Szarka: "Én is lezárhatok egy-két helyszínt, amelyiket én úgy gondolom"

  • narancs.hu
  • 2020. október 16.

Belpol

Az SZFE kinevezett kancellárja azt is kifejtette: "Igazgatási ember vagyok, nem ismerem a művész világot."

A csütörtöki állás szerint úgy tűnik, végleg lekapcsolták az internetet a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Vas utcai épületében, majd a nagy fórumok fő helyszíneként használt Ódry Színpadról kipakolták a hallgatók személyes holmijait és a termet bezárták. Mindezek után az ATV-nek nyilatkozott Szarka Gábor, az egyetem kinevezett kancellárja.

Szarka nem finomkodta el az interjút, azon túl, hogy elismerte, az internetet ő kapcsoltatta le, és hozzátette, "hajlandó továbbmenni".

"Az, hogy egy fiatalember lázad, azzal önmagában nicns gond. A formával van a gond" - mondja. Szerinte patthelyzet van, ez a fajta anarchikus, belső feszültségekkel terhelt forma nem az, ami fiatalos. "Ez már abnormalitás" - mondja. Bár elismeri, hogy az egyetemi lázadások első lépése mindig a kampusz elfoglalása, mi más is lehetne, de szerinte "kell legyen egy eleje, közepe és vége".

Szarka szerint már kellenének a gesztusok, a higgadtság. Szarka - az eddigi Vidnyánszky-féle kommunikációval szemben - azt állítja, hogy az SZFE egy működő és színvonalas egyetem, "mindenki tudja, hogy ott van egy szakmai munka", amit épp a tiltakozásokkal számolnak fel.

Szarka szerint a 100 igazgatási dolgozóból 50 dolgozni szeretne, de ők se nem tanárok, se nem diákok.

A zárak lecseréléséről, internet lekapcsolásáról azt mondja, hogy "irodában alvás nem normális dolog. Az ember elé állok egy fenyegető sorfallal, még azt sem tudom, ki a vezetőjük a helyszínen, kivel tudok beszélni. Egy maszkos arctalan tömeggel állok szemben" - mondja Szarka.

"Nem vagyok legitim, de az aláírásom kell mindenhez, hogy lehet ezt levezetni?" - veti fel Szarka.

Szarka kifejti, hogy emberileg is rosszul esik neki, hogy nem beszélget senki vele, pedig ő már nagyon várja a pillanatot.

Mindeközben hozzáteszi: "Nem kapcsolok le vizet meg fűtést, amikor emberek vannak bent. [...] De ha ők lezárhatják előttem az utat, akkor vezetőként én is lezárhatok egy-két helyszínt, amelyiket én úgy gondolom."

"Nem én kezdtem" - teszi hozzá, és kifejezi, hogy nagyon szomorú, mert dolgozni ment oda. "Azt el tudom fogadni, hogy nem szeretettel fogadnak. De nem jutottunk el a megismerésig" - mondja.

"Nem ebből a világból jöttem. Én igazgatási ember vagyok, nem ismerem a művészvilágot" - tette hozzá.

Szarka szerint patthelyzet van, valamiféle gesztusokat kéne tenni, mert az "én lezárom, te lezárod" nem egy jó módszer. "Rossz érzés az embernek, hogy kívül reked a munkahelyén."

 

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.