A Jukosz-ügy és a Mol: Nu, sto?

  • Házi István
  • 2005. március 24.

Belpol

Sokáig úgy tûnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyûlni kezdtek a viharfelhõk.

Sokáig úgy tűnt, a Mol olcsón megússza azt az offenzívát, amelyet az orosz olajipari óriás, a Jukosz ellen indított a Kreml. Aztán gyűlni kezdtek a viharfelhők.

Előbb jött a Molnak eddig az olajat szállító Jukosz lecserélése, majd tízmilliárd forintos céltartalékot kellett képezni a Jukosz-csőd miatti esetleges veszteségekre, utóbb pedig a Mol és a Jukosz közös szibériai vállalata első számú vezetőjét tartóztatták le. Mindeközben az borzolta a befektetői kedélyeket, hogy az orosz kormány deklarálta: az idén csak a többségi orosz tulajdonú cégek licitálhatnak az árverésre bocsátott kőolaj- és gázkitermelő helyekre.

Azt követően, hogy 2003. október 25-én egy szibériai repülőtéren őrizetbe vették Mihail Hodorkovszkijt, az oroszországi Jukosz azóta lemondott elnökét, Hernádi Zsolt, a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. elnök-vezérigazgatója úgy nyilatkozott: "Ez orosz jogi, belpolitikai kérdés, és nem befolyásolja a két cég együttműködését." Nyilván nem véletlenül mondta ezt, elvégre a vállalata kőolajellátásában akkor még elengedhetetlen szerepe volt a Jukosznak. Hernádi pedig nyilvánvalóan szerette volna elkerülni, hogy a Mol legfőbb beszállítója körüli bonyodalmak kihassanak például cége tőzsdei árfolyamára. Ebbéli igyekezetét kezdetben siker koronázta, csakhogy idővel egyértelművé vált: nem csupán Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes bosszújáról van szó, a tét nem pusztán a Jukosz, hanem az orosz olajipari érdekeltségek: az államfő eltökélte, hogy az állami Gazpromban vonja össze őket. Mindez nagy pánikot keltett a külföldi befektetői körökben, a Bloomberg hírügynökség szerint rövid időn belül csaknem 8 milliárd dollárnyi (1500 milliárd forintot megközelítő) külföldi tőkét vontak ki Oroszországból.

Az orosz kormányzat - miközben folytatta bosszúhadjáratát a Jukosz ellen: számláit befagyasztotta, fő termelőegységétől megfosztotta, napról napra ellehetetlenítve a működését - szisztematikusan látott hozzá a belső olajpiac megtisztításához azzal a szándékkal, hogy kiszorítsa onnan a külföldieket. Moszkvában egy hónappal ezelőtt jelentették be, hogy 2005-ben csak azok a vállalatok szállhatnak versenybe az árverésre bocsátott kőolaj- és gázkitermelő helyekért, amelyekben legalább 51 százalék az orosz tulajdon. Az energiahordozók kivitelének visszaeső dinamikájába kapaszkodó indoklás meglehetősen homályos, az azonban a napnál is világosabb, hogy a döntés következtében olyan energetikai multik maradnak hoppon, mint a British Petroleum, az Exxon, a Total vagy a Siemens. Az orosz olajbotrány

nyilván a Molt sem

kíméli, amelynek - már csak a hosszú "közös múlt" miatt is - eltéphetetlenek az orosz szálai. Ezért kellett például új olajszállító után néznie, miután a Jukosz körüli hercehurca az olaj- és gázbehozatal biztonságát fenyegette. És ezért kellett tízmilliárd forintot céltartalékba helyezni arra az eshetőségre felkészülve, ha a Jukosz csődje veszteséget okozna a Molnak. (A teljesség kedvéért: a magyar társaság 2004-ben kétszázmilliárd forint feletti nyereséget ért el, s minden esély megvan rá, hogy ezt a teljesítményt az idén is megismételje.)

A legutóbbi fejlemény, hogy az orosz hatóságok vizsgálati fogságba helyezték Oleg Vitkát, a Mol Jukosszal közös szibériai vegyesvállalatának vezetőjét. 't azzal gyanúsítják, hogy a két olajipari cég által 2002-ben létrehozott, fele-fele arányban tulajdonolt társaság megsértette a koncessziós szerződést: az engedélyezettnél gyorsabb ütemű olajkitermelést folytatott a Hanti- és Manysiföld autonóm területen található Zapadno-Malobalik olajlelőhelyen. A Mol szerint a lépés nem befolyásolja a vállalat működését (néhány nappal később már ki is nevezték Vitka utódját), a cég zavartalanul folytatja kitermelési és értékesítési tevékenységét. A Mol bízik abban, hogy a szakértői vizsgálatok tisztázni fogják Vitkát a termeléstechnológiai kérdésekkel összefüggő vád alól, s ehhez a magyar anyacég minden jogi segítséget megad. A Világgazdaság című napilap olyan megfigyelőket idéz, akik gyakorlatilag kizártnak tartják, hogy a társaság törvénysértő módon eltért volna a számára engedélyezett technológiai eljárásoktól vagy a jóváhagyott kitermelési volumenektől; ők az ügyészi eljárást a Jukosz elleni hadjárat egyik mellékszálának vélik.

Azt valóban botorság lenne feltételezni, hogy a ténykedését a protekcionizmus (vagyis a termékek és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó adminisztratív tényezők, előírások és szabályok) leplébe bújtató, de a lényeget tekintve az államosítás kevéssé agyafúrt módszereivel operáló orosz államgépezetnek pont a Mol (még ha az a legnagyobb magyarországi cég is) szúrt volna szemet. Nem nehéz feltételezni azonban a Jukosz kigolyózásának folytatását, így könnyen lehetséges, hogy a Mol új társsal kénytelen majd osztozni a nyugat-szibériai olajmező kitermelésére létrehozott cégen. Hacsak az utóbbi időben a xenofób felhangoktól sem mentes orosz gazdaságpolitika teljesen át nem írja a forgatókönyvet.

Házi István

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."