 15 százalékkal kevesebben döntöttek az ország elhagyásáról, mint korábban.”

Nos, ha Rétvári szerint biztató az, hogy hét éve folyamatosan hagyják el az országot az egészségügyben dolgozók, és továbbra is csak mennek és mennek, akkor talán az lenne a legcélravezetőbb, ha államtitkári megbízatását sürgősen leadná. Például a Jávorszky Ödön Kórház  portáján.

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.