Az új teátrum falait felhúzták a debreceni Fórum bevásárlóközpont épületén belül, de üresen áll, senki nem használja. A helyi MSZP a színházépület eladását javasolja a városvezetésnek, az viszont nem hajlandó rá.
Debrecen működő színházának, a Csokonainak nincs kamaraterme. Mivel a régi Kölcsey Kulturális Központot lebontották, elveszítették stúdiótermüket. "Béreljük a Víg mozi épületét, de ez nem egy otthon. Van egy stúdióterem, ami próbaterem volt, oda be tudunk ültetni 60 embert,
csak a tűzoltók meg ne lássák,
hogy milyen elrendezésben. Abból indult ki a dolog, hogy épüljön egy nagy kamaraterem, ez aztán kinőtte magát" - mondta Vidnyánszky Attila, a Csokonai igazgatója. Az egyik első koncepció szerint a helyi SZDSZ volt székházának könyvtárát alakították volna át stúdióvá, ami néhány százmillióba került volna. Mivel a Csokonai évente bő egymilliárd forint közpénzből gazdálkodik, ez a projekt könnyen finanszírozható lett volna az önkormányzattal karöltve. Egy másik elképzelés szerint a teátrum előkészítését a színház felújításával lehetett volna összefűzni, hiszen ez utóbbi is régóta várat magára - a városvezetés szerint pusztán politikai okokból nem részesülnek kormánytámogatásban. A terv szerint a város kifizette volna a Csokonai felújítását, és benne az emeleten egy stúdióterem kialakítását, ám ettől végül elálltak, és a különálló ingatlan mellett döntöttek.
Amikor Halász János kulturális alpolgármestert a Latinovits körüli vitákról kérdeztük, határozottan kijelentette: "A színház körül nincs vita. A színházra szükség van, aki ért hozzá, az tudja." A színház létjogosultságát azonban többen kétségbe vonják a szakmán belül is. Csutka István, aki 2001-2005 között nyereségesen igazgatta a Csokonait, árnyaltabban fogalmaz: "Ha van rá fedezete a városnak, új épületre szüksége van a színháznak, az nem kérdés, és jó, hogy legalább valahol épül új színház. Ha majd ki is használják, akkor megéri." A helyi szocialisták az elejétől nem nézték jó szemmel az egészet. "A város ezt nem engedheti meg magának. Alapvetően rossz tervek alapján készült ráadásul" - mondta Zsiros Zsolt, az MSZP városi elnöke. Kósa Lajos polgármester szerint viszont csak a közel 10 ezer négyzetméteres, 350 férőhelyes Latinovits oldhatja meg a színház jelenlegi infrastrukturális problémáit.
A Latinovitsot az ötlet megszületésétől kísérleti előadásoknak is helyet adó művészszínháznak szánták, míg a Csokonai épületében a populárisabb, zenekari árkot igénylő, széles közönséget vonzó darabokat játszanák. Turi Gábor egykori kulturális alpolgármester szerint "manapság legtöbben a kikapcsolódás igényével járnak színházba, a fajsúlyosabb kérdésekkel foglalkozó darabok sok embert hidegen hagynak. A Latinovitsot várhatóan szűkebb, értelmiségi közönség fogja látogatni. Egyre szűkebb a kultúrafogyasztó réteg, recessziós időszakot élünk. Ilyen értelemben a Latinovits felépítésével széllel szembe hajózik a város." A Csokonai egykori igazgatója, Csányi János szerint "egyetlen színház nem jelent elég nagy közönségkoncentráló erőt. A szakmai közegre is pozitívan hatna az új kamaraszínház és az épületben helyet kapó akadémia."
A Latinovits építése összefonódik Csányi János nevével, bár az ötlet már korábban - először 2000-ben - fölmerült. A terv szerepelt az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2010 címre pályázó település programcsomagjában is. Csányinak volt már tapasztalata színházépítésben (Sopron, illetve a Bárka), igazgatói kinevezését és nagyra törő elképzeléseit a városvezetés eleinte maximálisan támogatta.
A színházépítésre meghirdetett tendert az a Dexium Ingatlanfejlesztő Kft. (a Nívó Generál cégcsoport tagja) vitte el, amelyik akkor éppen az új piactömb, a leendő színháznak teret adó Fórum építését végezte. Több forrásunk is úgy nyilatkozott, hogy a pályázatot kifejezetten a Dexiumra írták ki (lásd: Kofátlanság, Magyar Narancs, 2007. január 25.). Mindenesetre egyedül a Dexium pályázott és vállalkozott arra, hogy 2009-ig saját zsebből előfinanszírozza a város színházépítési beruházását - a Fórum épületében (annak felső emeletein), amely elsőre szokat-lan helynek tűnik színház kialakításához. A város
négy év alatt törleszti
az árat a cégnek az átadástól számítva: évi csaknem 768 millió forint plusz áfát. Ám mivel tavaly nem folyósították a színházépítésre fölvett hitel első részletét, 2009-ben több mint másfél milliárd forintot kell a városnak erre a célra kifizetnie.
A 2010-es EKF-pályázathoz Csányi aprólékos tanulmányt készített egy minden igényt kielégítő színházról. Több verziót is végiggondoltak, de takarékossági okokból a koncepción időnként kénytelenek voltak módosítani. Csányi szerint a tervekre sokáig vevő városvezetés hozzáállása a 2006-os választások után - amikor is Debrecen ellenzéki település maradt - megváltozott, majd a következő évben tovább rontotta a helyzetet, hogy "utolérte a várost az ország rossz helyzete". 2006 végén Kósa bejelentette, hogy a Latinovits építése és a Csokonai fejlesztése elhúzódik. A koncepció miatt kiéleződtek a konfliktusok, Csányi viszont hajthatatlan volt, ragaszkodott az ütemtervhez. Közben nézeteltérései támadtak egyes olyan városi vezetőkkel, akik kezdettől ellenezték a Latinovits megépítését, és akik állítólag Kósa döntésével is szembehelyezkedtek. Ráadásul 2006 végére a Csokonai Színház mérlege sokmilliós kötelezettség-túllépést mutatott, és 2007 tavaszán Csányinak emiatt távoznia kellett a színház éléről, mi több, az ígéretek ellenére az épülő Latinovits folyamataiba sem szólhatott már bele. Vitatott, hogy Csányi menesztése pusztán szakmai döntés volt-e, és a kötelezettség-túllépés a kevés ideje hivatalban lévő, ám makacs színigazgató esetében nem csak ürügy volt-e. (Az ugyancsak debreceni Modem művészeti központ nemrég 40 millió forintos hitelt kényszerült felvenni, Gulyás Gábor igazgatót mégsem menesztették.)
Csányi távoztával leállították a programokat is. Kósa Lajos, aki nélkül nem születhet döntés Debrecenben, a pénzhiány miatt azonnal módosíttatta a terveket. Lecserélték menet közben az építészirodát is: az engedélyezési terv még a Finta Stúdióé, a kivitelezési terveket már a Bán Iroda jegyzi - az új iroda kijelölésében Fintáék is egyetértettek. Utólag sok helyen funkcionálisan indokolatlanul változtattak a terveken: például kivettek egy emeletet, így nem lesz karzat, és a csökkenő belmagasság miatt az orfeum kihasználási lehetőségei is szűkültek, továbbá a többfunkciós színpad kialakítása is kivitelezhetetlenné vált. A koncepció átírása után a nézőtér most kifejezetten ideális táncelőadásokhoz - mondta Szabó Tamás János DLA, a Finta Stúdió munkatársa. A megváltozott színházi koncepcióhoz illeszkedő, szerzői jogot érintő építészeti módosítások a Finta Stúdió mint eredeti szerző instrukciói alapján és felügyelete mellett készültek el. Az építész hozzátette: könnyen balul sülhetett volna el, hogy felborították a tervezési struktúrát, de véleménye szerint végül sikerült a módosított színházi koncepcióhoz és a lehetőségekhez illeszkedő megfelelő megoldásokat találni - ebben Bán Ferenc irodája partner volt. Mint hangsúlyozza, a változtatások a megrendelő felől jöttek, az új színházigazgató koncepciója alapján.
Feltűnő még a díszletraktár hiánya is: erre a célra a színház a debreceni reptér hangárjait béreli, pedig ezt a költséget is megspórolhatták volna, ha a komplexumon belül találnak erre megoldást.
Eredetileg 2008 első
negyedévében kellett volna átadni az épületet, és a nyitó előadást is tavaly tartották volna. A csúszás oka, hogy nincs kormányzati pénz a technikai berendezésekre, és olyan pályázat sincs, amiből mindezt fedezhetnék. A városvezetés elsősorban a 2010-es várható kormányváltástól remél anyagi segítséget. A technikai költségek a hallott kalkulációk alapján viszonylag széles sávban, fél- és kétmilliárd forint között mozognak. Tavaly év végén a városvezetéshez közel álló forrásunk 2009 őszét jelölte meg lehetséges megnyitónak, a napokban viszont már arról értesültünk, hogy semmi esély a 2010 előtti kapunyitásra. A volt alpolgármester, Turi már tavaly így látta, Vidnyánszky Attila viszont októberben még abban reménykedett, hogy idén tavasszal megtarthatják az első bemutatót a Latinovitsban.
"Komplex létesítmény nagyon nagy költségekkel. Talán faragtak valamit a méretekből, de gondot fog okozni a városnak a két épület fenntartása. Csak az üzemeltetés kb. 300 millió forintba kerül majd évente, a törlesztést nem számítva" - figyelmeztet Turi Gábor.
A több tízmilliárdos devizahitellel küszködő Debrecen büdzséje megérzi majd a Latinovitsot, ugyanis az építés költségei 4-6 milliárdra rúgnak. A hiteltörlesztésen kívül ráadásul számolni kell a vélhetőleg nem csekély fenntartási összegekkel is. Októberben Vidnyánszky 150-160 millióra taksálta az új teátrum éves üzemeltetési költségét. Halász János szerint azonban "ez attól függ, hogy a színházépületben milyen technikai berendezések lesznek". Halászt arról is faggattuk, hogy miből fedezik a fennmaradó költségeket és a törlesztést, amire azt válaszolta: "A baloldali kormány diszkriminálja a várost, és nem ad pénzt a beruházásokra."
A Latinovits épülete - vagy hívják végül bárhogyan - illik Debrecen dinamikusan fejlődő arculatába. Hogy valóban szükség volt-e a beruházásra, egyelőre nem világos. A debreceni politika szemmel láthatóan azon munkálkodik, hogy a 2010-es EKF kihívásaival egyre nehezebben küszködő (most még) szocialista Pécs helyett fideszes alternatívát kínáljon, és akár eladósodás árán is "bezzegvárossá" nője ki magát.
Ez készül
A bevásárlóközpont felső szintje praktikus megoldás abból a szempontból, hogy nem kell alapokat ásni, nem kell külön parkolóházról gondoskodni, ingatlanrendezésre sincs szükség, és az sem mellékes, hogy a Csokonai Színház Kossuth utcai épülete pár perces séta. A régi elképzelések egy hatezer négyzetméteres épületről szóltak, ez Csányi tanulmányában már 10 ezerre bővült. A komplex létesítményben a kamaraszínház mellett helyet kapott ugyanis egy stúdiószínpad, egy próbaterem, egy orfeum (színészek közösségi helye, büfé), tetőterasz, egy leendő színiakadémiának helyet adó tantermek, valamint irodák, mert a színházvezetés is átköltözik a Latinovits épületébe.
Viszonyok
A helyi politika Debrecenben is saját képére szabja a városi kulturális életet. "Politikai testület politikai döntést hoz, és ez természetes, a szakmai viszont nem mindig hoz szakmait" - összegez Csutka István. Csányi János szerint nem politikailag, hanem szakmai fejlődésben kell, hogy alternatívát jelentsen Debrecen. "A politika persze benne van, de ne ez legyen a cél, ne váljon a színház politikai tereppé, mert ez visszaüt, mint a Merlinnél, vagy anno a Nemzetinél. Ilyenkor a szakma húzza a rövidebbet."
Csányi egyévesre sikeredett mandátuma után Vidnyánszky Attila vette át a vezetést először ideiglenesen, majd rendes, kinevezett igazgatóként. Vidnyánszky (a főként jobboldali szimpatizáns színházi vezetők alkotta Magyar Teátrumi Társaság tagja) erősen kardoskodik a színháztörvény ellen, amit elrontott kommunista szüleménynek tart.
Mint megtudtuk, Vidnyánszky Attila a kifutó előadások díszleteit, jelmezeit Debrecenből Beregszászra menekíti (ő az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapítója, valamint évekig igazgatója és főrendezője). Erről Turi úgy nyilatkozott: "Debrecen segít a beregszászi társulaton, mert az minimális költségvetésből gazdálkodik, alig kap támogatást. A színházmegújító koncepció része volt, hogy ha Vidnyánszky idejön, Debrecen kinyújtja a karját Beregszász felé."
A Csokonai évek óta nem kapott állami támogatást rekonstrukcióra, amit a színházvezetés politikai okokra vezet vissza. Ám nem egy pályázatot azért bukott el a város, mert a kiírás követelményeivel ellentétben nem volt teher-, per- és igénymentes a Csokonai épülete - így a pályázat is értékelhetetlen volt. Turi szerint ezek viszont csupán mondvacsinált indokok az elutasításra, hiszen a jelzálogot át lehetett volna vinni más épületre.
