2007. május 4-én E. Zsanett a Hooligans koncertjén volt Miskolcon. Édesanyja Chevrolet-jével volt barátját, K. Zsoltot vitte haza a Baross utcába, majd hajnali háromnegyed öt körül hazaindult. Állítása szerint a benzinkútnál vette észre, hogy egy rendőrautó jön mögötte. "Egyszer csak bekapcsolta a szirénát, én ezért félrehúzódtam. (...) Én a gépkocsiból nem szálltam ki, a rendőrautóból pedig két rendőr szállt ki, hárman pedig a hátsó ülésen ülve maradtak" - vallotta május 7-én Zsanett a Budapesti Nyomozó Ügyészségen.
Elmondása szerint előbb csak az egyik rendőr, F. Zsolt jött oda hozzá, aki megkérdezte, miért nincs bekötve, és hogy tudja-e, milyen büntetés jár ezért. A rendőr azt is megjegyezte, hogy a forgalmival is "van egy-két gond", de ezt Zsanett nem tudta mire vélni, mert szerinte a papírjai rendben voltak.
"Részletesebben nem fejtette ki, de az előző szövegből egyértelmű volt számomra, hogy pénzt kér azért, hogy ne tartsák vissza az irataimat" - vallotta az akkor 21 éves lány. A rendőr odahívta társát, T. Pétert, aki megkérdezte, fogyasztott-e alkoholt vagy kábítószert, amire Zsanett nemmel felelt. Fölajánlotta a rendőröknek, hogy ha hazakísérik, tízezer forintot tud adni. Zanett szerint T. Péter kevesellte a pénzt, mondván, "ő családos ember, két gyermeke van, valamiből el kell tartania őket".
A két rendőr hátrament a kocsihoz; ezalatt Zsanett a barátjának, Zsoltnak küldött egy sms-t, hogy hívja fel tíz percen belül, mert baj van. "Ezt követően visszajött a két rendőr és közölték velem azt, hogy állítsam félre a gépkocsit, szálljak ki, és menjek velük a kapitányságra, vérvételre."
Zsanett megkérdezte, hogy nem mehetne-e a saját kocsijával, mert az öt rendőr mellett nem fér el a kocsiban. "Erre azt a választ kaptam, hogy vékony vagyok, majd valamelyikük ölébe ülök" - mondta az ügyészségen Zsanett.
"Nem lepődött meg a három rendőr, hogy miért ül be az ölükbe?" - ezt már Nyilas Levente bíró kérdezte a november 19-i tárgyalási napon a Fővárosi Bíróságon. Úgy tűnt, meg van beszélve, válaszolta Zsanett, aki a pótmagánvádra indult bírósági eljárásban (lásd Tűzzel játszók című keretesünket) a legelső ügyészségi vallomásával egyezően mondta el a történteket.
A lány tehát, mint mondta, valamelyik rendőr ölébe ült, majd elindultak az Astoria felé. "Kb. 10-12 percet mehettünk, de ezt nem tudom biztosan megmondani. Ezen idő alatt
egyetlen szó sem
hangzott el, sem egymás között, sem velem nem beszélgettek a rendőrök. Egy szűk utcában álltunk meg végül, ami annyira szűk volt, hogy egy autó fért csak el, és autók sem parkoltak az út szélén".
Zsanettet kiszállították a kocsiból, ahol vallomása szerint az egyik rendőr azt mondta: természetben is elintézhető lenne a dolog. "Én közöltem velük, hogy erről szó sem lehet, mire annyit mondtak, hogy ők ezt már eldöntötték, ellenvetésem nem lehet."
Ezt a beszélgetést emlékei szerint két rendőr nem hallotta, mert azok elmentek az utca végébe figyelni, egy pedig a kocsiban maradt. "A velem szemben álló pufókabbik rendőr azt mondta nekem, hogy 'térdelj és szopj', mindeközben a fejemet megpróbálta a kezével lenyomni. Ahogy nyomta, illetve szorította le a fejemet, és természetesen próbáltam felegyenesedni, eközben elég erőteljesen húzta a hajamat is. Végül nem tudott térdelőhelyzetbe lenyomni, csak előredöntött. (...) Emlékezetem szerint mindkét kezével próbálta a fejemet lenyomni, de ezt a fogam összeszorításával, illetve kézzel még ki tudtam védeni." Ezalatt elmondása szerint a másik, vele szemben intézkedő rendőr hátulról odament, és lerántotta róla a nadrágot, majd a csipketangát félretolva beléhatolt.
"Nem tudtam mindkét irányba védekezni, mivel közben a másik rendőr folyamatosan lenyomva tartotta a fejemet. Sikítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. (...) Hátulról ahogy tartotta a két combomat, úgy szorította azokat. Amennyire tudtam, én könyörögtem nekik, hogy ne csinálják ezt, engedjenek el, de időközben a számat is csukva kellett tartani, hiszen elölről a másik rendőr állt. Nagyon ellenállást kifejteni nem tudtam, hiszen mindvégig próbáltam távol tartani az előttem álló rendőrt, miközben hátulról a másik szorított."
Az elöl álló rendőrrel semmilyen aktus nem történt, a hátul álló pedig nem élvezett el, mert az egyik odébb álló rendőr kiabált, hogy "most már lejárt az idő, menni kéne".
"Amikor hátulról megerőszakolták, érzett fájdalmat?" - kérdezte a tárgyalás során Soltészné dr. Nagy Katalin, a másodrendű vádlott védője.
"Igen."
"Akkor miért nem mondta el a helyszíni szemle során?"
"Mert elmúlt, és senki se kérdezte, fájt-e."
"Most akkor jó, hogy megkérdeztem. Amikor hátulról fogták, erre a részre ugye vissza tud emlékezni, mit élt át élményszerűen? Az emlékezőképességével van-e baj, vagy ez egy betegség?" - utalt a védő arra, hogy Zsanett számos részletre nem emlékszik.
A visszafelé utat azért nem tudja felidézni, mert zokogott. A kocsijánál az állítólag orálisan közösülni akaró T. Péter az anyósülésre ült, és így mentek Zsanett Váci úti lakhelyéig. Azt mondta, hogy tízezer helyett húszezer forintot hozzon le, különben "a világ legrosszabb dolga fog velem történni, olyan, amilyen még soha, és akkor is így járok, ha nem tartom a számat".
Zsanett fölment a lakásba, levitte a húszezer forintot, átadta T. Péternek. Visszament, felkeltette édesanyját, és elmondta, mi történt. Ruháit egy szatyorba tette, nem zuhanyozott le, csak lemosakodott.
"Egyáltalán nem voltak iratok önnél. Ön ki se szállt az autójából, én ültem be ön mellé, akkor is sírdogált, mint most. Ezt követően hazamentünk a lakásához" - mondta T. Péter a feljelentés után majd másfél hónappal, 2007. június 17-én a Zsanettel való szembesítésen. Az elsőrendű vádlott szerint Zsanett a megállításakor arra hivatkozott: épp elhagyta a barátja, és az édesanyja is beteg. Nem voltak nála az iratai, megsajnálták, azért kísérték haza, hogy ne kelljen előállítani. A nyomozás során a rendőrök erről ellentmondóan vallottak: hármójuk szerint Zsanettnak semmilyen papírja sem volt, míg ketten azt mondták, valamilyen irata hiányzott. Hazakísérték, de pénzt nem vettek át. Hasonlót vallott anno a másodrendű F. Zsolt is, aki szerint a lányon lötyögött a nadrág, "legalábbis amit láttam belőle, hiszen ki sem szállt a kocsijából". A másodrendű szerint nem igaz az, hogy "a lakásán kívül bárhová elkísértük volna, nem ült be a kocsinkba, és nem is közösültünk vele. Főleg nem erőszakkal".
Zsanett otthonról fölhívta a barátját, neki is elmondta a történteket, majd édesanyja és az ő tanácsára a XIII. kerületi kapitányságra mentek. Állítása szerint ott csak az édesanyját kérdezték, majd két (férfi) rendőr kíséretében a helyszínre szállították - ők vették fel az első adatokat a lánytól. Ez volt az első komoly rendőri hiba: rendőröket érintő bűncselekménynél azonnal az ügyészségnek kellett volna átadni az ügyet, nem pedig a sértettet kocsikáztatni.
Az ügyészség később eme első adatfelvételt idézve hivatkozott arra, hogy Zsanett ellentmondásosan mesélte el a történteket, mert fölcserélte a két erőszakoskodó férfi pozícióját. Zsanett szerint viszont a rendőr írhatta félre, mert ő mindvégig azt állította: T. Péter állt előtte, és egy másik hátul. Habár először F. Zsoltot jelölte meg, mint aki hátulról közösült vele, később elbizonytalanodott, és azt mondta, nem tudta megfigyelni, T. Péter melyik társa volt az, mert helyet is cserélhettek.
A novemberben indult per
a fővárosi bíróság egy nagyobb tárgyalójában zajlott, a sértett nő nyolc napon át gyakorlatilag az öt vádlottal szemben foglalt helyet. Egyenes derékkal, dacosan ült ügyvédje mellett; ha kérdezték, határozott válaszokat adott, ritkán látszódtak érzelmek az arcán. Egy tárgyalási szünetben a vécében láttuk először sírni a feszültségtől, de vastag sminkkel gyorsan eltakarta. Nyilvánosan egyszer fakadt sírva: amikor húgát, a 16 éves Nikit faggatta a bíróság a történtekről, és a kislány végigzokogta az egészet.
Az öt vádlotthoz nem lehet kérdéseket intézni, de ők megszólalhatnak és kérdezhetnek is; ezzel csak az elsőrendű T. Péter élt, aki időnként a védőknél is relevánsabb kérdéseket tett fel, de gyakran fölöslegesen okoskodott. A többi vádlott jobbára lehajtott fejjel ülte végig az egész napos tárgyalásokat, T. Péter az egyedüli, akin látszott a feszültség; előfordult, hogy nem tudta megjegyzések nélkül megállni Tuza Péter (Zsanett ügyvédje) vagy a Zsanett mellett vallók megszólalásait.
A második tárgyalási nap legizgalmasabb pontja az igazságügyi pszichológus szakértő meghallgatása volt. Görög Éva a szakvéleményében gyakorlatilag kizárta, hogy Zsanettet megerőszakolták volna, arra hivatkozva, hogy a lány beszámolója "nem értékelhető abszolút élményszerűnek", mert nem összefüggően mesél. A szakértő több ízben Zsanett régi iskolatársainak az ügyészségen tett tanúvallomását említette, miszerint a lány már több alkalommal állította, hogy megerőszakolták. Habár Görög Éva állítólag rengeteg erőszakos közösüléses ügyet látott, olyan kérdéseket tett föl Zsanettnek, mint például: "Miért nem akadályozta meg, hogy hátulról letépjék önről a nadrágot?", vagy: "Nem próbálta mozgatni, rángatni a derekát, fenekét, hogy ne tudjon behatolni a hátsó támadó?", vagy: "Miért nem kiabált, nem kért segítséget?"
Amikor Zsanett azt válaszolta: nem jött ki hang a torkán, és nem volt ott senki, aki hallhatta volna, ezért csak a rendőröknek könyörgött, hogy engedjék el, mert nemrég abortusza volt, és nem szeretné, ha sérülései lennének, Görög újra megkérdezte: miért nem kért segítséget a másik három rendőrtől. Görög Éva a bíróságon kifejtette, hogy egy trauma legapróbb részleteire is emlékeznie kell az áldozatnak. A Rorschach-teszt bemutatkozó tábláján már megjelent a konfabuláció, azaz egyértelmű, hogy a lány hazudik. Görög a bíróságon is beszámolt Zsanett életviteléről és szinte kizárólagosan negatív tulajdonságairól (sértődékeny, támadó, agresszív, bizonytalan, rivalizáló, nem tűri a kritikát). Görög doktornő nem értette, hogy Zsanett "miért nem zárkózott be" a lakásba, amikor hazakísérték, és miért vitte le a pénzt.
Amikor Tuza Péter ügyvéd azt tudakolta Görög Évától, hogy "felmerült-e önben, amikor a barátnők szövegét olvasta, hogy nem Zsanett hazudik?", a szakértő naivan visszakérdezett: "Miért merült volna fel bennem?"
A pszichológus szakértőhöz fűződnek a tárgyalás legderültebb pillanatai is, amikor azt fejtegeti: hátulról "nem olyan egyszerű" valakit megerőszakolni, és árulkodó, hogy amikor erre kérdezett rá Zsanettnél, az sírva fakadt. "Ha valaki erősen fogná a maga combját, hogy megerőszakolja, kíváncsi vagyok, hogy tud erre reagálni" - válaszolta Zsanett, holott Görög szerint "ha ez tényleg megtörtént volna, nem felháborodottan kellett volna reagálni". A doktornő öklét Tuza Péter felé nyújtva demonstrálta az életszerű választ a kérdésre: bele tud-e dugni egy tollat, ha közben mozgatja az öklét? A tárgyalóterem hangosan röhögött.
A doktornő szakvéleményét az ügyészség egyedüli releváns véleményként fogadta el, mert szerintük a Tuza által felkért Bagdy Emőke "túlterjeszkedett az igazságügyi pszichológus szakértő kompetenciáján", amikor azt írta: kétségkívül történt nemi erőszak. Bagdy jelentése az egyik legerősebb fegyver Tuzáék kezében, még akkor is, ha az nem számít hivatalos szakvéleménynek. Bagdy hétféle tesztet végeztetett el Zsanettal, azok eredményeit egymással is kontrolláltatta. Göröggel ellentétben szóról szóra írta le nemcsak a kettejük közti beszélgetést, de Zsanett reakcióit, fogalmazásmódját, elakadásait is. Szerinte a lány poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenved, "nem vezeti a sajnáltatás szándéka, megbízhatóan őszinte. Nem fabulál, nem konfabulál, de el akarja rejteni lelkiállapotát a külvilág elől." A PTSD-re utal az is, hogy a lány szorong, depresszív, halálfélelmei vannak.
A bíró kérdésére - lehet-e, hogy a pszichológiai tesztek helyzettől függően gyökeresen eltérő eredményt hoznak ki - Bagdy azt válaszolta: jól képzett igazságügyi szakértő egyetlen teszt eredményére hivatkozva nem mondhatja, hogy valaki konfabulál. Bagdy szerint képtelenség Görög állítása, hogy egy nemi erőszak áldozatának mindenre emlékeznie kell: trauma hatására épp hogy "szigetszerűen" kiesnek részletek, amelyeket csak mélytudati eszközökkel, például hipnózissal lehet a felszínre hozni.
A bírót főleg az érdekelte, hogyan érhető tetten, amikor valaki hazudik. Bagdy szerint az általa használt tesztek kizárnak minden szubjektív mozzanatot, a komputerbe táplált adatok objektív és megbízható eredményt hoznak. De lehetséges-e, hogy valaki azt állítja magáról, hogy megerőszakolták, miközben nem történt ilyen? - firtatta tovább a bíró. Bagdy szerint súlyos személyiségzavar esetén igen, de az az egyén egész élettörténetével, személyiségfejlődési zavaraival igazolható kell, hogy legyen - Zsanettnál azonban nem ez a helyzet.
A vádlottak védői szerint nem biztos, hogy szerencsés volt Bagdynak aláírni a Szolidaritás Zsanettel című kiáltványt. Az egyik védő arra volt kíváncsi, elképzelhető-e, hogy Zsanettet más, nem szexuális jellegű erőszak érte, és attól produkálja a PTSD tüneteit - Bagdy szerint nem. Magyar György azt akarta tudni, van-e olyan, hogy valaki nem elég sikeres a férfiaknál, ezért figyelemfelhívásként ilyesmivel áll elő. Magyar fölhozta, hogy Zsanett volt osztálytársai szerint a lány többször állított már ilyet; ennek ismeretében vajon megváltoztatta volna a pszichológus a véleményét? Ha lettek volna ilyen információi, csak azt tudja leírni, hogy azok ellentmondanak a tesztek eredményének - válaszolta Bagdy Emőke.
A védelem lényegi taktikája
Zsanett szavahihetőségének a megkérdőjelezése. Ez kétféleképpen történik: egyrészt azzal érvelnek, hogy Zsanett ellentmondóan idézi fel a vitatott erőszak körülményeit, másrészt Zsanettet olyan hazudozónak állítják be, aki feltűnési viszketegségből vagy valamilyen cél elérése érdekében rendre a megerőszakolást hozza elő. (A védelem szerint jelen esetben az lehetett a célja, hogy visszahódítsa volt barátját, Zsoltot.)
A lány több részletet valóban másképp mondott el; előbb azt állította, elindulásuk előtt a járdaszigetre állt fel kocsijával, majd módosított. Vagy azt, hogy a rendőrök levillogták, egyelőre semmi sem támasztja alá (a rendőrök szerint leintették). Az ügyészség megszüntető határozatában úgy vélte, nem életszerű, hogy egy Budapesten autót vezető személy ne tudja megjelölni az erőszakos bűncselekmény helyszínét, és azt se tudja megmondani, milyen úton mentek oda. A sértett szerint járművét vészvillogóval a buszmegálló környékén hagyta, ám az ügyészség által meghallgatott buszsofőrök ezt nem igazolták. Nem érthető az sem, hogy ha rendben voltak a papírjai, miért esett pánikba, és miért ajánlott fel pénzt a rendőröknek.
Zsanett első tanúvallomásában azt állította, tíz-tizenöt percet utazhattak, mire az erőszak helyszínére értek. Az ügyészség a mobilszolgáltatóktól nyert információk alapján ezt lehetetlennek tartja, mert a kérdéses időszakban I. Tibor és B. Gergely többször is telefonált, Zsanett pedig ezen időszakasz elején és végén sms-eket küldött - a telefonforgalmat pedig a Bródy Sándor utcai központ szolgáltatta, azaz a kérdéses személyeknek a Múzeum körút közvetlen közelében kellett tartózkodniuk.
Habár az időpontokra márciusban tér vissza a bíróság, néhány dolgot rögzítenénk. Zsanettet 4:55 körül állíthatták meg, a lány 5:02-kor kért sms-ben segítséget K. Zsolttól. Mivel 5:27-kor a híváslista földrajzi meghatározása alapján autójával már a XIII. kerületben tartózkodott, ez alatt a 25 perc alatt kellett lezajlania az utazásnak, az erőszaknak és a visszautazásnak. Ezt az időt az ügyészség szerint nemcsak a Múzeum körút közvetlen közelében bonyolított hívások szabdalták szét, de történt egy kulcsmozzanatnak tűnő esemény is.
5:09-kor egy autós fordult vissza szabálytalanul a Múzeum körúti síneken, és a Kálvin Center irodaház biztonsági kamerája szerint húsz másodperc múlva egy rendőrségi szolgálati gépkocsi követte. A vádlottak szerint hárman eredtek az autós után; igazoltatták, majd büntetés nélkül elengedték. A felvételen csakugyan látszik, hogy 5:13-kor egy rendőrkocsi fordult vissza; ami a vádlottak szerint az övék - ezt különböző információk összevetéséből az ügyészség is így vélte. Ebből következően a leghosszabb idő, ami alatt Zsanettet elvihették, megerőszakolhatták és visszavihették volna, 4 perc 22 másodperc volt.
Zsanették vitatják, hogy a lánnyal szemben intézkedő rendőrök eredtek az autós nyomába. Mert ha nem, akkor jóval több idő állhatott a vádlottak rendelkezésére - vagyis megtörténhetett az erőszak. Más kérdés, hogy a negyedrendű vádlott védőjének a kérdésére, hogy mikor küldött sms-t Zsolt lakótársának, a cselekmény előtt vagy után, Zsanett azt felelte: előtte. Mivel azonban az sms-t követő hatodik percben már a Váci úton voltak, a védő szerint nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt nem kerülhetett sor az erőszakra. Tuza Péter szerint Zsanett rosszul emlékszik az időpontokra, és egy sms megérkezése nem feltétlenül azonos az elküldés idejével.
A tárgyalásra megidézett kirendelt számítógépes szakértő, Simonyi Endre nem támasztotta alá az ügyészség és a védelem álláspontját. Simonyi szerint a gyenge megvilágítás nem zárta ki, de korlátozta a gépkocsik felismerhetőségét. A kamerák túl ritkán készítettek felvételeket. (A kamerák felvételeit már felülírta a rendőrség, mire az ügyészség kikérte volna tőlük.)
A szakértő szerint a gépkocsik rendszáma a rendelkezésre álló felvételeken nem felismerhető, és egyéb olyan egyedi ismertetőjelük sincs, ami alapján be lehetne őket azonosítani. Az sem látszik, hányan ültek a kocsikban, legfeljebb három személy lehetett, "vagy egy személy és két háttámla". "Esetleg" ugyanaz a rendőrkocsi jöhetett vissza pár perccel később, mint amelyik a Kálvin irányába ment, de ez nem biztos. Tuza kérdésére, hogy vizsgálta-e a felvételek eredetiségét, a szakértő azt felelte: az nem volt a feladata. Tuza szerint számos alkalommal ugrik a felvétel, gyakran 13 másodperceket - például Zsanett autójának a megjelenése után. A szakértő szerint ha a kép ugrik, annak két oka lehet: vagy a kamera mozog, vagy manipulálták. Ebben az esetben nem mozgó kameráról volt szó.
Tűzzel játszók
Zsanett feljelentése után két héttel vette őrizetbe a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) öt munkatársát, akik egy hónapra előzetesbe kerültek. Ellenük erőszakos közösülés bűntette és hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt nyomoztak. Az esemény után a kormányfő menesztette az országos és a fővárosi rendőrkapitányt, és kifejezetten a Zsanett-ügy miatt mondott le a Rebisz parancsnoka, Dobozi József. Az ügyészség tavaly, év végén szüntette meg a nyomozást: az erőszakos közösülésnél bűncselekmény, a vesztegetésnél bizonyítékok hiányában.
Zsanett képviselője, Tuza Péter pótmagánváddal élt: ennek során ő képviseli a vádat a bíróság előtt. Zsanettnek és a tanúknak igazmondási kötelezettségük van, a vádlottaknak nincs. Tuzáéknak már az is félsiker lenne, ha a bíróság bizonyítottság hiányában mentené fel a vádlottakat; ha ugyanis bűncselekmény hiányában történik ez, borítékolható, hogy az év elején hamis vád miatt Zsanett ellen indult eljárásban sem lesz bizonyítható a lány sztorija - és akkor a lány több év börtönt is kaphat. A hamis vád miatt indult eljárást az ügyészség a pótmagánvádas per jogerős lezárásáig felfüggesztette. A rendőrök ellen párhuzamosan egy katonai eljárás is folyik: első fokon pénzbírságot és figyelmeztetést kaptak, mert elhagyták a szolgálati helyüket, és nem indítottak eljárást Zsanettal szemben.
(A következő részben a rendőrök ellentmondásaival foglalkozunk, továbbá szakértőket idézünk a nemi erőszakkal együtt járó sérülésekről.)
