Az ORTT elmúlt hatéves tevékenységét végigkísérték a működését szabályozó médiatörvény kuszaságából, a benne felejtett joghézagokból adódó problémák. A botrányok, perek közvetlen kiváltó oka szinte minden esetben a szabályozás tisztázatlansága vagy kétértelműsége volt. Nincs ez másképp a testület frekvencia-pályáztatási gyakorlatával és az egyes műsorszolgáltatókkal szembeni követeléseinek behajtásával sem. A következőkben a testület e két, egymással összefüggő területen végzett munkáját vizsgáljuk.AHelyi Rádiók Országos Egyesülete (Heroe) ez év februárjában azzal a kéréssel fordult az Országos Rádió és Televízió Testülethez (ORTT), hogy léptessen életbe frekvenciapályáztatási moratóriumot annak érdekében, hogy a hazai rádiós piac ne aprózódjék tovább. A Heroe a pályáztatás felfüggesztése mellett azt is javasolta, hogy az ORTT az egyesület és független szakértők bevonásával mérje föl az ország rádiós frekvenciákkal való telítettségét, a Magyarországon működő rádiók GDP-hez viszonyított, a Heroe szerint aránytalanul magas számát, valamint készítsen elemzést a kereskedelmi és nonprofit szolgáltatók közötti kompetenciahatárok kijelöléséről. Vékony Éva ORTT-szóvivő erre reagálva lapunkkal azt közölte: a testület nem látja indokoltnak a pályáztatás felfüggesztését, "már csak azért sem, mert a még felhasználható frekvenciák száma nagyságrendekkel elmarad az eddigiekben megpályáztatottakhoz képest". Az ORTT ehelyett a pályázatokban speciális követelményeket fogalmaz meg az újonnan piacra lépő szolgáltatókkal szemben. A testület szerint ez az 1999 óta követett gyakorlat a már működő és az újonnan piacra lépő szolgáltatók célközönségének elhatárolására, a már működő szolgáltatók védelmére hivatott.
A Heroe nem látja ilyen rózsásnak a helyzetet. Az egyesület lépését Szombati Béla elnök a Narancsnak azzal indokolta, hogy az összegyűlt tapasztalatok szerint a rádiós piac telítettsége "a hazai rádiózás fejlődésének megtörését" okozhatja. Szombati úgy véli, az ORTT eddigi pályáztatási gyakorlata nem arra utal, hogy lenne koncepciója. A felvetésre Vékony Éva úgy reagált, hogy az ORTT a frekvenciák elosztásakor azt a - külön döntésben nem rögzített, de "következetesnek mondható" - gyakorlatot követte, hogy a legalább két helyi rádióval ellátott településeknél tartózkodott a további kereskedelmi frekvenciák pályáztatásától. A Heroe elnöke szerint azonban éppen a világos és rögzített alapelveknek - a szóvivő által is említett - hiánya következtében egyes nagyvárosokban "öldöklő, a piaci verseny kereteit gyakran átlépő" küzdelem alakult ki a szolgáltatók között a hirdetési piacért - ennek egyik jele a hirdetési tarifák irreálisan alacsonyan tartása.
Telt ház, pangó reklámpiac
Kevesen vitatják a Heroe megállapítását, miszerint a hazai rádiós reklámpiac helyzete távolról sem nevezhető biztatónak, ennek okait azonban az érdekeltek másként látják. Az álláspontok két nagyobb csoportba sorolhatók. Az egyik szerint a hazai rádiók reklámbevételeinek szűkössége annak a következménye, hogy a rádióreklámot a hirdetők alulértékelik. E véleményt látszanak alátámasztani az elektronikus médiumok 2001-es adatai, melyek szerint a rádióreklámokból származó bevételek nem érték el a televíziós hirdetésekből befolyt összeg tíz százalékát. Tavaly a rádiós műsorszolgáltatók összesen a teljes hazai reklámbevétel 5-6 százalékát szerezték meg.
A hirdetésekből származó alacsony bevételek okait kutató másik csoport megközelítése szerint a rádiók teljes reklámpiaci részesedése nem mutat jelentős eltérést a fejlett piacgazdaságokban tapasztalható arányokhoz képest. A szolgáltatók nehézségeit szerintük máshol, a teljes rádiós hirdetési bevétel eloszlásában kell keresni. Az elmúlt években a hazai kereskedelmi rádiós piacra "rászabadult" szolgáltatók közötti, Szombati Béla által "öldöklőnek" nevezett küzdelem két következménnyel járt a rádiós reklámbevételek terén: egyrészt a rádiós reklámtorta egészen apró szeletekre oszlik a verseny szereplőinek nagy száma miatt, másrészt a szolgáltatók közötti árverseny következtében nyomott hirdetési árak alakultak ki.
A hirdetési felületek elértéktelenedése szinte valamennyi hazai médium problémája. A rádiós műsorszolgáltatók gondjainak megítélése szempontjából éppen ezért kulcsfontosságú, hogy mennyiben tekinthető felelősnek az ORTT a kialakult helyzetért, azaz megállja-e a helyét az az állítás, hogy (Kornai János kifejezését kölcsönvéve) a koraszülött magyar rádiós piac felszabdalása veszélyezteti "a jelenlegi struktúra életképességét". Annyi mindenesetre biztos: az érdekeltek közül senki sem vitatja, hogy a gondok forrása végső soron nem a testület működésében, hanem az annak létét megalapozó médiatörvény hiányosságaiban keresendő.
A mindenható béna kacsa
Az ORTT az általa kiírt pályázatok elbírálásakor közigazgatási szervként szinte teljesen szabad kezet kap, a műsorszolgáltatási szerződések megkötésével viszont egyszerű szerződő féllé válik, amely vita esetén polgári peres eljárás keretében szerezhet érvényt igazának. A frekvenciaelosztás során gyakorlatilag korlátlan mozgástérrel rendelkező testületet eljárása során nem kötik a versenytörvény előírásai, ami természetesen alkalmat ad döntései jogszerűségének és pártatlanságának megkérdőjelezésére; a már megkötött szerződések esetén viszont a testület - az eddigi tapasztalatok szerint - mérsékelt sikerrel fut kintlevőségei után. A testülettől származó információink szerint a törvényi szabályozás ellentmondásossága nemcsak az ORTT frekvenciapályáztatási döntéseivel elégedetlen szolgáltatóknak okoz bosszúságot, hanem a testület "hivatalszerű működését" is akadályozza: a pályázatok elbírálásakor a "politikai logika", a műsorszolgáltatási szerződés megkötését követően pedig a polgári peres eljárás logikája kerekedik a "hivatali logika" fölébe.
Bezárult kör
Az ORTT tevékenységét végigkísérő botrányok sora a testület 1997-es, az országos földfelszíni sugárzású rádiós és televíziós frekvenciákra kiírt pályázatok elbírálásával kezdődött, és 2001 végére visszakanyarodott ugyanide. A testület kétféle jogállásának iskolapéldáját adja a működését keretbe foglaló két ügy: 1997-ben a televíziós frekvenciapályázatokról szóló, követhetetlen szempontok alapján meghozott döntés váltott ki izgalmat szakmai és politikai berkekben (hogy aztán 1999-re országos és nemzetközi botránnyá dagadjon), napjainkban pedig a rádiós frekvenciapályázat egyik akkori nyertese és az ORTT feszül egymásnak műsorszolgáltatási-díjfizetés-megtagadásilag és szerződésbontásilag.
Az ORTT és a műsorszolgáltatók közötti, jogi útra került és eddig lezárult konfliktusok, így az Írisz TV, valamint a Tilos Rádió ügye közötti közös nevezőt (úgy tűnik) a testület határozatainak megfellebbezhetetlensége jelenti. Az ORTT törvények felettiségére a Tilos Rádió által a testület ellen indított per szóbeli indoklásában került pecsét, mely kimondta a testület határozatainak megtámadhatatlanságát (lásd: Borúra ború, Magyar Narancs, 2002. január 17.). Ez az érem egyik oldala; a másik viszont az, hogy a már "birtokon belül lévő" szolgáltatókkal szemben az ORTT nem rendelkezik az érdekeinek érvényesítéséhez szükséges lehetőségekkel és/vagy akarattal.
Az ORTT jogállásának kettőssége rányomja bélyegét a testületnek a rádiós piac működésében betöltött szerepére: a médiatörvény által biztosított tág keretek között a testület szabadon dönt a helyi és regionális frekvenciák megpályáztatásáról és elosztásáról. A Helyi Rádiók Országos Egyesülete és az általunk megkérdezett médiaszakértők álláspontja megegyezik abban, hogy az ORTT a frekvenciák elosztásakor nem tanúsított kellő önmérsékletet, így felelősség terheli a rádiós piacon kialakult túlkínálatért. A műsorszolgáltatók részben ennek betudható anyagi nehézségei azonban a jelek szerint súlyosan visszahatnak a testület - közpénzből finanszírozott - gazdálkodására, hiszen a szolgáltatók helyzete, az ebből adódó fizetési nehézségeik és a testület szinte behajthatatlan kintlevőségei között szoros összefüggés van.
Adóskategóriák
A műsorszolgáltatók két csoportba sorolhatók annak függvényében, hogy szerződésben állnak-e az ORTT-vel, vagy bejelentési kötelezettség terheli-e őket sugárzásuk megkezdéséről. Az előbbi csoportba a szűkös frekvenciaforrásokból részesülő, földfelszíni sugárzásra jogosultságot szerzett rádiós és televíziós műsorszolgáltatók tartoznak, utóbbiba pedig a műholdról sugárzott vagy kábelen fogható televíziók és rádiók. A műsorszolgáltatási díj fizetésének elmulasztása esetén a testület első lépése mindkét esetben az, hogy a bíróságtól fizetési meghagyás kimondását kéri, a fizetés további elmulasztása esetén pedig polgári peres úton futhat a pénze után. Közigazgatási szervként az ORTT-nek elvileg lehetősége lenne "radikálisabb megoldások igénybevételére" is: például a szerződéses szolgáltatók műsorszolgáltatási szerződését felmondhatná, ám információink szerint (éppen saját bizonytalan jogállása miatt) ódzkodik az efféle "drasztikus lépések" megtételétől. (Kivétel a Sláger Rádió; erre egy következő lapszámunkban részletesen visszatérünk.)
Ahol a jog többféle értelmezési lehetőséget kínál, óhatatlanul felmerül a gyanú: a testület politikai megfontolások alapján válogat az adósok között. Neve elhallgatását kérő ORTT-s informátorunk szerint nem annyira a közvetlen politikai beavatkozás fenyegeti a testület részrehajlástól mentes "hivatali működését", mint inkább a közigazgatási és politikai logika folyamatos ütközése. A hivatal ugyanis (éppen a tevékenységét végigkísérő botrányok miatt) kínosan kerüli a konfrontatív fellépést a "kényes" ügyekben, igyekszik elodázni a "problémás" ügyfelekkel szembeni kemény lépések megtételét. Így fordulhat elő, hogy (bár hétköznapi logikával éppen az ellenkezőjét várnánk) néhány, más ügyei miatt reflektorfénybe került szolgáltató számára védettséget jelent kétes hírneve.
Bizonytalanság és vállalkozói folklór
Az ORTT jelenleg több százmillió forintos kintlévősége után fut, és mára valamennyi adósával perben áll. A kintlévőségek között a műholdas televíziók behajthatatlannak tűnő tartozásai viszik a prímet: a listavezető a Magyar ATV-t üzemeltető ATV Rt. a maga százmillió forintot meghaladó tartozásával, ám további féltucatnyi műsorszolgáltató tartozása éri el a tízmilliós nagyságrendet. A "reménytelen" kategóriába a felszámolás alatt álló, az egykori MSat Televíziót és a Szív TV-t üzemeltető HBC TV Rt. és Szív TV Rt. tartozik, összesen közel százötvenmillió forintos tartozásával.
A csak bejelentési kötelezettséggel járó tevékenységet folytató műsorszolgáltatók tartozásainak behajtását nehezíti, hogy a történet három szereplője (az ORTT, a műsorszolgáltatási díj és a szolgáltató) közül előbbi kettő jogállása nem egyértelmű: az ORTT ebben az esetben is a közigazgatási szerv és a polgári jogi értelemben vett szerződő fél szerepe között lavírozik, a műsorszolgáltatási díj fogalmának törvényi körülírása pedig enyhén szólva is rugalmas. Értesülésünk szerint az ORTT számára sem teljesen világos, hogy a szolgáltató által fizetendő díj összegét neki kell-e megszabnia, vagy a testület és a szolgáltató közötti alkufolyamat eredményeként kell létrejönnie. A törvényi szabályozás tökéletlenségéből eredő bizonytalanság és egyes belföldi tulajdonú szolgáltatók "jellegzetesen magyar" mentalitása következtében abnormális piaci helyzet teremtődött a hazai médiában: az ORTT-vel szerződésben álló, földfelszíni frekvencián sugárzó műsorszolgáltatók horribilis öszszeget fizetnek műsorszolgáltatási díj címén, ennek elmaradása esetén pedig szerződésbontással néznek szembe (így járt a Sláger Rádió az elmúlt év végén), míg a bejelentésköteles tevékenységet folytató szolgáltatók némelyikének "eszébe sem jut, hogy fizessen".
A rádiós piacon hasonló helyzet alakult ki, ám itt a lapunk által megkérdezett szakértők álláspontja szerint az ORTT felelőssége egyértelműbb, hiszen míg a műholdról és a kábelen sugárzó szolgáltatók esetében megköti a kezét a műsorszóró eszközök korlátlan kapacitása, addig a szűkös földfelszíni frekvenciák elosztása a testület feladata, amely ez esetben szerződést köt a szolgáltatóval. A Heroe álláspontja és a lapunk birtokában lévő szakértői elemzések szerint az ORTT a helyi és regionális frekvenciák elosztásakor "nem járt el a jó gazda gondosságával". Éppúgy vonatkozik ez az egyes nagyvárosok vételkörzetének rádiós frekvenciákkal történt telítésére, mint az egyes körzeti rádiók országos hálózattá fejlődésének engedélyezésére. A lapunk által megkérdezett szakértők úgy vélik, az ORTT-nek a frekvenciaosztás során célszerű lett volna azt a stratégiát követnie, amelyet a rádiótelefon-hálózatok kialakításakor a mindenkori kormányzat folytatott: azaz korlátozni a piacra lépő országos, regionális és helyi szolgáltatók számát, biztosítva számukra a versenyképességhez szükséges vételkörzetet. Az ORTT végül nem ezt a gyakorlatot követte: élve törvényi felhatalmazásával, felaprózta a rádiós piacot. A helyzetet tovább nehezíti az, hogy - mint azt az egyesület megjegyzi - egyes nonprofit rádiók csökkentett hirdetési idővel, kvázikereskedelmi adókként működnek. A jelenség az ORTT előtt sem ismeretlen. Vékony Éva lapunknak kifejtette: a nem nyereségérdekelt, illetve közműsor-szolgáltatók alacsony száma annak tulajdonítható, hogy kevesen képesek megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek. Utóbbi esetben az elvárás egyértelműbb: a szolgáltató műsorideje felét közszolgálati műsorszámok sugárzására köteles fordítani, a nonprofit rádiókkal szemben támasztott követelmény azonban (hogy ti. meghatározott célközönséghez kell szólniuk) meglehetősen tágnak tűnik.
Kilátások elnapolva
Az ORTT a saját jogállásának tisztázását, kintlévőségeinek behajtását, míg a szolgáltatók a piaci helyzet konszolidálását a médiatörvény módosításától remélik. Utóbbiak abban bíznak, hogy az esetleges változtatások magukban foglalják majd - mint az ORTT-hez eljuttatott Heroe-javaslatok között szerepel - "a törvény vonatkozó elemeinek korrekcióját is, amelyek a hazai rádiózás napi működését és a rádiópiac harmonikus fejlődését szolgálják". Az egyesület szívesen közreműködne a módosítások előkészítésében. A tárgyalásokra az ORTT a jelek szerint nyitott, ám a médiatörvény módosítása, a frekvenciaelosztás gyakorlatának szabályozása, a testület jogállásának pontosabb körülírása az új összetételű Országgyűlés kétharmadának egyetértését kívánja. Az elmúlt törvényhozási ciklus tapasztalatai mindenesetre nem sok jót ígérnek e téren.
Gavra Gábor
