Több ezer diák a Kossuth térre megy tüntetni iskola helyett január 19-én

  • narancs.hu
  • 2018. január 6.

Belpol

Az oktatási rendszer minősége ellen demonstrálnak majd.

„Ne menj suliba” – ezzel a címmel szerveznek tüntetést diákok a Parlament elé. Az Index által kiszúrt Facebook-eseményre szombat kora estig 6700-an jelezték, hogy ott lesznek, további 25 ezren érdeklődnek a megmozdulás iránt.

A január 19-ére tervezett akciót három diák szervezi, mint írják: az oktatási rendszer minősége és rendszere ellen tiltakoznak, illetve azért, hogy ne legyen 7, 8 vagy 9 órájuk a diákoknak naponta.

Az esemény leírásában egyebek közt hangsúlyozzák: „Nem akarunk mind ugyanúgy viszonyulni a világhoz, mert mind mások vagyunk, ezért az oktatás se faragjon minket egy és ugyanazon mintára. Nézzünk körbe és meglátjuk, hogy tanulni a múlt világáról és a modern világról összefüggően, tartalmasan, jókedvűen és érdekesen igenis lehet! Csak bele kell nézni például a finn oktatási rendszerbe: nincs osztályzás az első években, ezáltal nem alakul ki stressz a gyerekekben; nem alakul ki kiközösítés, mert nem csak oktatnak, hanem közösségeket alakítanak; rövid a napi tanítási idő, ezáltal nem fáradnak el a diákok és jobban tudnak koncentrálni. És ez csak pár példa. Ott a szakértelemre, a kutatásokra és a gyermekpszichológusok véleményére igenis ad az oktatási miniszter. Magyarországon nem.

Még csak szakértő oktatási minisztérium sincs, aki odafigyelne a diákokra.”

A rendezvény céljait így foglalták össze a szervezők:

– Összefoglalni a diákság problémáit.

– Felvilágosítani a diákságot az oktatás modern rendszereiről.

– Felhívni a figyelmet a problémáinkra, és azokra megoldást keresni.

– Egy élhetőbb, gyerekekre szabottabb oktatási rendszerben tanulni.

– Szinte csak diákok részvételével demonstrálni, hogy nekünk, DIÁKOKNAK vannak gondolataink, amiket érvényesíteni szeretnénk.

– MEGMUTATNI, HOGY HA MÁS NEM, AKKOR MI FOGUNK VÁLTOZTATNI A RÉGI, ELAVULT OKTATÁSI RENDSZER IGAZSÁGTALANSÁGAIN, MELYEK BENNÜNKET ÉRINTENEK.

Ne menj suliba #január19 -én!

 

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.