Orvvadászat járvány idején

Lövöm a rigót

Bűn

A természetvédelmi szakemberek szerint a járvány alatt felvirágzott az orvvadászat, még ha a rendőrségi statisztikák ezt nem is igazolják. Mi hajtja a vadorzót, és miért nehéz lefülelni?

Az orvvadászat aktuális európai helyzetéről készített riportot a Deutsche Welle (DW) tavaly júniusban. A német közszolgálati médium online cikke akkor arra a következtetésre jutott, hogy mivel a rendőrök a járványügyi korlátozások betartatásával voltak elfoglalva, több országban – köztük Magyarországon is – megnőtt az illegálisan elejtett vadállatok száma. Árvay Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa arról számolt be a DW-nek, hogy a szervezet 2020 januárja és áprilisa között összesen 77 állatmérgezést regisztrált, s ez a szám közel négyszerese az elmúlt négy év átlagának.

A rendőrség nyilvános adatbázisából ugyanakkor az olvasható ki, hogy tavaly nagyjából ugyanannyi orvvadászatot regisztráltak, mint előtte. (2020: 114, 2019: 108, 2018: 121, 2017: 123, a nyilvántartás csak a lezárt eljárások számát tartalmazza.) Az Országos Rendőr-főkapitányságtól is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 2020-ban és 2021 első negyedévében az orvvadászat bűncselekményének gyanúja miatt indított nyomozások száma a korábbi időszakokhoz képest stagnál vagy csökken, s a legtöbb eset Veszprém, Somogy és Győr-Moson-Sopron megyében fordult elő.

Ugyanakkor Árvay Márton lapunknak is megerősítette, hogy tavaly kiugró adatokat regisztrált a madártani szervezet. A tél végi-tavaszi terminus alatt megnőtt a mérgezések száma, és már az év azonos időszaka is problémásnak bizonyult eddig. „Több elpusztult ragadozó madár is előkerült a helyszínelések során” – mondta az MME munkatársa. A járványhelyzet más szakértők szerint is megágyazhatott az orvvadászatnak. Elek Balázs büntetőjogász, a Debreceni Egyetem oktatója több kutatást is szentelt a témának. Szerinte az I. és a II. világháború vagy az 1956-os forradalom, vagyis a „nagy zavaros időszakok” után mindig jellemzőbb az orvvadászat, hiszen válsághelyzetekben ez pluszbevételi forrás. „Amikor az életkörülmények romlanak, a bűncselekmények száma megugrik. Az orvvadászat sajátossága, hogy sokan nem tekintik bűnnek, mint mondjuk a lopást” – magyarázta a jogász.

Parlagi sas m?t?tje a hortob?gyi mad?rk?rh?zban

 
 
Műtét előtt: Orvvadász által meglőtt parlagi sas
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.