Szarka: "Én is lezárhatok egy-két helyszínt, amelyiket én úgy gondolom"

  • narancs.hu
  • 2020. október 16.

Belpol

Az SZFE kinevezett kancellárja azt is kifejtette: "Igazgatási ember vagyok, nem ismerem a művész világot."

A csütörtöki állás szerint úgy tűnik, végleg lekapcsolták az internetet a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Vas utcai épületében, majd a nagy fórumok fő helyszíneként használt Ódry Színpadról kipakolták a hallgatók személyes holmijait és a termet bezárták. Mindezek után az ATV-nek nyilatkozott Szarka Gábor, az egyetem kinevezett kancellárja.

Szarka nem finomkodta el az interjút, azon túl, hogy elismerte, az internetet ő kapcsoltatta le, és hozzátette, "hajlandó továbbmenni".

"Az, hogy egy fiatalember lázad, azzal önmagában nicns gond. A formával van a gond" - mondja. Szerinte patthelyzet van, ez a fajta anarchikus, belső feszültségekkel terhelt forma nem az, ami fiatalos. "Ez már abnormalitás" - mondja. Bár elismeri, hogy az egyetemi lázadások első lépése mindig a kampusz elfoglalása, mi más is lehetne, de szerinte "kell legyen egy eleje, közepe és vége".

Szarka szerint már kellenének a gesztusok, a higgadtság. Szarka - az eddigi Vidnyánszky-féle kommunikációval szemben - azt állítja, hogy az SZFE egy működő és színvonalas egyetem, "mindenki tudja, hogy ott van egy szakmai munka", amit épp a tiltakozásokkal számolnak fel.

Szarka szerint a 100 igazgatási dolgozóból 50 dolgozni szeretne, de ők se nem tanárok, se nem diákok.

A zárak lecseréléséről, internet lekapcsolásáról azt mondja, hogy "irodában alvás nem normális dolog. Az ember elé állok egy fenyegető sorfallal, még azt sem tudom, ki a vezetőjük a helyszínen, kivel tudok beszélni. Egy maszkos arctalan tömeggel állok szemben" - mondja Szarka.

"Nem vagyok legitim, de az aláírásom kell mindenhez, hogy lehet ezt levezetni?" - veti fel Szarka.

Szarka kifejti, hogy emberileg is rosszul esik neki, hogy nem beszélget senki vele, pedig ő már nagyon várja a pillanatot.

Mindeközben hozzáteszi: "Nem kapcsolok le vizet meg fűtést, amikor emberek vannak bent. [...] De ha ők lezárhatják előttem az utat, akkor vezetőként én is lezárhatok egy-két helyszínt, amelyiket én úgy gondolom."

"Nem én kezdtem" - teszi hozzá, és kifejezi, hogy nagyon szomorú, mert dolgozni ment oda. "Azt el tudom fogadni, hogy nem szeretettel fogadnak. De nem jutottunk el a megismerésig" - mondja.

"Nem ebből a világból jöttem. Én igazgatási ember vagyok, nem ismerem a művészvilágot" - tette hozzá.

Szarka szerint patthelyzet van, valamiféle gesztusokat kéne tenni, mert az "én lezárom, te lezárod" nem egy jó módszer. "Rossz érzés az embernek, hogy kívül reked a munkahelyén."

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.