magyarnarancs.hu: Áprilisban körülbelül 750 ezerrel kevesebben szavaztak a hatpárti ellenzékre, mint 2018-ban a hat pártra külön-külön. Az általános értékelés szerint a legnagyobb arányban az egykori Jobbik-szavazók szivárogtak el az ellenzéktől. Ön is így látja?
Vona Gábor: Nagyjából igen, és nem is tartom rendkívüli dolognak. Jobboldali pártként a Jobbik szavazótáborának volt érzelmileg-értékrendileg a legkönnyebb átszavazni a Fideszre vagy a Mi Hazánkra, esetleg otthon maradni az összefogás miatt. Volt egy feladat, amit az ellenzék nem végzett el. Nem magyarázták el a 2018-as Jobbik-szavazóknak, miért szavazzanak egy Gyurcsány Ferenc nevét is tartalmazó listára, nem látszott, hogy mi az az ellenzék programjában, ami ezt a szavazótábort képviseli. Jakab Péter a DK előzenekaraként politizált, nem küldött elég erős üzeneteket a saját pártja szavazóinak.
magyarnarancs.hu: Megfelelő magyarázattal be lehetett volna húzni az összefogásba ezeket a szavazókat?
Vona Gábor: Nem lett volna könnyű, de ha már a Jobbik belement az összefogásba, akkor illett volna kísérletet tenni arra, hogy a választókkal is elfogadtassák a stratégiát.
Jakab Péter arról nagyon sokat beszélt, hogy a DK szavazói miért fogadják el a Jobbikot, arról szinte semmit, hogy a Jobbik szavazóinak miért kellene elfogadniuk a DK-t.
magyarnarancs.hu: Mikor tűntek el a Jobbik-szavazók az ellenzék mögül? Írásaiban ön is a Jobbik-DK előválasztási megállapodást és a gyenge kampányt jelöli meg a vereség okaiként, pedig a Jobbik már a 2019-es EP-választáson is csak 6 százalékos eredményt ért el a 2018-as közel 20 százalék után.
Vona Gábor: A ’19-es időszak gyenge időszaka volt a Jobbiknak, akkor is belső válságokat élt át a párt. Másrészről az EP-választás sosem tartozott a Jobbik erősségei közé.
magyarnarancs.hu: 2009-ben azért egy EP-választáson robbantak be.
Vona Gábor: Igen, de akkor az volt a felhajtóerő, hogy végre megmutatta magát a Jobbik önállóan egy választáson. Később már nehéz volt motiválni a Jobbik-szavazókat az európai parlamenti választásokon, nem ez volt számukra a legizgalmasabb kérdés.
Én három szakaszban látom a Jobbik-szavazók elszivárgását. A tábor egy része az összefogás megvalósulásával, még jóval a választási kampány előtt minimum elbizonytalanodott, vagy azt mondta, hogy köszönöm szépen, ebből nem kérek. A második szakasz Jakab Péter politikai brandjével kapcsolatos, a megmaradt szavazók közül is sokakat elbizonytalaníthatott az ő tartalom nélküli bulvárpolitizálása. A harmadik szakasz Márki-Zay Péter kampánya, ami egy a saját bázisra irányított vízágyúként működött. Ettől már nemcsak a Jobbik szavazói maradtak otthon vagy pártoltak el az ellenzéktől, más nem-fideszes szavazókra is hathatott a miniszterelnök-jelölt ámokfutása.
magyarnarancs.hu: Az ellenzék háborúval kapcsolatos álláspontja lehetett plusz elrettentő tényező a jobbikosoknak? Már az ön elnöksége alatt látható volt egy külpolitikai fordulat, de hagyományosan azért oroszbarát párt volt a Jobbik, és ez nyilván a szavazóira is hatással volt.
Vona Gábor: A sajtó oroszbarátként könyvelte el a Jobbikot, de csak abban az értelemben voltunk azok, hogy azt mondtuk, Magyarországnak minden irányban – elsősorban Németország, Oroszország, Törökország, az USA és Kína irányába – egyaránt jó kapcsolatokra kell törekednie, hangsúlyozva, hogy az EU és a NATO tagjai vagyunk. A baloldali pártokhoz képest megengedőbbek voltunk az orosz viszonylatban, ezt a stratégiát nyilván az ukrajnai háború sok szempontból felülírja. Oroszország önmagát is lábon lőtte, Európában ma vállalhatatlan partnerré vált – ettől még egy Putyin utáni, remélhetőleg konszolidálódó Oroszországgal persze érdemes lehet együttműködni.
Azt nem hiszem, hogy az ellenzék háborúval kapcsolatos mondatai a Jobbik szimpatizánsait inkább elriasztották, mint másokat. Mindenkit elriasztott Márki-Zay Péter meggondolatlan kommunikációja, amihez a Momentum több vezetője is csatlakozott. Néhol már nem is az ukránok melletti szolidaritást, hanem kifejezetten az oroszellenességet éreztem az ellenzéki kommunikáción, meg némi amerikai megfelelési kényszert. Ez tartalmilag sem szerencsés, de a választás szempontjából fontosabb, hogy a Fidesz nagyon durván lecsapta a magas labdát. Egyébként se nyert volna az ellenzék, de miután kialakult az a percepció, hogy Orbán Viktor békét, Márki-Zay Péter háborút ajánl, végleg eldőlt a meccs.
magyarnarancs.hu: Visszatérnék a második pontjára, Jakab Péter kampányára. Amikor 2021 elején a Jobbik elnöke bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, egy ideig sikeresnek látszott az előválasztási kampánya, a közvélemény-kutatásokban 15 százalék környékére erősödött vissza a Jobbik. Ez illúzió volt vagy kezdetben tényleg működött Jakab stratégiája?
Vona Gábor: Azért működhetett kezdetben, mert a szavazótábor újra dinamikát látott a Jobbikban. Felteszem, a szavazók azt várták, hogy most, hogy megvan a lendület, a párt elnöke programot ad, irányt mutat, elkezd politizálni. Aztán a harmadik krumpliszsák után egyre többen kezdtek elbizonytalanodni. Azt gondolhatták, nagyon jó, keményen megmondtad, de hol a program. Aztán amikor negyedjére is krumpliszsák jött, ötödjére meg parizer, elegük lett.
Lehet, hogy most a saját érzéseimet vetítem bele a Jobbik szavazóbázisába, de annak idején a saját érzésvilágommal megtaláltam x százaléknyi szavazót, és azt gyanítom, hogy legalább egy részük hasonlóan élhette meg ezt a folyamatot, mint én. Én is támogattam Jakab Pétert, amikor elnök lett, azt gondoltam, a dinamizmusára, a szónoki képességeire tud majd hagyatkozni a párt. Azt nem láttam előre, hogy ennyire stratégiátlanul fogja vezetni a közösséget.
magyarnarancs.hu: Úgy értékeli az áprilisi eredményt, mint ami igazolja az ön 2018-as választási stratégiáját, a nem-összefogást?
Vona Gábor: Részben igen. 2018-ban azt mondtam, amit most sok baloldali politikus is mond, nem biztos, hogy az összefogás a megoldás, sokkal inkább programot kellene adni, jövőképet és kormányzati kompetenciát kellene felmutatni. De a 2018-as vereség után hozzátettem azt is, hogy szerintem nem lehet demokratikus úton leváltani a Fideszt, mert a Fidesz nem egy politikai párt, hanem egy rendszer.
Egy rendszer alapvetően nem a szavazatokból tartja fenn magát, hanem a fejekben alakul ki, és ha már kialakult, akkor ott kell valamilyen változást elérni.
Ez nem azt jelenti, hogy a Fidesz adott esetben nem egy választáson fog megbukni, de ehhez a bukáshoz valószínűleg a nemzetközi térben kellene valami alapvető fordulat.
magyarnarancs.hu: Akik a 2018-as választás után kritizálták a Jobbikot és az LMP-t, azzal érveltek, hogy valamilyen szintű összefogással vagy koordinációval legalább a kétharmadot el lehetett volna kerülni. Ezt hogy látja utólag?
Vona Gábor: ’22-ből kell kiindulni. Számos választókerületben a Jobbik egyedül indulva több szavazatot szerzett 2018-ban, mint teljes összefogással a háta mögött 2022-ben, pedig sokszor még a jelölt személye sem változott. Az élet igazolta, hogy a politikában egy meg egy nem mindig kettő, a gyengeséget, a tartalomnélküliséget nem lehet formai trükkökkel eltakarni.
magyarnarancs.hu: Időközi választásokon és önkormányzati választásokon miért működhetett mégis az összefogás?
Vona Gábor: Éppen az csapta be az ellenzéket, hogy az önkormányzati választás logikáját összekeverték a parlamenti választás logikájával. Az önkormányzati választásokon sokkal inkább személyre szavazunk, és megengedhetőbbnek tartjuk a hibrid pártpolitikai megoldásokat. A helyben ismert jelölt hitelessége felülírhat bizonyos politikai furcsaságokat vagy akár pártokkal szembeni ellenérzéseket – nemcsak 2019-ben, korábban is rendkívül furcsa koalíciók tudtak létrejönni helyi szinten. Ezt a jelenséget azonban nem lehet egy országgyűlési választáson reprodukálni, különösen úgy nem, hogy az ellenzéknek nem is volt mindenhol hiteles jelöltje.
Az időközi országgyűlési választások pedig azt igazolják, hogy nem feltétlenül kell összefogás a győzelemhez. Veszprémben Kész Zoltán úgy győzött, hogy volt jobbikos ellenjelöltje; Tapolcán Rig Lajos úgy, hogy volt baloldali ellenfele. 2020-ben Dunaújvárosban teljes összefogással nyert Kálló Gergely, de ott egyedül is nyert volna, ahogy a 2018-as rendes választáson is egyedül hozta a körzetet a Jobbik jelöltje.
magyarnarancs.hu: A Mi Hazánk parlamentbe kerülése meglepte?
Vona Gábor: Egy picit igen. Sokáig úgy gondoltam, hogy be fognak jutni, de amikor tavasszal elcsendesedett a Covid, és mindent felülírt a háború, már azt éreztem, hogy a Mi Hazánk ütemet tévesztett. Aztán kiderült, hogy mégsem. A járvány elleni védekezés olyan mértékben zavarta emberek egy csoportját, hogy a frusztrációjuk aktuális korlátozások nélkül is kitartott a választásig. A 330 ezer Mi Hazánk-szavazó két részre osztható. Van egy stabil nemzeti radikális tábor, volt MIÉP-esek és jobbikosok, és vannak a Covid miatt a Mi Hazánkra szavazó protestszavazók. Nyilván utóbbiak megtartása lesz a nehezebb, mert ezeknek a pártpolitikához gyakran nem is kötődő embereknek nem biztos, hogy vonzó a Mi Hazánk alapprogramja.
magyarnarancs.hu: Az ön elnöksége alatt a néppártosodás ellenére sokáig Toroczkai László volt a Jobbik alelnöke, és a 2018-as Jobbik-listáról jutott az Országgyűlésbe Dúró Dóra, Apáti István és Volner János is. Érez személyes felelősséget a Mi Hazánk kitermeléséért?
Vona Gábor: A Mi Hazánkat Toroczkai László hozta létre, amikor 2018 májusában tisztújítás volt a Jobbikban, ahol Sneider Tamás nyert Toroczkaival szemben. A felsorolt szereplőkkel együtt politizáltam, de a későbbi politikai munkájukért nem tudom, mi lehet az én konkrét felelősségem.
magyarnarancs.hu: Akkor úgy kérdezem, hogy hogyan fértek be a jobbközép felé gravitáló Jobbik vezetésébe ennyire radikális politikusok?
Vona Gábor: Úgy tűnik, tényleg nagy néppárt volt a Jobbik, Mirkóczki Ádámtól Toroczkai Lászlóig nagyon sokféle ember volt benne. Az tény, hogy Toroczkai volt a Jobbik jobbszéle. Amikor 2016-ban meghívtam az elnökségbe, azt gondoltam, hogy nem a Jobbik jobbszéle lesz, hanem ásotthalmi polgármesterként a migrációs kérdésnek lesz az ügyvivője. Azt is hittem, hogy ő, mint Ásotthalom polgármestere, szintén valamiféle néppártosodáson ment keresztül. Ha valaki megnézi a Youtube-on, miket mondott Toroczkai László 2016-2017 környékén a néppártosodásról, meglepő nyilatkozatokat fog találni.
magyarnarancs.hu: A választás utáni első kutatásokban a Mi Hazánk erősödése látszik. Kitarthat a lendület?
Vona Gábor: A parlamentbe kerülés adott nekik önigazolást, egy nagy lelki fröccsöt, és az ellenzék állapotából kiindulva ebben még lehet tartalék. El tudom képzelni, hogy elmennek 10 százalékig. Ahhoz, hogy ennél is feljebb menjenek, vagy nagyon nagy gazdasági válságra, vagy a Mi Hazánk politikai brandjének újragondolására lenne szükség. A Jobbik még a legradikálisabb időszakában is heterogén párt volt, még a 2010-es Jobbikban is voltak mérsékelt jobboldali politikusok.
A Mi Hazánk sokkal homogénebb, nemzeti radikális párt, és ez egy idő után a növekedés kárára válhat.
Már amennyiben akarnak növekedni. Nem tudom, hogy Toroczkaiék arra készülnek-e, hogy stabil 5-10 százalékos pártként a parlamentben üljenek, vagy vannak merészebb elképzeléseik is. A Fidesznek egyébként érdekében áll a Mi Hazánk léte, és bizonyos mértékig a megerősödése is, mert ez biztosítja a Fidesz számára legkényelmesebb „centrális erőtér” helyzetet. Ez belpolitikai stabilitást ad, és a nemzetközi politikában is jó, ha a nagyon jobbra tolódott Fidesz tud mutogatni egy tőle is jobbra álló szereplőre.
magyarnarancs.hu: Már-már közhelyszerűen szokták emlegetni a Jobbik szervezeti meggyengülését. Hogy nézett ki a párt az ön elnöksége alatt, és mi maradt belőle mostanra?
Vona Gábor: A korrektség kedvéért el kell mondani, hogy a Jobbik szervezeti meggyengülése nem ’18 után kezdődött. A néppártosodás a Jobbik szavazótáborát kicserélte-kiszélesítette, a tagságát, szervezetét viszont nem. A néppártosodással egyet nem értő, radikálisabb tagok, szervezetek elmentek, és nem jött a helyükre senki. A néppártosodással járó szervezeti átalakuláshoz több időre lett volna szüksége a Jobbiknak, de ez már nem következett be, mert utána jött az összefogás-stratégia, és szervezeti fejlesztésre nem volt igény meg szándék. Azt gyanítom, hogy ma már a Jobbiknak nincs meg az a szervezeti előnye a többi ellenzéki párttal szemben, ami korábban a fő erőssége volt. Sosem volt akkora szervezetünk, mint a Fidesznek, de a második legerősebb szervezettséggel a 2010-es évek közepétől már mi rendelkeztünk.
magyarnarancs.hu: Hány aktív tagot jelentett ez a csúcson?
Vona Gábor: Nyilván több ezret, de félrevezető a tagságra leszűkíteni a kérdést, mert egy pártnak nemcsak a tagság adja az erejét, hanem a körülöttük kialakuló aktivista bázis. Ezt nehéz számszerűsíteni, mindig egy-egy kampány, ügy mutatta meg a Jobbik aktuális erejét. Óriási fegyvertény volt, hogy a legkisebb falvakban is találtunk egy-két embert, aki nem feltétlenül volt Jobbik-tag, de vállalta, hogy kiszórja a szórólapokat, beteszi a presszóba az újságunkat. Olyan falusi környezetbe is el tudtunk jutni, ami az ellenzék számára korábban elképzelhetetlen volt, és most megint elképzelhetetlen lett. Hozzáteszem persze, hogy a Fidesz 2010-től kezdte szisztematikusan átvenni az irányítást a falvak felett. A polgármesterek beszorításával, a közmunkaprogrammal durván leuralta a falvakat.
magyarnarancs.hu: Ez érződött már az ön elnöksége alatt is?
Vona Gábor: Igen, egyre nagyobb félelmet, kiszolgáltatottságot, egyre nehezebb mozgósíthatóságot éreztünk. ’18-ban a saját választókerületemben megnyertem Gyöngyöst, de a kisebb falvakban korábban sosem látott részvételi aránnyal és nagy Fidesz-többséggel szembesültünk. Nem ezekben a falvakban találjuk a NER nyerteseit, mégis ezekben a falvakban találjuk a NER legbiztosabb szavazóit.
magyarnarancs.hu: Ha nem is a legkisebb településeken, de mondjuk kis vagy közepes városokban milyen témákkal tudna erősebben jelen lenni az ellenzék?
Vona Gábor: Nem biztos, hogy témákban kell gondolkodni, inkább karakterekben. Ebből a szempontból óriási probléma, hogy egyre erősebben kontraszelektálódik az ellenzéki politizálás személyi állománya. Egyre kevesebb hiteles, értékes karaktert lehet megnyerni a pártpolitikai erőtérben. Márpedig akármilyen témát vet fel egy politikai erő, ha azt helyben nem egy hiteles, megnyerő arc jeleníti meg, akkor ejtőernyőzésnek fog hatni az egész. Azt meg nem szeretik a kistelepülések.
magyarnarancs.hu: Gyurcsány Ferencről azt írja az egyik publicisztikájában, hogy az összefogás valójában az ő mesterterve volt a túlélésre. Pedig a DK tűnik az egyetlen olyan ellenzéki szereplőnek jelenleg, amelyik biztosan megugraná az 5 százalékos küszöböt összefogás nélkül is.
Vona Gábor: Most ezt gondoljuk, de ezt nem szabad visszavetíteni évekkel korábbra, amikor az összefogás gondolata megfogalmazódott, majd meg is valósult az összefogás. Gyurcsány Ferenc sokkal nagyobb játékot akart játszani, mint amire most lehetősége lesz. Úgy gondolta, hogy az összefogás megszervezésével és irányításával kormányt tud váltani, és amennyiben a kormányváltás után övé lesz a legerősebb párt, akkor megvalósulhat az, amire szerintem vágyik, hogy ha nem is ő lesz miniszterelnök, mégiscsak revansot vesz Orbán Viktoron.
Ez nem jött össze, és most mások mellett nyilván a DK is gondolkodhat azon, hogy lehet-e önállóan folytatni. Én ennek ellenére azt látom, hogy ha nem is jön vissza egyből a teljes összefogás, már a 2024-es EP-választáson is inkább együtt fognak indulni a pártok, mint külön.
magyarnarancs.hu: Még az EP-választáson is?
Vona Gábor: Az EP-választás logikája nem kényszeríti ki az együttműködést, de ha a pártok ebben az állapotban maradnak, könnyen juthatnak arra a belátásra, hogy jobb egy kevésbé rossz eredmény együtt, mint egy katasztrofális külön.
magyarnarancs.hu: Márki-Zay Péter és a Jobbik között finoman szólva is feszült volt a viszony a kampányban. Ennek voltak előjelei az első hódmezővásárhelyi győzelem időszakában, amikor még ön vezette a Jobbikot?
Vona Gábor: Nem, ez a viszony már jóval az én távozásom után mérgesedett el. Lehet tudni, hogy a Jobbik eredetileg Márki-Zay Pétert szerette volna támogatni az előválasztáson, aztán volt egy találkozó Jakab Péter és Márki-Zay között, ami nagyon rosszul alakult. Hogy mi történt, azt nem tudom, de a kampány alatt is érezhető volt, hogy nem működik közöttük a kémia. Jakab Péter választás után közzétett videója pedig, amiben egyedül Márki-Zayt okolja a vereségért, nagyon felháborított. Aljasnak tartottam, és még a taktikai hasznát sem láttam, sőt inkább ártott a Jobbiknak.
Nem tudok másra gondolni, mint hogy Jakab Péterben nagyon erős érzelmek dolgoztak Márki-Zay ellen, és ezeket nem tudta magában tartani.
magyarnarancs.hu: A 2018-as vereség óta nem vesz részt az aktív politikában, az Indexen és a Magyar Hangban lehet találkozni az írásaival, megalapította a Második Reformkor Alapítványt. Miből él?
Vona Gábor: Közéleti szereplőként határozom meg magam, a Második Reformkor Alapítvánnyal azonosulok leginkább, ezzel tudok a legtöbbet tenni a magyar közéletért. Egyébiránt írok az Indexre, szerződésem van az ATV-vel és a Magyar Hanggal, van egy marketinggel és kommunikációval foglalkozó cégem, ami kiadja a könyveimet és a vlogomat is működteti. Innen származnak a bevételeim.
magyarnarancs.hu: Politikai tanácsokat ad?
Vona Gábor: Pénzért nem, de aki megkérdez, annak szívesen elmondom a véleményemet. Sneider Tamásnak és Jakab Péternek is felajánlottam ezt, sőt igazából az egész Jobbiknak. Sneider Tamással bizonyos időközönként le is ültünk beszélgetni, Jakab Péterrel kétszer találkoztam az elején, utána megszakadt a kapcsolat. Emberi kapcsolataim maradtak jobbikosokkal, de olyan már nincs, hogy egy vezető politikus felhív és politikai tanácsot kér tőlem.
magyarnarancs.hu: A választás környékén érzékelhetően aktívabb lett a közéleti tevékenysége. Tervezi a visszatérést az aktív politikába?
Vona Gábor: A szoftverem nem változott, ma is közélettel foglalkozom, és eddig sem zártam ki, hogy adott esetben egyszer még megjelenjek a politika porondján. De jelenleg nincs ilyen tervem. Magyarországnak most nem egy új politikusra vagy új pártra van szüksége, hanem leginkább gondolkodásra és időre.
