A Budapesti Elektromos Mûvek (Elmû) Rt. XIII. kerületi központjából az eligazítás után kigördülõ furgonban hátul drága mûszerek, elöl két villanyszerelõ, akik a fõváros és Pest megye területén a napi lista alapján látogatják az ügyfeleket. Hogy ki miért szerepel egy lapon, azt nem tudják: a címeket vagy a fogyasztás karakteres visszaesése miatt dobja ki a rendszer, vagy szúrópróbaszerû szemlére kerül sor. Az áramlopás - vagy ahogy kísérõink nevezik: a szabálytalan vételezés - az utóbbi idõkben évrõl évre mindig valamivel kevesebb, ám ez sokkal inkább a szolgáltatók rámenõsségének, mint a fogyasztóknak köszönhetõ. Az Elmû saját ellenõrzési csoportján (az "áramkommandón") kívül évek óta több külsõs céggel is ellenõrizteti ügyfeleit.
"Nem lehet tipizálni, kik és hogyan lopják az áramot. A rozzant alkoholistától az ismert közéleti személyiségekig, a mikrovállalkozástól a tagbaszakadt ipartelepig sokféle fogyasztó akad fenn" - halljuk elsõ külvárosi célpontunk felé közeledve. Annyi bizonyos, hogy a lakosság az ipari fogyasztóknál több alkalommal, ám lényegesen kisebb értékben teszi zsebre az áramot, és azt is leszögezhetjük, hogy az áramlopás korántsem kizárólag az elszegényedett társadalmi rétegekre jellemzõ. Egy szoba-konyhás háztartásban, ahol a villanyszámla három-négyezer forint, nem éri meg felbérelni valakit, hogy kiokosítsa az órát, de nyilván nem egy nehéz körülmények között élõ ember vállalkozik arra, hogy a veszéllyel dacolva saját kezûleg buherálja meg a rendszert. A szolgáltató árbevételébõl lényegesen nagyobbat harapnak egyes családi házak lakói, akik a terebélyes épület és esetleges kapcsolt energiazabáló alrendszerei - fûtött garázsfeljáró, konditerem, úszómedence, szauna, szolárium, jacuzzi stb. - üzemeltetési költségeibe sehogy sem képesek belenyugodni. Egyes perspektivikus gondolkodású építtetõk épp ezért már idejekorán úgy instruálják kivitelezõiket (vagy épp fordítva), hogy a szobákba egy méretlen vezetékrõl érkezzen a villany, de az se tragédia, ha a szomszéd épületek tulajainak zsebe bánja a mi fogyasztásunkat. De nem csak a kertvárosi lakókörnyezetben folyik dzsungelharc. Az emberek a belvárosban és általában a társasházakban tudják a legkényelmesebben szívatni egymást, mint az a hentes, aki az Elmû egyik vezetõjének lakótársaként a ház liftjének a vezetékére kötötte rá a pincében gondosan elfalazott fagyasztóládáit. És ez még nem is a legrosszabb: a fogyasztás visszafogásán munkálkodva már többeknek sikerült az érintésvédelmi rendszert úgy elbarmolni, hogy a végén egy családtagot vagy szomszédot ütött agyon az áram.
A szolgáltatót megrövidítõ áramtolvajok leggyakrabban vagy az órát piszkálják meg, vagy az áramot terelgetik úgy, hogy az a mérõberendezést nagy ívben elkerülje. Amikor egy-két magyar összehajol, gyakran ma is több évtizedes technikáknál állapodnak meg: az óra burkának megfúrása után
damillal, zsákvarró tûvel,
diafilmmel fékezik vagy blokkolják a mérõ forgását, de a két legnagyobb régi lakossági slágert, az úgynevezett söntlemez leengedését, illetve a mérõ visszapörgetését a berendezések új generációja már a múltba utalta. Az óra buherálása a legkönnyebben megvalósítható, ám a legkönnyebben felfedezhetõ eljárás. Akinek több a pénze, nagyobb a számlája és ad magára, szakemberrel kényezteti magát: a buherálásban utazó villanyszerelõk egész garnitúrája várja városszerte, hogy háztartásunk energiafogyasztását takarékossá varázsolhassa. Mindig akad ugyan néhány szerencsétlen, aki elhiszi, hogy ötezerrõl ötszáz forintra lehet legálisan csökkenteni a villanyszámlát, de a többség tiszta fejjel tárcsázza a megadott számot. A "mesterek" ma már megkerülõ vezetéket alkalmaznak, méretlen vezeték emlõire csatlakoztatják drótjainkat, vagy igény szerint transzformátoros mérõszabályozót implantálnak a hálózatba; ilyen szerkezetet elõször két éve fogtak kísérõink. A nagy hagyományokkal bíró magyar háziipar keretei között kimunkált fejlesztés ötven- és százezer forint közötti összegbe kerül. Aki ennyit beruház, fogni is akar valamit, és sokszor ez a mohóság lesz a veszte: a hirtelen zérusra redukált fogyasztás elõbb-utóbb a szolgáltatónak is szemet szúr.
Az igazi nagy húzások azonban fõleg a vállalkozói szférában történnek, ma az Elmû szerelõi is nagyobb fogyasztókat ellenõriznek. A szolgáltatók réme jellemzõen az olyan, viszonylag nagy energiaigényû kis- és közepes vállalkozás, amely könnyebben vált telephelyet: ilyen egy pizzasütõ, az utcai büfé, a kisebb (autószerelõ) mûhelyek, de a fáma korábban a keramikusokat, sõt még az uszodásokat is ebbe a körbe sorolta.
Egy városszéli hotelnél kísérõinket már több esetben elhajtották. Az Elmû munkatársait gyakran tartóztatják fel a küszöbön, és ezzel nem is nagyon tudnak mit kezdeni; az áramszolgáltató képviselõit ugyan a szerzõdés értelmében a mérõóra mélységéig be kéne ereszteni az ingatlan területére, ebbe a polgárjogi viszonylatba azonban
hivatalos közeg
nem avatkozhat bele. Most a fõnök telefonengedélyt ad a személyzetnek, meglátogathatjuk a mérõórát. A pince felé haladva a portás megnyom egy falra szerelt gombot, kísérõink a menetet leállítva megvizsgálják, hogy mire szolgál a kapcsoló. Mióta a fogyasztást befolyásoló eszközöket a ház távoli pontjáról is lehet mûködtetni, a szerelõk óvatosak: került már elõ távkapcsoló a festmény mögül, de fürdõszobaszekrénybõl is, ahogy találtak már olyan leleményt is, ahol beépített mozgásérzékelõ indította újra vagy stoppolta a mérõórát. "Mindent meg lehet találni, minden trükk kiderül, csak idõ, türelem és szerencse kérdése, mi pedig jól fel vagyunk szerelve mûszerekkel. A tolvajok egy lépéssel elõttünk járnak, de a hátrányt mérnökeink mindig ledolgozzák. Állandóan összevetjük a tapasztalatokat." Jelen esetben azonban úgy tûnik, nincs trükk, csak a londinert ugrasztották. Az ellenõrzés elhúzódik, a portás menne a dolgára, de marasztalják. "Valakinek végig itt kell lennie. Volt már, hogy valaki elment egy pohár vízért, és a jegyzõkönyv hitelesítésekor közölte, hogy õ itt se volt, az órát mi buheráltuk meg."
Hogy az áram ellopása ugyanolyan bûn volna, mint bármilyen más, kézzelfogható tolvajlás, arról a jelek szerint a közgondolkodás, de praktikus okból a jogalkalmazás is másként vélekedik. Aki ma áramot lop, ritkán szembesül büntetõjogi következményekkel, még akkor is, ha milliós tételeket síbol el. 2001 elõtt viszont a szolgáltatók a jogszabályok szerint büntetésszámba menõ felemelt (négyszeres) díjat próbáltak behajtani az embereken, így gyakran elõfordult, hogy az ügyfél ingatlana nem ért annyit, mint a kirótt összeg. Ennek az áldatlan állapotnak - ombudsmani állásfoglalás nyomán - egy négy évvel ezelõtti törvénymódosítás vetett véget. Azóta, ha valahol bebizonyosodik, hogy a rendszert manipulálták, az illetõ kap egy számlát, ami a szerzõdésszegés miatti kötbérbõl és a becsült lopott fogyasztásból tevõdik össze; ez általában kevesebb, mint amit korábban számláztak. Persze ma is akadnak gigászi követelések: van olyan pizzéria, amely négy és fél millió forinttal tartozik, a követelés jogosságát már a Legfelsõ Bíróság is jóváhagyta.
Az összegen a felek rendszerint alkudoznak, ha nincs megegyezés, az ügy polgári peres eljárásként folytatódik, ahol a bíróság többek között az Országos Mérésügyi Hivatal szakértõire támaszkodva dönt, de az Elmû tavalyi 89 ezer ellenõrzése nyomán feltárt négy és fél ezer szabálytalanságnak alig egyharmada végzõdött a tárgyalóteremben. A fogyasztók mentsvára, a Magyar Energia Hivatal (MEH) fogyasztóvédelmi osztálya az 5 millió hazai ügyféltõl tavaly csak 250 idevágó panaszt regisztrált, ami korántsem jelenti azt, hogy ennyi vitatható eset történne: sok rajta-kapott ember inkább fizet, csak túl legyen a dolgon. Pedig a fogyasztóvédelem az esetek mintegy felében talál a szolgáltató eljárásában olyan hibát, aminek következtében mérsékelni, esetleg töröltetni lehet a követelést. Elõfordul, hogy a kártérítés kiszámításának módjába lehet belekötni, máskor lejárt hitelesítésû mérõóra kerül a képbe. Az energiaszolgáltatók a lopásokból praktikus okból nem kanyarítanak bûnvádi eljárást: egyrészt õk a pénzük után futnak, másrészt a büntetõeljárás végén egy konkrét tettest kéne felmutatni, nekik pedig erre semmi szükségük. A fogyasztóval kötött polgárjogi szerzõdésük alapján a partner felelõssége úgymond objektív, vagyis ha valakinek a mérõóráját leállították, a bíróság elõtt nem az számít, hogy személy szerint ki rontott neki a plombának, az a lényeg, hogy kié a berendezés, vagyis ki járt jól ezzel. Ezért meszelte el a bíróság másodfokon a dél-magyarországi áramszolgáltató keresete alapján pár hónapja azt a 84 éves nagykamarási asszonyt is, akinek az órájáról bebizonyosodott, hogy évekkel ezelõtt manipulálták.
A lopásokért mindenesetre mindannyian fizetünk. A szolgáltató a kár összegével biztosan csökkenti a felújításra, karbantartásra fordítható forrást, így végeredményben a pénzünkért vásárolt szolgáltatás általános színvonalát is. Hogy ezenfelül még mennyit szed vissza a veszteségbõl, azt máshogy látja a szolgáltató, és másképp a Magyar Energia Hivatal. Az áramellátók szerint a hivatallal folytatott ártárgyalások során (az áram hatósági díjas termék) a tényleges lopáskárt nem ismertethetik el költségként, így az nem is épül be az árba. Pontosan azonban senki sem tudja, mennyi áram tûnik el kézen-közön ma Magyarországon. A szolgáltatók és a MEH becslései szignifikáns eltérést mutatnak. Annyi bizonyos, hogy a szolgáltatók a fogyasztók felé el-indított árammennyiségnek csak mintegy 9/10-ét tudják kiszámlázni, hozzávetõleg
10 százalék valahol elvész
a rendszerben. Ennek az úgynevezett számlázatlan hálózati veszteségnek azonban több mint fele - az összes fogyasztás 7 százaléka - mûszaki, fizikai veszteség, ami az EU legfejlettebb országaiban is csak egy kicsivel kevesebb. A vita a fennmaradó nem csekély, mintegy 3 százaléknyi árammennyiségrõl, vagyis 15 milliárd forint felszívódásáról folyik. "A fennmaradó hiány részben a mi hibánkból keletkezik - rosszul kiállított számlák, hibás órák miatt -, nagyobb részben azonban szabálytalan vételezésbõl adódik össze. Ezek azonban nem árképzõ elemek, mi csak a mûszaki veszteséget építjük bele a tarifába" - nyilatkozta a Narancsnak dr. Boross Norbert, az Elmû kommunikációs és szabályozásmenedzsment-igazgatóságának a vezetõje.
Másként tudnak errõl a MEH-nél, ahol azt mondják: a 10 százalékos hálózati veszteségbõl ugyan valóban egyre kevesebbet, 2005-tõl például csak 8,7 százalékot ismernek el a szolgáltató által az árban érvényesíthetõ költségként, de ez is jóval több, mint a põre mûszaki veszteség. "A mai árak meghatározásánál a szolgáltatók költségei között igenis elismerünk olyan hálózati veszteséget is, amirõl azt gondoljuk, hogy szabálytalan vételezésbõl (vagyis lopásból - L. B.) adódik. Ennek mértéke a vitatott 3 százaléknak csak egy része, ami mintegy 3 milliárd forintot tesz ki. A fennmaradó másik részrõl mi azt mondjuk, hogy valószínûleg a szolgáltató hibájából adódik: ilyen, ha például fölszereltek egy mérõt, de nem állítanak ki rá számlát, vagy egyszerûen elvész egy fogyasztó a nyilvántartásból" - mondta errõl Nagy Tibor, a MEH fogyasztóvédelmi osztályának a vezetõje.
Az Elmû villanyszerelõi a mûszak vége felé is udvariasak, mint kiderül, rendszeres kommunikációs tréningeken sajátítják el az ügyfélbarát viselkedést és a dühödt fogyasztók kezelésének technikáit is. Az instrumentális agresszió viszonylag ritka, ám életre szóló élményekkel szolgál: egyik kísérõnkkel megesett, hogy bõgõ láncfûrésszel várták a villanypózna alatt, miközben azt üvöltötték, hogy levágják a lábát, amikor lejön. "Nagyon udvariasnak kell ám lenni mindig, mert sokan még azon is felbõszülnek, ha nem fogadunk el csúszópénzt. Nekünk személy szerint eddig kétszázezer forint volt a plafon, amit ajánlottak, de hallottunk olyan kollégákról, akiket egy-egy millióval kínált meg egy vállalat, hogy ne vegyék észre a lopást. Máskor meg még minket kérnek meg, hogy okosítsuk ki az órát." Az Üllõi úton kifelé haladva az utcát pásztázzuk, ha valamelyik üzletnél nappal is úgy világít a lámpa, mintha éjjel volna, ott érdemes megállni. A célban, a gyorsétterem-hálózat külvárosi egységében a mérõórához vezetõ utat az aktuális kasszaversenyrõl szóló gyújtó hangú felhívások papírhalmai torlaszolják el, a tûzveszélyes állapotot a szerelõk felszámoltatják. A nemzetközi vállalkozásnál is minden rendben találtatott, de nincs az ellenõrzésbõl eleve kizárható fogyasztói kör: szerelõink nemrég egy bíróság épületében találtak nappal is mozdulatlan mérõórát, igaz, az akár el is romolhatott. Hazafelé még látjuk azt a cukrászdát, amelynek tulaját a sajátos magyar dominóelv taszajtotta a bûn mélyebb bugyrai felé: adócsalás miatt kellett áramot lopnia. A papíron bevallott havi tíz krémeshez ugyanis irreálisan magas áramfogyasztás párosult, és ezen muszáj volt segíteni.
Linder Bálint
Eset
"A bátyám tavaly nyáron költözött egy családi házba (nem új építésû, hat éve épült). Annak rendje-módja szerint átvett mindent, kijöttek a villanyosok, megnézték az órát, mindent rendben lévõnek találtak, megírták az új szerzõdést, rátettek az órára minden színes plombát és elmentek. A régi tulaj kiment Kanadába vagy hova. Pár napja a bátyus véletlenül összefutott azzal a palival, akitõl a házat vette, pont itthon járt a szüleinél, ittak egy fröccsöt, miközben a régi tulaj szabadkozva elmesélte, hogy elnézést kér, de a speckó kapcsolót elfelejtette megmutatni a kazánházban, amivel le lehet kapcsolni a villanyórát, hogy az ne mutasson fogyasztást, ha akarjuk. ' állítólag évekig úgy intézte, hogy 100-120 egységet mutasson, máskülönben volt neki a mosogatógépen keresztül a jacuzzin át a klímáig mindene. És megnyugtatta a tesómat, hogy a lekötés vagy mi úgy el van dugva, hogy falat kellene bontani, hogy megtalálják. A bátyám hazament, megkereste a kapcsolót, ami tényleg ott volt, ahol a pasas mondta, kipróbálta, és látta, hogy tényleg mûködik, anno felfigyelt rá, hogy jé, van ott egy kapcsoló, ami semmit sem kapcsol, de aztán nem törõdött vele. És volt 50 százalék esélye, hogy olyan állásban hagyja, hogy a villanyóra vígan pöfög tovább. Na, ez az esély bejött neki. Na, a tesó majd összeszarta magát, azóta is pánikol, hogy mi lesz, õt fogják megbüntetni, már börtönrõl vizionál. Mi lesz az áramszolgáltató reakciója, ha a bátyám bemegy és elmondja a frankóságot?"
(Forrás: Az index címû internetes lap fóruma)
