Nyomozás indult a családi fotó miatt, amelynek jogosulatlan felhasználásával kampányolnak a határon túliak szavazati joga ellen

  • narancs.hu
  • 2018. február 20.

Bűn

Egy feljelentés után indult az eljárás, miközben a Facebook-oldalon továbbra is ömlik a szenny.

Már 37 ezernél is többen csatlakoztak a Ne szavazhasson, aki SOHA nem élt itt nevű Facebook-oldalhoz, amelyet sokan első ránézésre a Demokratikus Koalíció (DK) egyik kampánytémájához kötnek (a határon túli, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyarok szavazati jogának a megvonása) – a DK tagadja, hogy bármi köze lenne az oldalhoz. Erről a kérdésről beszélni kell, de nem úgy, ahogyan ez az uszító és olykor ostoba hazugságokkal hergelő oldal teszi.

Hétfőn a Magyar Nemzet hívta fel a figyelmet arra, hogy az oldal egy lopott fotóra azt írta: „Ez a határon túli család még sosem járt Magyarországon. A szülők mégis elmennek szavazni az én gyermekeim sorsáról!”

false

 

Mint kiderült, a család tényleg létezik, azonban tudtuk nélkül használták fel a fényképüket a kampányhoz, ráadásul éltek is Magyarországon, a gyerekek Zalaegerszegen születtek, tíz éve költöztek vissza Felsősófalvára, ahol egy panziót üzemeltetnek.

Az már kedden derült ki, hogy személyes adattal visszaélés gyanúja miatt nyomozást rendelt el az ügyészség a családi fotó ügyében. Előzőleg feljelentés érkezett az ügyészséghez, hogy valaki a választási kampányhoz kapcsolódóan jogosulatlanul tette közzé a család fotóját egy közösségi oldalon úgy, hogy ahhoz a családot hátrányosan érintő, valótlan állításokat fűzött – közölte a Fővárosi Főügyészség kedden az MTI-vel.

Az ügyészségi tájékoztatásból az is kiderül, hogy a fotó közzététele után a család gyalázkodó üzeneteket kapott.

Közben a Facebook-oldalon továbbra is hasít a gyűlöletkampány az ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel:

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.