Semmilyen botrány nem számít: Orbánék nem engedik el Farkas Flórián kezét

  • narancs.hu
  • 2018. június 3.

Belpol

Jól szolgált.

A fideszes bulin, azaz a kötcsei találkozón az atv.hu tudósítója tette fel a mindenkit izgató kérdést Balog Zoltánnak, nevezetesen, hogy mi lesz Farkas Flóriánnal. Arról az emberről van szó, aki az újságírók elől rendszeresen menekült, és a vezetése alatt az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) 1,6 milliárd forintot költött el szabálytalanul a romák felzárkóztatási programjára. Könnyen lehetett tehát arra gondolni, hogy Farkas Flórián nem túl dicső karrierjének vége, és mostantól nem szavaz neki bizalmat Orbán Viktor. Főleg annak fényében, hogy az új ciklusban már Balog Zoltán látja el a romák felzárkóztatásáért felelős posztot, ami nemrég még Farkas tulajdona volt.

Farkas Flórián a munka világa felé tekint

Farkas Flórián a munka világa felé tekint

Fotó: Mészáros János/MTI

De nem, a NER-ben nem így mennek a dolgok!

Balog Zoltán ugyanis azt mondta az atv.hu-nak, hogy erről szó sincs, „mindenki munkájára szükség van”.

Vagyis Farkas Flórián folytathatja, ahogy folytatja Hegedűs Zsuzsa is, aki az új ciklusban is miniszterelnöki biztos lesz, pedig az alapítványa körül nagyon súlyos ügyeket tártunk fel.

Borítókép: MTI/Mészáros János

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.