Szombathelyi telekopera: Az utolsó folytatás

szerző
Fodor Sándor
publikálva
1999/9. (03. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A tavaly õsszel indult szombathelyi telekopera (Szomszédok, Magyar Narancs 1998. 36. szám) egy váratlan fordulat után nem egészen váratlan hepienddel végzõdött. A Tesco építkezni fog, az önkormányzatban pedig mindenki elégedett: az októberig kormányzó SZDSZ-es polgármester és az októbertõl kormányzó Fidesz is. Kell-e ennél több a boldogsághoz?

A kezdet kezdetén egy szombathelyi vállalkozó, Wagner Kálmán (különös ismertetõjele, hogy korábban SZDSZ-es városatyaként a városfejlesztési bizottság elnöke, valamint a szintén SZDSZ-es volt polgármester, Wagner András testvérbátyja) fölvásárolt néhány hektár területet Szombathely határában, amit aztán továbbpasszolt a Tesco bevásárlóközpontokat üzemeltetõ kereskedelmi cégnek. Olyan haszonnal, aminek hallatán a jó öreg Jockey Ewing torkán is megakadt volna a gázolaj. Ám a Tesco ekkor még nem kezdhette el az építkezést, hiszen nem volt építési engedélye. Az akkori epizódok egyik kulcsfigurájának számított a vállalkozó egyik szomszédja, Somlai Tibor (mellesleg a polgármester tanácsadója), aki az önkormányzat által alapított Claudius Ipari és Innovációs Kft. ügyvezetõjeként is serénykedett. Lelkiismeretes munkája részben arra irányult, hogy némi PHARE-pénzt kolduljon a közmûvesítésre, és hogy a kft. közremûködésével készítsen a város számára egy részletes szabályozási tervet. Ennek elfogadása volt ugyanis a feltétele annak, hogy a Tesco megkapja az építési engedélyt. A szabályozási tervbe, hogy, hogy nem, bekerült néhány apró csavar, amik kifejezetten a szomszéd és a Tesco érdekeit szolgálták: például egy új forgalmi csomópont létesítése, ami ellen akkoriban még a közlekedési felügyelet is berzenkedett. De nem ez volt az egyetlen segítség, amit a Tesco a várostól kapott. A Tesco által megkívánt terület egyik része egy osztrák vállalkozó tulajdonában volt, aki éppen szemet vetett a város Fõ terén álló Centrum Áruházra. Mit tesz isten, az osztrák végül egy régi értékbecslésnek megfelelõ áron jutott hozzá a város tulajdonát képezõ ingatlanrészhez. Üzleti körökbõl származó értesüléseink szerint ennek az volt az értelme, hogy cserébe õ se emelje az egekbe a Tesco építéséhez szükséges földek árát.

Arról hallgat már az egész város

A telekügylet egyébiránt épp az önkormányzati választásokkor pattant ki. Éltesebb Dallas-szakértõk arra spekuláltak, hogy az ellenzék mintegy a kampányába foglalja azt a letagadhatatlan tényt, miszerint egy önkormányzati részvétellel mûködõ cég vezetõje a kormányzó SZDSZ polgármesterének testvérét menedzseli ahelyett, hogy a város kasszájába vezényelné a Tesco-forintokat. Ám úgy tûnik, errefelé kulturáltabb népek a politikusok. Az ellenzék nem csapott patáliát, mindössze azt jelentette ki: "Erre a területre a korábbi elképzeléseknek megfelelõen elsõdlegesen ipart kellene telepíteni. Más hasznosítás akkor jöhetne szóba, ha abból nemcsak egy szûk csoport, de a város egésze profitál."

Az akkori ellenzék vezetõi most azzal magyarázzák a szemérmes fogalmazást, hogy a személyeskedés a kampány eldurvulásához vezetett volna. Pedig csak úgy kínálta magát a lehetõség a nyílt színi leleplezésre: a részletes szabályozási tervet még a választások elõtt többször is napirendre tûzték, de csak hogy mindannyiszor le is vegyék onnan. Az ellenzéki képviselõk pedig keskeny mosollyal vették tudomásul a polgármester szûkszavú közleményét, mely szerint "a frakcióvezetõk csak abban tudtak megállapodni, hogy nem állapodnak meg semmiben".

Megegyezéses demokrácia

Máig rejtély, hogy tényleg a politikai kultúra emelkedett-e Szombathelyen olümposzi magasságokba, vagy az akkori ellenzéknek egyszerûen nem állt érdekében nyíltan kimondani, hogy kiket tisztelhetünk a "szûk csoport" tagjaiban. Ez utóbbi feltételezést erõsíti az a tény, hogy a Claudius Ipari és Innovációs Kft. felügyelõbizottságának egyik tagja éppen a Fidesz által delegált Kugler István volt, akinek abban az idõben függesztették fel a párttagságát, és nem sok teteje lett volna, ha a testületi üléseken nyíltan konfrontálódik az SZDSZ-es városvezetéssel. Így aztán a részletes szabályozási tervet sikeresen agyonhallgatta mindkét tábor, a Tesco és a testvérbáty pedig várakoztak.

Ezután az SZDSZ polgármesterestül, mindenestül akkorát bukott az õszi választásokon, mint az ólajtó. Szombathely önkormányzatának szinte valamennyi jelentõsnek mondható pozícióját a Polgári Koalíció képviselõinek osztották ki, a polgármester pedig az a fideszes Szabó Gábor lett, aki korábban szót emelt az ipari park egyes területeinek kereskedelmi célú hasznosítása ellen. A naiv szemlélõk arra számítottak, hogy most lesújt az igazság pallosa.

Az új grémium rögvest megtárgyalta az általános szabályozási tervet, és úgy fogadta el, hogy kivette belõle az inkriminált területet, és csak az attól délre esõ földekre mondta ki az áment. Ez a váratlan fordulat az expolgármestert is meglepte, aki imigyen szólott: "Megengedheti-e magának a közgyûlés, hogy bizonyos területeket diszkriminatív helyzetbe hoz? Játsszunk nyílt kártyákkal, ne ezt a sumákolást! A választók azt sem tudják, mi történik itt."

E ponton éppenséggel fölállhatott volna egy talpig becsületes fideszes szenátor, és azt mondhatta volna: "Így igaz, ne sumákoljunk, mondjuk ki nyíltan, hogy azért nem foglalkozunk azzal a területtel, mert nem akarjuk, hogy a volt polgármester testvére nyúljon le ebbõl az üzletbõl súlyos milliókat." De csak annyi történt, hogy a testület csendesen rábólintott a "diszkriminációra".

Ami biztos úgy lesz

A hepiend akkor következett be, amikor az újabb egyeztetéseket követõen ismét napirendre tûzték a szabályozási terv ezen passzusát. Idézet a Savaria Forum címû önkormányzati hetilapból: "Hónapok óta újra és újra a közgyûlés elé került a Vépi úttól északra fekvõ terület részletes szabályozási terve, anélkül, hogy dönteni tudtak volna az ügyben. Mint a polgármester megjegyezte, ez az utolsó fehér folt a rendezési tervben, ideje pontot tenni az ügy végére. Sákovics Csaba tanácsnok (Fidesz) elmondta, ez a terület a város egyik kapujának számít, városrendezési szempontból is ügyelni kell arra, hogy mi kerül ide."

Ezek után a korábban a kereskedelmi hasznosítás ellen tiltakozó Fidesz képviselõinek hathatós közremûködésével, 19 igennel és 8 tartózkodással megszavazta a testület a Vépi út és a Zanati út közötti terület ipari és kereskedelmi (!) célú hasznosítását.

El fog tûnni tehát az utolsó fehér folt a városrendezési tervrõl, a Tesco megkapja az építési engedélyt, az expolgármester testvérbátyja pedig végre hozzájuthat súlyos millióihoz. Mindebbõl persze nem érdemes azt a tragikus következtetést levonni, hogy nincs igazság a földön. Elvégre az SZDSZ elvesztette Szombathelyen a választásokat, az egykori szomszéd, a polgármester volt tanácsadója pedig nemkívánatos személy lett a városházán.

De mi okozhatta a Fidesz látványos pálfordulását? Nos, Szabó Gábor polgármester szerint azért változtatták meg korábbi álláspontjukat, mert idõközben tájékozódtak. Kiderült, hogy nem tolakodnak az ipari befektetõk a kérdéses területért, és a kereskedelmi hasznosítás így már elfogadható a városnak azon a részén, ami Szombathely egyik kapujának számít. A polgármester elmondta, hogy az új önkormányzat szerette volna, ha a Tesco nem ezen a területen építkezik, fölajánlottak négy másik területet, ám egy hatástanulmányra hivatkozva a Tesco ragaszkodott az eredeti ingatlanhoz. Viszont a városnak sikerült olyan egyezséget kötni a bevásárlóközpontot üzemeltetõ céggel, hogy lemondanak a három évre szóló, ilyenkor szokásos adómentességrõl, ezenkívül a Szombathelyért Alapítvány számlájára átutalnak 70 millió forintot. Ráadásként a forgalom megnövekedése miatt várható közúti problémák kezelésére újabb 70 millió forintos útfelújítást is átvállal a leendõ kivitelezõ. Azt sem hagyhatták figyelmen kívül, hogy egy közvélemény-kutatás szerint a szombathelyiek igenis szeretnék, ha a területen bevásárlóközpont épülne.

Ami biztos nincs úgy

Szabó Gábor határozottan cáfolta azokat az információkat, melyek szerint Orbán Viktor decemberi szombathelyi látogatásán szó esett arról, hogy a Tesco-ügyet támogatni kell, amiért cserébe a város komoly pénzeket kaphat a központi költségvetésbõl az északi elkerülõút megépítéséhez. Orbán Viktor arról tárgyalt Szombathelyen, hogy a vidéket nem szabad mostohán kezelni, s éppen a korábbi aránytalanságokat kiegyenlítendõ, támogatják az elkerülõutat, valamint a levéltár új raktárépületének felépítését. Továbbá arról sincs tudomása a polgármesternek, hogy a Tesco más beruházásait is menedzselõ és várhatóan Szombathelyen is fontos szerephez jutó Fodor Rt. bármilyen kapcsolatban lenne a Fidesszel. Szabó Gábor szerint ezek csak találgatások.

A Fodor Rt. egyébként nem elõször bukkan föl a vasi megyeszékhelyen: korábban a szombathelyi Spar Áruház kivitelezõje volt. Akkoriban a Spar építése körül is komoly viták kerekedtek, fõként a szocialisták és a fideszesek tiltakoztak amiatt, hogy az épület nem felel meg a városrendezési és mûemlékvédelmi elõírásoknak. Késõbb a Fidesz ebben az ügyben is csendesen visszakozott.

Van még egy érdekes momentum a Tesco-történetben. Korábban a közlekedési felügyelet nem értett egyet azzal, hogy a szabályozási terv alapján két csomópont közé egy harmadikat iktassanak be, leegyszerûsítve ezzel a Tesco megközelítését. A felügyelet 1998. december 14-i állásfoglalása szerint viszont "a vitatott lecsatlakozás lehetséges".

A kereskedelmi célú hasznosítás ellen egyébként leghangosabban a szocialisták tiltakoztak. Információink szerint egy részük kezdetektõl ellenezte az egykori koalíciós partnerük köreihez tartozó vállalkozók mohóságát, de nem értettek egyet azzal sem, hogy az új önkormányzat alkudozni kezd a Tescóval. Más hírforrások arról számolnak be, hogy a szocialisták holdudvarában is serénykednek ingatlanvállalkozók, akik szerették volna átcsábítani a Tescót a saját területeikre.

Ha elfogadjuk, hogy a szombathelyi közgyûlésben helyet foglaló nagyobb pártok döntései mögött kõkemény üzleti érdekek húzódnak meg, akkor könnyen úgy járhatunk, mint Clive James, a Spektrum televízión futó világcsavargó-sorozat kissé ütõdött riportere, aki mindenbe belekontárkodik. Egyszer például beesett egy brazil szappanopera forgatására. Ott döbbent rá, hogy a szereplõk nem tudják a szövegüket, de nem is kell tudniuk, mert egy aprócska fülhallgatót tesznek a fülükbe, s a forgatókönyvíró olvassa be nekik, hogy éppen mit kell mondaniuk. Igaz, Brazília nagyon távoli és részben elmaradott ország, ott nyilván még a szappanoperák is másként készülnek.

Fodor Sándor

szerző
Fodor Sándor
publikálva
1999/9. (03. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra