Számozott utcák: ahol mindenki hajléktalanná válhat

Tibor feketét visel és a szeme könnyes. Ő az egyik első lakos az északkelet-magyarországi Miskolcon, a „Számozott utcák” nevű környéken, aki megkapta a bírósági határozatot a családja kilakoltatásának pontos időpontjáról.

A helyi hatóságok a területen a focistadiont akarják újjáépíteni és korszerűsíteni, habár egyesek szerint a kilakoltatások igazi oka a város „megtisztítása” a romáktól, akik a környék 80 százalékát adják.

„A város része voltunk, de most bűnbakot csinálnak belőlünk” – mondja az egyik résztvevője annak a tüntetésnek, amellyel a romák az önkormányzat politikája ellen tiltakoznak. „Végül az összes család hajléktalan lesz a számozott utcákból” – jósolta egy másik aktivista.

Tibornak egy hete van, hogy valamilyen lakhelyet találjon a lányának és három unokájának. 2014. augusztus 28-án, reggel 9 órakor hajléktalanná válhatnak, miután 25 éve a környéken élnek. A helyi lakosok véleménye szerint a számozott utcákból körülbelül 50 másik család – akik közül majdnem az összes roma – szembesülhet ugyanezzel a helyzettel. Az utóbbi három évben az önkormányzat elindította a kilakoltatási eljárásokat azok ellen, akiknek tartozása van, vagy nem rendelkeznek érvényes bérleti szerződéssel. Nekik nem ajánlanak anyagi kompenzációt, és alternatív szállást sem biztosítanak a számukra. A számozott utcák lakóit már évek óta sújtja a városi gyárak bezárása. Munkájuk elvesztése után sokuknak az alapvető létszükségletek kifizetése is komoly küzdelem, és sokan tartozásokat halmoztak fel. „A közeli gyárban dolgoztam 30 évig. Az egyetlen munka, amit találtam azóta, az önkormányzat (Miskolci Városgazda Nonprofit Kft.) időszakos közmunkaprogramja volt” – magyarázta Tibor.

Nemrég elhunyt a felesége, és még rosszabbra fordultak a dolgok. „Sok mindenemet el kellett adnom, hogy ki tudjam fizetni a temetés költségeit, és így nem maradt pénzem a bérleti díj kifizetésére.” Tibor munkanélküli és támogatnia kell a lányát, valamint az ő három gyermekét, akik 14, 7 és 4 évesek. Tibor jelenleg körülbelül 200 000 Ft-tal (630 euróval) tartozik. Amikor meg akarta beszélni az önkormányzattal a részletfizetés lehetőségét, visszautasították. Zoltán, egy másik számozott utcai lakos szerint az itt élő családok körülbelül 80 százalékának vannak fizetési elmaradásai vagy állnak közel ahhoz. Az ő kilakoltatásuk csak idő kérdésének tűnik.

Egy környék eltörlése

A helyi hatóságok és a média „nyomornegyednek” hívja a környéket. Ez messze áll az általunk tapasztaltaktól. A számozott utcákat néhány sor szép, de szegényes téglaház alkotja. A házakat a közeli gyárak dolgozói kapták. Az utcák tiszták, és tele vannak különböző korú nőkkel, akik az utcában játszadozó és bicikliző csemetékre figyelnek.

A hatóságok 2014. május 8-ával kezdték el a környék felszámolását, amikor elfogadták a lakástörvény módosítását, amellyel elkötelezték magukat, hogy megszüntetik a bérleti szerződéseket. A rendelet szerint azok, akiknek nincs tartozása és érvényes bérleti szerződéssel rendelkeznek, kártérítést kaphatnak, ha Miskolc határain kívül költöznek (körülbelül 1,5–2 millió forint, azaz 4800–6300 euró értékben).

A számozott utcákban élők nagy részét a hajléktalanná válás veszélyezteti, hisz többségüket kártérítés nélkül tervezik kilakoltatni. Az önkormányzat lényegében nem konzultált a lakosokkal. A kilakoltatások már elkezdődtek. Két héttel ezelőtt egy idős, mozgássérült asszony és egy anya három kisgyermekével veszítette el az otthonát. A nő elmondása szerint visszafizette a tartozását, és szóbeli megállapodást kötött az önkormányzattal, hogy a bérleti szerződését meghosszabbítják. Ez nem volt elég.

Ahogy a számozott utcákon sétáltunk, találkoztunk Máriával. A kilakoltatása elvileg 2014. szeptember 25-re van kitűzve. Mária nem roma; egy házban él a lányával és két unokájával. A rendeletet jogszerűtlennek találja, hisz elmondása szerint kifizette a tartozásait. „Hajléktalanokat csinálnak belőlünk. Miért csinálják ezt? Nincs már elég hajléktalan?”

Az önkormányzat tervei sértik az emberi jogokat. Senkit nem lehet erőszakkal kilakoltatni, hacsak nem történt érdemi konzultáció az ügyében, és nem ajánlottak elfogadható alternatívákat. Embereket nem szabadna hajléktalanná tenni.

Az Amnesty International arra kéri a polgármestert, hogy állítsa le az összes kilakoltatást, és azonnal indítson konzultációt az ügyben.

Barbora Černušáková az Amnesty International Magyarország-kutatója, Demeter Áron az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátora. Írásukat az Amnesty International Magyarország bocsátotta a rendelkezésünkre. Az eredeti itt olvasható: http://livewire.amnesty.org/2014/08/21/numbered-streets-the-hungarian-neighbourhood-where-everybody-could-be-left-homeless/