Lapunk két héttel ezelőtti Békés megyei riportja (Egy amerikai Párizsban) minden jó szándék ellenére azt a hamis látszatot kelthette, hogy a "Fidesz-szavazó roma" kategória üres halmazt jelöl. Ezért helyénvalónak tűnt, hogy második nekifutásra biztosra menjünk, és olyan helységbe látogassunk, ahol az első fordulós adatok alapján minden kétséget kizáróan találhatunk a polgári jövőre szavazó romákat. Az észak-borsodi Csenyétén a békésen sziesztázó helyiekkel üldögélve a pártpreferenciák az ország jövőjére nézve már biztatóan érdektelennek tűntek, az pedig egyenesen érthetetlennek, hogy a politika máshol miként hiszterizálhatta emberek millióit.Csenyéte egyike azoknak az aprófalvaknak, melyekben a hatvanas években indult népességcsere eredményeként ma már szinte csak romák laknak. A mintegy 400 fős település lakosainak alig 5 százaléka nem roma. A környék semmilyen munkaalkalmat nem kínál, a csenyéteiek elsősorban a szociális juttatásokból, valamint az önkormányzat biztosította alkalmi közmunkákból élnek. Elzártsága, különleges hangulata és szociológiai sajátosságai miatt a falu az elmúlt években több kutatás és film tárgyául is szolgált.
Mivel
Csenyéte önálló
szavazókör, a megyei választási bizottságnál hozzáférhetők az első forduló adatai: 76 százalékos részvétel mellett listán csak a két nagy párt szerzett szavazatot, s több mint húsz százalékkal az MSZP nyert. A 141 voksból 83-at kapott a szocialisták egyéni jelöltje, a Fidesz-MDF mellett még a Munkáspárt tudhat magáénak két szimpatizánst.
Csenyétén nincs átmenő forgalom, ezért érkezésünk rögtön felkelti az érdeklődést. Az óvoda melletti árokparton játszó kisgyerekek ismerkednek a legbátrabban, de nemsokára felénk sétál néhány felnőtt is. Kicsit értetlenkednek, de készségesen útbaigazítanak a választóhelyiség felé. A zárt ajtó, majd az azt követő gyors telefon ráébreszt a valóságra: mivel a helyi, encsi választókerületben a Fidesz-MDF jelöltje az első fordulóban 53 százalékot szerzett, Csenyétén nincs második forduló. Szerencsétlen téblábolásunkat távolabbról többen élénk érdeklődéssel figyelik, majd néhány fiatal férfi ráérősen a segítségünkre indul. Az autónk üzemmódjáról érdeklődnének, ezért a Fidesz-szavazó romák hollétére vonatkozó kérdésre először lehangoltság, majd némi zavar is keletkezik, ám ennek az okát csak később értjük meg. Végül Pikóék portáját javasolják.
Pikóéknál az
asszonyok a tornácon
beszélgetnek. A hangadó, idősebb asszony hamar közli, hogy a családból egyáltalán senki nem szándékozik beszámolni arról, hogy kire szavazott, azt pedig, hogy ők a Fideszre szavaztak volna, kerek perec visszautasítja. "Ne kérdezősködjön, hallja, ne érdekelje az magát, hogy mi kire szavaztunk!" - szól vissza, bár a dacos ellenkezés érezhetően inkább a népes hallgatóságnak szól. A tűz mellett üldögélő férfiak, mint szűkszavúan mondják, Medgyessy Pétert támogatták, ezért az eredeti célkitűzést szem előtt tartva visszasétálok a változatlanul bizalmatlan asszonyokhoz. A riporteri szerepből kiesve, először meg kell mondanom, hogy kire szavaztam reggel Budapesten, majd azt is, hogy miért. A légkör oldódik, de újabb fogós kérdések következnek: Orbán Viktor vagy Medgyessy Péter növeli-e majd a gyermekvédelmi támogatást és a gyest, és vajon kinek az ígéreteiben bízhatnak? "Na látja, most mondott először igazat!" - nyerem el végül váratlanul egyikük jóindulatát az ostobácska kibúvóval, miszerint a helyükben addig senkinek sem hinnék, amíg a kezükben nincs a boríték. A politikusok ígéreteiről folytatott eszmecsere során végre megértem, hogy nem érdemes a pártok neveit említenem, mert nemcsak az egyes ígéretek és politikusok összekapcsolásában uralkodik káosz a fejekben, de legtöbbször abban is, hogy melyik miniszterelnök-jelölt melyik párt színeiben indul. A továbbiakban az e felismerés szabta határokhoz tartom magam. Az asszonyok közül ketten Orbán Viktorra, ketten Medgyessyre szavaztak, mindenki mosolyogva bólogat, ellenségeskedésnek nyoma sincs. Az okok iránti puhatolózást immár kedvesen hárítják el.
Felérünk Kótai Ferenc düledező vályogházához, és letelepszünk a
férfiak mellé a fűbe
A sparhelt füstje lassan kúszik elő a hézagos cserepek közül. Az ötven körüli Kótai Ferenc is Orbán Viktorra szavazott, és mint kiderül, erre igen jó oka volt. Az év elején ugyanis levelet írt neki, melyben beszámolt a szegénységéről, betegségeiről, a helyzete kilátástalanságáról. "Az igazat írtam, nem volt benne semmi csalóka" - kezd magától mentegetőzni, félénken elmosolyodva. Tízezer forint egyszeri segélyt kért, a levelet az önkormányzat segítségével az Igazságügyi Minisztériumba címezte. A pénzt néhány hete kapta meg. "Igazságos döntés volt, nagyon tisztelem érte a miniszterelnök urat." Csendben bólogatunk. Horváth Mihály szintén a Fideszre, vagyis inkább Orbán Viktorra szavazott. Az okokat illetően egy kicsit bizonytalan: "Jó ez így nekünk, ahogy van, nem kell ennél jobb - fejtegeti -, nem lenne jobb a Medgyessyvel sem." Azzal az óvatos kérdéssel kapcsolatban, hogy mit várnak a jövőt illetően, már jobban megoszlanak a vélemények. "Hogy ne vigyenek el katonának, és ne kelljen dolgozni" - mosolyog az egyik, még nem szavazókorú fiú, de Horváth Mihály szerint éppen a munkahely lenne a legfontosabb. A munkahelyteremtéssel kapcsolatos ígéreteket azonban egyikőjük sem ismeri, úgyhogy ez ügyben is tőlem érdeklődnének. Nem tudok okosat mondani, döcög a társalgás.
Csurka István és a MIÉP neve semmit nem mond. Hasonló a helyzet a liberális párttal is, Farkas Flóriánra viszont egy emberként haragszanak, amiért véleményük szerint csak a saját hasznát nézi. "Az Orbán fog győzni, nem lehet másképp" - mondja végül Horváth Mihály búcsúzóul.
A patak túlpartján lakó Dávid Erzsébet éppen a levesbe való tésztát nyújtja, amikor betoppanunk. Meglehetősen szabados hangnemben nyilatkozik az összes felmerülő témában. A kis szobába egyre több ember zsúfolódik és szól hozzá a nehezen kordában tartható beszélgetéshez. Annyi azért kiderül, hogy Dávidék is Orbán Viktorra szavaztak volna, ha nem épp a kislányukat látogatják a kórházban. "Rendes ember a Viktor, és jól beszélt a tévében is" - közli Erzsébet sodrófával a kezében, bár a tartalmi elemeket nemigen tudja felidézni. "Igen, fontos" - válaszol röviden arra a kérdésre, fontos-e a számára, hogy a Fidesz szorosabb viszonyt ápol az egyházakkal, mint az MSZP. Érzem, hogy a pártokkal megint bizonytalan talajra tévedtem, de máris nekem kell válaszolnom, mégpedig a várható amnesztiát firtató kérdésre. A faluból, mint kiderül, többen is a büntetésüket töltik, ezért számít, hogy mit válaszolok, de sajnos nem tudok sok konkrétummal szolgálni. A kis házban vidáman kiabál mindenki, egyáltalán nem fontos már, hogy ki kire szavazott.
Kilépünk, süt a nap, az ablakokba kitett hangfalakból minden irányból lakodalmas cigányzene szól, a gyerekek félmeztelenül játszanak. Az egész falut körüllengő különös, időtlen tétlenségben a politikával kapcsolatos kitartó faggatózás már elviselhetetlenül idegen. Míg én furcsa, elvont dolgokról érdeklődtem, ők csak józan, gyakorlati kérdéseket tettek fel pénzzel, munkával, szabadulással kapcsolatban. Világos, hogy hiába próbálkozom, nemigen fogok tartalmi érveket hallani a pártválasztás okairól. A csenyéteieknek azonban semmi okuk a szégyenkezésre, amiért döbbenetesen kevéssé értik és ismerik a nagypolitikát. Pontosan akkora figyelmet szentelnek neki, amekkora szerepet az a sorsuk alakulásában, egy eldugott völgyben, jelentős külső események és esélyek nélküli életükben jelenleg betölt.
Miklósi Gábor
Döntési helyzet
Legalább tizenöt, jelentős roma lakossággal rendelkező választókörzetben hozott szoros eredményt a választások első fordulója. Többségükben végül a Fidesz győzött, úgy, hogy hét kerületben meg is tudta fordítani a két héttel ezelőtti eredményt. Berettyóújfalun a jobboldali jelölt közel 2000 szavazatos hátrányból ért el 719-cel több voksot, mint szocialista riválisa. A második fordulóban a püspökladányi, jászapáti, tiszavasvári, kisvárdai, fehérgyarmati, balmazújvárosi és siklósi választókerületekben is hasonló eredmény született. A romák szavazatainak változásáról egyelőre nem lehet biztosat tudni, mivel az csak nagyobb számú, jelentős roma többségű szavazókör, kistelepülés kétfordulós eredményének összevetésével lenne megállapítható, és bár az első forduló e településeken jelentős szocialista fölényt mutatott, a második forduló adatai lapzártakor még nem hozzáférhetők. Ezért jelenleg a romák szerepét csak becsülni lehet, az azonban sejthető, hogy a Fidesz erőfelmutatása, a MIÉP kiesése, a szocialisták visszafogottsága a roma választókra is hatott. Számos helyről érkeztek bejelentések visszaélésekről, ezek szerint romákat buszokkal és autókkal vittek szavazni, a választás előtt csomagokat, bálás ruhákat, sőt pénzt is osztogattak a körükben. A bepanaszolt esetek többségében még tart a vizsgálat.
