2018 nyara drámai időszak volt a külföldi hírszerzésért felelős titkosszolgálat, az Információs Hivatal (IH) történetében. Olyan események zajlottak, amelyek példátlan hatalmi játszmákra világítottak rá a kormányzaton belül – így kezdődik a Direkt36 pénteken publikált tényfeltáró cikke. A Panyi Szabolcs és Pethő András által elvégzett oknyomozás szerint 2018-ban, amikor Lázár Jánostól elvették az Információs Hivatal (IH) felügyeletét, illetve lázárt egy időre félre is állították, a külügyből, ahová az IH került, speciális vizsgálócsapatot küldtek a hivatal korábbi nyomozásainak átvizsgálására. Az Információs Hivatalt egy harmincfős különítmény szállta meg hetekre – és mint kiderült, a csapat jelentős része nem is a külügytől, hanem a belügyminisztérium, azaz Pintér Sándor alá tartozó szolgálatoktól érkezett.
A vizsgálat során munkatársakat hallgattak ki, irattárakat kutattak át és számítógépeket foglaltak le. A vizsgálat idejére a belügyesek még külön szobákat is kaptak. Eközben az IH leváltott vezetői vissza sem mehettek az irodájukba, sőt volt olyan is, aki a személyes dolgait is csak jóval később kapta vissza – írja a cikk számos titkosszolgálatnál járatos forrásra hivatkozva.
A belügyes csapatot leginkább olyan IH-s iratok érdekelték, amelyek kormányközeli gazdasági szereplők – köztük az Orbán család egyes tagjai – gazdasági ügyeivel voltak kapcsolatosak.
Ezen belül is kiemelt figyelmet fordítottak a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a korábbi cégével, az Elios Zrt.-vel összefüggő dokumentumok felkutatására. Mint a Direkt36 nyomozásából kiderült, Lázár János irányítása alatt ugyanis az IH megfigyelte az Európai Unió csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak a nyomozóit, amikor ők Magyarországon járva vizsgálták az Elios visszaélésgyanús tendereit – állítja a cikk.
A kutatás végül nem járt a várt eredménnyel, azonban az ügy kapcsán számos zavarbaejtő részlet kiderült. Többek között szó van arról is a cikkben, hogy a hazánkba érkező OLAF-ellenőröket nem csak lehallgatták, de fizikailag is követték. Az IH-t érintő megszállást és az irotok átnézését pedig több forrás szerint is a miniszterelnök köréből indítványozták. Az egyik forrás egyenesen arról beszél, hogy a razziára „állítólag Orbán által szentesítve” kerülhetett sor.
Az átvilágítást követően Orbán személyesen is elment az Információs Hivatalba, és egy ott összehívott gyűlésen élesen kritizálta a hírszerzés megelőző években végzett munkáját.
OLAF-ellenőrök megfigyeléséről keletkezett információkról beszélve az egyik forrás azt állította, hogy ezek úgynevezett „fehérpapíros ügyek” voltak. A „fehér papír” a titkosszolgálati zsargonban azt jelenti, hogy nem egy hivatalos, fejléces és iktatott dokumentumban foglalták össze a megfigyelési információkat a politikai vezetés számára a titkosszolgák, hanem egy nem hivatalos dokumentumban, amelyet nem iktattak a szokásos rendszerben, viszont a szolgálatokat felügyelő politikusok viszont fejléc nélküli fehér papíron megkapták a cenzúrázatlan verziót is – áll a cikkben.
Az ügyet kommentálva megszólal Ligeti Miklós is, Transparency International jogi igazgatója, aki szerint többféle bűncselekmény elkövetésére is utalhat az, ha titkosszolgálati megfigyelésekről nem keletkeznek hivatalos dokumentumok. Ligeti szerint: „Ha még engedély sem volt a megfigyelésre, az jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés, illetve leplezett eszközök jogosulatlan használata bűncselekmények gyanúját veti fel. Ha volt engedély, de utólag aztán dokumentumokat megsemmisítettek, az pedig a közokirat-hamisításét. Közben pedig akik ezt az egészet jóváhagyták, azok hivatali visszaélést követhettek el.”
A cikk szerzői részletes kérdéseket küldtek Orbán Viktor szóvivőjének, valamint az érintett magyar titkosszolgálatoknak és minisztériumoknak – Lázár Jánost az Építési és Közlekedési Minisztériumon keresztül keresték –, de választ egyik helyről sem kaptak.
