A Jukosz-ügy és a Mol: Nu, sto?

  • Házi István
  • 2005. március 24.

Belpol

Sokáig úgy tûnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyûlni kezdtek a viharfelhõk.

Sokáig úgy tűnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyűlni kezdtek a viharfelhők.

Előbb jött a Molnak eddig az olajat szállító Jukosz lecserélése, majd tízmilliárd forintos céltartalékot kellett képezni a Jukosz-csőd miatti esetleges veszteségekre, utóbb pedig a Mol és a Jukosz közös szibériai vállalata első számú vezetőjét tartóztatták le. Mindeközben az borzolta a befektetői kedélyeket, hogy az orosz kormány deklarálta: az idén csak a többségi orosz tulajdonú cégek licitálhatnak az árverésre bocsátott kőolaj- és gázkitermelő helyekre.

Azt követően, hogy 2003. október 25-én egy szibériai repülőtéren őrizetbe vették Mihail Hodorkovszkijt, az oroszországi Jukosz azóta lemondott elnökét, Hernádi Zsolt, a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. elnök-vezérigazgatója úgy nyilatkozott: "Ez orosz jogi, belpolitikai kérdés, és nem befolyásolja a két cég együttműködését." Nyilván nem véletlenül mondta ezt, elvégre a vállalata kőolajellátásában akkor még elengedhetetlen szerepe volt a Jukosznak. Hernádi pedig nyilvánvalóan szerette volna elkerülni, hogy a Mol legfőbb beszállítója körüli bonyodalmak kihassanak például cége tőzsdei árfolyamára. Ebbéli igyekezetét kezdetben siker koronázta, csakhogy idővel egyértelművé vált: nem csupán Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes bosszújáról van szó, a tét nem pusztán a Jukosz, hanem az orosz olajipari érdekeltségek: az államfő eltökélte, hogy az állami Gazpromban vonja össze őket. Mindez nagy pánikot keltett a külföldi befektetői körökben, a Bloomberg hírügynökség szerint rövid időn belül csaknem 8 milliárd dollárnyi (1500 milliárd forintot megközelítő) külföldi tőkét vontak ki Oroszországból.

Az orosz kormányzat - miközben folytatta bosszúhadjáratát a Jukosz ellen: számláit befagyasztotta, fő termelőegységétől megfosztotta, napról napra ellehetetlenítve a működését - szisztematikusan látott hozzá a belső olajpiac megtisztításához azzal a szándékkal, hogy kiszorítsa onnan a külföldieket. Moszkvában egy hónappal ezelőtt jelentették be, hogy 2005-ben csak azok a vállalatok szállhatnak versenybe az árverésre bocsátott kőolaj- és gázkitermelő helyekért, amelyekben legalább 51 százalék az orosz tulajdon. Az energiahordozók kivitelének visszaeső dinamikájába kapaszkodó indoklás meglehetősen homályos, az azonban a napnál is világosabb, hogy a döntés következtében olyan energetikai multik maradnak hoppon, mint a British Petroleum, az Exxon, a Total vagy a Siemens. Az orosz olajbotrány

nyilván a Molt sem

kíméli, amelynek - már csak a hosszú "közös múlt" miatt is - eltéphetetlenek az orosz szálai. Ezért kellett például új olajszállító után néznie, miután a Jukosz körüli hercehurca az olaj- és gázbehozatal biztonságát fenyegette. És ezért kellett tízmilliárd forintot céltartalékba helyezni arra az eshetőségre felkészülve, ha a Jukosz csődje veszteséget okozna a Molnak. (A teljesség kedvéért: a magyar társaság 2004-ben kétszázmilliárd forint feletti nyereséget ért el, s minden esély megvan rá, hogy ezt a teljesítményt az idén is megismételje.)

A legutóbbi fejlemény, hogy az orosz hatóságok vizsgálati fogságba helyezték Oleg Vitkát, a Mol Jukosszal közös szibériai vegyesvállalatának vezetőjét. 't azzal gyanúsítják, hogy a két olajipari cég által 2002-ben létrehozott, fele-fele arányban tulajdonolt társaság megsértette a koncessziós szerződést: az engedélyezettnél gyorsabb ütemű olajkitermelést folytatott a Hanti- és Manysiföld autonóm területen található Zapadno-Malobalik olajlelőhelyen. A Mol szerint a lépés nem befolyásolja a vállalat működését (néhány nappal később már ki is nevezték Vitka utódját), a cég zavartalanul folytatja kitermelési és értékesítési tevékenységét. A Mol bízik abban, hogy a szakértői vizsgálatok tisztázni fogják Vitkát a termeléstechnológiai kérdésekkel összefüggő vád alól, s ehhez a magyar anyacég minden jogi segítséget megad. A Világgazdaság című napilap olyan megfigyelőket idéz, akik gyakorlatilag kizártnak tartják, hogy a társaság törvénysértő módon eltért volna a számára engedélyezett technológiai eljárásoktól vagy a jóváhagyott kitermelési volumenektől; ők az ügyészi eljárást a Jukosz elleni hadjárat egyik mellékszálának vélik.

Azt valóban botorság lenne feltételezni, hogy a ténykedését a protekcionizmus (vagyis a termékek és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó adminisztratív tényezők, előírások és szabályok) leplébe bújtató, de a lényeget tekintve az államosítás kevéssé agyafúrt módszereivel operáló orosz államgépezetnek pont a Mol (még ha az a legnagyobb magyarországi cég is) szúrt volna szemet. Nem nehéz feltételezni azonban a Jukosz kigolyózásának folytatását, így könnyen lehetséges, hogy a Mol új társsal kénytelen majd osztozni a nyugat-szibériai olajmező kitermelésére létrehozott cégen. Hacsak az utóbbi időben a xenofób felhangoktól sem mentes orosz gazdaságpolitika teljesen át nem írja a forgatókönyvet.

Házi István

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.