Vita a parlamenti munkarendrõl
A bírák határozata kellõ alapot szolgáltat arra, hogy a képviselõk ismét szügyig süllyedjenek a mulasztásos alkotmánysértésben. Az AB szerint ugyanis alkotmányos alapkövetelmény a T. Ház mûködésének folyamatossága. Ez akkor biztosított, ha az Országgyûlés úgy állapítja meg az ülésezés rendjét, hogy a rendes ülésszakok alatt (szeptember-december, február-június) "az ülések az ésszerû idõtartamot meg nem haladóan követik egymást"; mégpedig azért, hogy az alkotmányból reá háruló feladatokat az Országgyûlés maradéktalanul el tudja látni. Az AB megállapította továbbá, hogy az Országgyûlés a házszabályban hiányosan, a jogbiztonság követelményét figyelmen kívül hagyva rendelkezett az ülésrendrõl. Ebben áll a mulasztásos alkotmányellenesség lényege. Kórodi Mária SZDSZ-es képviselõ indítványának e tekintetben helyt adtak tehát a bírák. Fel is szólították a képviselõket, hogy december 15-ig hajszolják át a parlamenten a módosított határozattervezetet. Ennyi és nem több rendelkezik arról, mi a teendõ.
De igaz-e az, hogy -amint azt az SZDSZ és az MSZP állítja -a bírák szerint alkotmányellenes volna a háromhetes ülésrend?
A kulcskérdés
A válasz: a konkrét esetben vélhetõen igen, általában nem. Amúgy meg máriás huncut, aki eligazodik azon, amit a határozat kimond, és fõként amit nem mond ki.
Az indoklásból az ellenzék azt olvassa ki, hogy igen. Koalíciós képviselõk és maga Áder János házelnök viszont a rendelkezõ rész alapján állítja - amiben igaza is van -, hogy az AB nem semmisítette meg alkotmányellenesség címén a házszabály egyetlen passzusát sem. Szerinte ez azt igazolja, hogy törvényesen döntött az egyszerû többség akkor, amikor február 9-én áttért a háromhetes ülésezésre. Áder csak azt mulasztja el hozzátenni ehhez, hogy a háromheti ülésezésrõl szóló döntést a koalíció nem a házszabály módosításaként nyomta át, hanem egyedi döntésként. És mivel az Alkotmánybíróság a gyakorlat szerint csak a házszabályt vetheti normakontroll alá, és alacsonyabb szintû határozatokat nincs módja megsemmisíteni, errõl a leleményes egyedi döntésrõl nem is mondhatta volna ki, hogy alkotmányellenes.
A koalíciós oldal szívesen húzza az ellenzék orrára az indoklás egyik bekezdését is. A határozat szerint az AB "kizárólag a folyamatos mûködés követelményét biztosító szabályozás tartalmi hiányossága miatt állapított meg mulasztást. Annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyûlés és nem az AB hatáskörébe tartozik." Ez alapján akár azt hihetnénk, hogy a bírák beakasztottak az ellenzéknek. A háromhetes ülésrend konstrukciója ugyanis önmagában még alkotmányos is lehet - ha az Országgyûlés úgy dönt. (Az elsõ ellenzéki reagálások e megállapítást figyelmen kívül hagyták.)
Mit mond erre az ellenzék?
Na ne má´!
Az AB-határozat összehasonlító alkotmányjogi exkurzusa kimondja: a magyar alkotmányos konstrukcióban az Országgyûlés mûködési szabályait és tárgyalási rendjét a házszabályban rögzíteni kell: márpedig erre vonatkozóan az alaptörvény a minõsített többség (kétharmados) követelményét írja elõ: "A minõsített többségnek garanciális jelentõsége van az Országgyûlés mint testület saját ülésezési rendjének meghatározása során."
A másik, talán a koalíció által leginkább figyelmen kívül hagyott momentum a következõ. Az AB nem tekintett el a házszabály értelmezésétõl, és vizsgálta, hogy azt a gyakorlatban miképp alkalmazzák. Korábbi döntésekre utalva leszögezte: a "bizottsági állásfoglalások, az azokkal alakított parlamenti gyakorlat nyilvánvalóan nem pótolják a házszabályból hiányzó garanciális szabályok létét. A fenti megállapítások jelen ügyben is irányadóak." Azaz: az Áder János felkérésére született szeptember 16-i - csak a koalíciós többség által elfogadott - ügyrendi bizottsági állásfoglalás, amely szerint a "hetente" szó a házszabályban nem jelent hetenkénti ülésezési kötelezettséget, valamint az elõbbit megerõsítõ október 27-i és a már említett februári, az áttérést elrendelõ országgyûlési határozat nem pótolja a hiányzó házszabályi rendelkezéseket. Egy kétharmados jogszabály hiányait tehát nem lehet egyszerû többségi határozatokkal pótolni.
Az ügyrendi bizottság fenti állásfoglalásával egyébiránt tartalmilag is szembehelyezkedtek a bírák. Szerintük a házszabály ama mondata, amely szerint "a kérdések és interpellációk tárgyalására hetente legalább kilencven percet kell biztosítani" és még négy házszabályi rendelkezés "nyelvtani és történeti értelmezésébõl következik az az álláspont, hogy a házszabály általánosságban a minden héten történõ ülésezésre utal". Ezen a ponton nem megy tovább az AB. Sõt - tápot adva további találgatásoknak - hozzáteszi: döntésének meghozatalánál nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a házszabály vonatkozó rendelkezéseit a különbözõ bizottsági állásfoglalások eltérõen értelmezik. Valamint hogy az ügyrendi bizottsági állásfoglalás parlamenti vitájában éles különbség mutatkozott a két oldal értelmezése között.
Mi következik ebbõl?
Az AB szerint az, hogy a házszabály hiányos, nem egyértelmû.
Róka fogta csuka
A ködösítés ott sikerült a legjobban, ahol arról írnak a jogtudók, hogy a jelenlegi szabályozás lehetõvé teszi az ülésezési rend egyszerû többséggel való meghatározását - noha a házszabállyal kapcsolatos bármilyen döntés kétharmados. A szocialisták vélhetõen helytelenül gondolják igazuk alátámasztásának az ezt követõ megállapítást. "Az ülésezési rendnek a jelenlegi házszabályi eljárással, nevezetesen: házbizottsági konszenzussal vagy egyszerû többséggel történõ megváltoztatása (utóbbit a házbizottság egyhangúság hiányában teszi lehetõvé - a szerk.) nyilvánvalóan érinti a házszabály azon rendelkezéseit, amelyekbõl történeti és nyelvtani értelmezés alapján levezethetõ a heti ülésezési rend." Ezt a talárosok leginkább a házszabály hiányos voltából adódó ellentmondásként értékelték határozatukban, arra viszont már nem vitte rá õket a lélek, hogy e ponton levonják azt - a házszabály kétharmados mivoltából logikusan fakadó - következtetést, miszerint a koalíció alkotmányellenes módon tért el a heti ülésrendtõl. (Még akkor is, ha maga a házszabály ad erre módot. Alkotmányellenesen.)
Mindenesetre Tóth András és Csiha Judit képviselõk (mindkettõ MSZP) az ügyrendi bizottság következõ ülésére önálló képviselõi indítványt készítettek. Szerintük a fent említett többségi állásfoglalásokat hatályon kívül kell helyezni, és május 10-ig új házszabályt kell letenni az asztalra. Az eredeti állapot visszaállítását Hack Péter (SZDSZ) is követeli, aki szerint nincs a felek között jogértelmezési vita. "Amikor a Fidesz azt mondja, hogy a kétharmados követelménybõl az következik, hogy a jelenlegi háromhetenkénti mûködést kell kétharmaddal megváltoztatni, ez a tolvaj érvelése: most éppen nálam van a dolog, a tulajdonos forduljon bírósághoz, mert amíg nem köteleznek rá, én nem adom vissza." Áder János és Salamon László Hack álláspontja szerint asszisztáltak a törvényesség felrúgásához, és most, a döntés után kiforgatják a jogot. A házelnök hirtelen indulati kitörésnek tartja a lemondását sürgetõ SZDSZ-nyilatkozatot, Salamon László szerint pedig a liberális párt csak mélyíti a szakadékot a felek között. Mindketten azt mondják, nincs ok a változtatásra, csak a házszabályt kell az ügyrendi bizottságban pontosítani: december 15-ig.
A múlt csütörtökön e munka elvégzésére hatpárti albizottságot hozott létre az ügyrendi bizottság. E hatpárti bizottságban csak négy párt vesz részt. Tóth András alelnök szerint a volt kormánypártok azért lengettek be, mert túl általános a testület feladatköre, és nem az alkotmányellenes állapot megszüntetése a célja.
Végsõ eszköznek mindkét párt a rendkívüli ülések összehívását tartja. Répássy Róbert fideszes politikus viszont felhívja a figyelmet, hogy az AB-határozat alapján rendes ülésszakban is használható eszközzel csak kiemelten fontos ügyben célszerû élni. Hozzátette: "fontos a kisebbségi jog, de az nem a többség csapdába ejtésére szolgál."
Somos András
