Rétvári Bence Semmelweis-nap alkalmából hülyítette az egészségügyben dolgozókat

  • narancs.hu
  • 2017. június 29.

Belpol

Nem írják, hogy ütemes taps kísérte volna az ünnepi beszédet.

Az MTI jelenti: „Rétvári Bence a Jávorszky Ödön Kórház Semmelweis-napi elismeréseinek átadási ünnepségén köszönetét fejezte ki az intézmény munkatársainak, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a most elismerésben részesülők eredményes munkájához szükség volt az őket körülvevő közösségre is. Úgy fogalmazott: a Semmelweis-napon azokat az orvosokat, ápolókat, kórházi dolgozókat ünnepeljük, akik emberségessé és gyógyítóképessé teszik a kórházakat. A következő évek kérdése, hogy lesz-e elegendő ágy mellett dolgozó – mutatott rá az államtitkár, aki

biztatónak nevezte az utóbbi éveket az egészségügyből távozók számát illetően.

Felidézte: 2010 körül 845 orvos kért engedélyt külföldi munkavállaláshoz, tavaly ez a szám 398 volt, azaz kevesebb, mint a felére csökkent az elvándorlás üteme. Az ápolók esetében ez a trendforduló 2014–2015 környékén következett be, és tavaly már 15 százalékkal kevesebben döntöttek az ország elhagyásáról, mint korábban.”

Nos, ha Rétvári szerint biztató az, hogy hét éve folyamatosan hagyják el az országot az egészségügyben dolgozók, és továbbra is csak mennek és mennek, akkor talán az lenne a legcélravezetőbb, ha államtitkári megbízatását sürgősen leadná. Például a Jávorszky Ödön Kórház  portáján.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.