A Jukosz-ügy és a Mol: Nu, sto?

  • Házi István
  • 2005. március 24.

Belpol

Sokáig úgy tûnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyûlni kezdtek a viharfelhõk.

Sokáig úgy tűnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyűlni kezdtek a viharfelhők.

Előbb jött a Molnak eddig az olajat szállító Jukosz lecserélése, majd tízmilliárd forintos céltartalékot kellett képezni a Jukosz-csőd miatti esetleges veszteségekre, utóbb pedig a Mol és a Jukosz közös szibériai vállalata első számú vezetőjét tartóztatták le. Mindeközben az borzolta a befektetői kedélyeket, hogy az orosz kormány deklarálta: az idén csak a többségi orosz tulajdonú cégek licitálhatnak az árverésre bocsátott kőolaj- és gázkitermelő helyekre.

Azt követően, hogy 2003. október 25-én egy szibériai repülőtéren őrizetbe vették Mihail Hodorkovszkijt, az oroszországi Jukosz azóta lemondott elnökét, Hernádi Zsolt, a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. elnök-vezérigazgatója úgy nyilatkozott: "Ez orosz jogi, belpolitikai kérdés, és nem befolyásolja a két cég együttműködését." Nyilván nem véletlenül mondta ezt, elvégre a vállalata kőolajellátásában akkor még elengedhetetlen szerepe volt a Jukosznak. Hernádi pedig nyilvánvalóan szerette volna elkerülni, hogy a Mol legfőbb beszállítója körüli bonyodalmak kihassanak például cége tőzsdei árfolyamára. Ebbéli igyekezetét kezdetben siker koronázta, csakhogy idővel egyértelművé vált: nem csupán Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes bosszújáról van szó, a tét nem pusztán a Jukosz, hanem az orosz olajipari érdekeltségek: az államfő eltökélte, hogy az állami Gazpromban vonja össze őket. Mindez nagy pánikot keltett a külföldi befektetői körökben, a Bloomberg hírügynökség szerint rövid időn belül csaknem 8 milliárd dollárnyi (1500 milliárd forintot megközelítő) külföldi tőkét vontak ki Oroszországból.

Az orosz kormányzat - miközben folytatta bosszúhadjáratát a Jukosz ellen: számláit befagyasztotta, fő termelőegységétől megfosztotta, napról napra ellehetetlenítve a működését - szisztematikusan látott hozzá a belső olajpiac megtisztításához azzal a szándékkal, hogy kiszorítsa onnan a külföldieket. Moszkvában egy hónappal ezelőtt jelentették be, hogy 2005-ben csak azok a vállalatok szállhatnak versenybe az árverésre bocsátott kőolaj- és gázkitermelő helyekért, amelyekben legalább 51 százalék az orosz tulajdon. Az energiahordozók kivitelének visszaeső dinamikájába kapaszkodó indoklás meglehetősen homályos, az azonban a napnál is világosabb, hogy a döntés következtében olyan energetikai multik maradnak hoppon, mint a British Petroleum, az Exxon, a Total vagy a Siemens. Az orosz olajbotrány

nyilván a Molt sem

kíméli, amelynek - már csak a hosszú "közös múlt" miatt is - eltéphetetlenek az orosz szálai. Ezért kellett például új olajszállító után néznie, miután a Jukosz körüli hercehurca az olaj- és gázbehozatal biztonságát fenyegette. És ezért kellett tízmilliárd forintot céltartalékba helyezni arra az eshetőségre felkészülve, ha a Jukosz csődje veszteséget okozna a Molnak. (A teljesség kedvéért: a magyar társaság 2004-ben kétszázmilliárd forint feletti nyereséget ért el, s minden esély megvan rá, hogy ezt a teljesítményt az idén is megismételje.)

A legutóbbi fejlemény, hogy az orosz hatóságok vizsgálati fogságba helyezték Oleg Vitkát, a Mol Jukosszal közös szibériai vegyesvállalatának vezetőjét. 't azzal gyanúsítják, hogy a két olajipari cég által 2002-ben létrehozott, fele-fele arányban tulajdonolt társaság megsértette a koncessziós szerződést: az engedélyezettnél gyorsabb ütemű olajkitermelést folytatott a Hanti- és Manysiföld autonóm területen található Zapadno-Malobalik olajlelőhelyen. A Mol szerint a lépés nem befolyásolja a vállalat működését (néhány nappal később már ki is nevezték Vitka utódját), a cég zavartalanul folytatja kitermelési és értékesítési tevékenységét. A Mol bízik abban, hogy a szakértői vizsgálatok tisztázni fogják Vitkát a termeléstechnológiai kérdésekkel összefüggő vád alól, s ehhez a magyar anyacég minden jogi segítséget megad. A Világgazdaság című napilap olyan megfigyelőket idéz, akik gyakorlatilag kizártnak tartják, hogy a társaság törvénysértő módon eltért volna a számára engedélyezett technológiai eljárásoktól vagy a jóváhagyott kitermelési volumenektől; ők az ügyészi eljárást a Jukosz elleni hadjárat egyik mellékszálának vélik.

Azt valóban botorság lenne feltételezni, hogy a ténykedését a protekcionizmus (vagyis a termékek és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó adminisztratív tényezők, előírások és szabályok) leplébe bújtató, de a lényeget tekintve az államosítás kevéssé agyafúrt módszereivel operáló orosz államgépezetnek pont a Mol (még ha az a legnagyobb magyarországi cég is) szúrt volna szemet. Nem nehéz feltételezni azonban a Jukosz kigolyózásának folytatását, így könnyen lehetséges, hogy a Mol új társsal kénytelen majd osztozni a nyugat-szibériai olajmező kitermelésére létrehozott cégen. Hacsak az utóbbi időben a xenofób felhangoktól sem mentes orosz gazdaságpolitika teljesen át nem írja a forgatókönyvet.

Házi István

Figyelmébe ajánljuk

Budapest egyelőre megúszta, nem inkasszálta az államkincstár a számláit

FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után nem sokkal kiderült, hogy a Magyar Államkincstár mégis inkasszálta a szóban forgó 10,2 milliárd forintot. 

A tét már rövid távon is Budapest működésének fenntartása. Bár az állam és a főváros voltaképp 120 milliárd forint elvonásán vitázik, ebből már 10,2 milliárd forint mínusz is kritikus lenne. És hol van még az év vége és a 2026-os költségvetés.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.