Daruma park

  • Simon Márton
  • 2013. december 2.

Daruma Park

false

A Daruma (達磨) egy japán „szerencsehozó talizmán”, gyakorlatilag egy kerek, jellemzően piros papírmasé baba, amilyet valószínűleg már majdnem mindenki látott, csak nem tudta, hogy az az. A hagyomány szerint a Darumának nincs szeme – azt ugyanis akkor kell megfesteni, az egyiket konkrétan, amikor megvesszük és kívánunk valamit. A másikat pedig akkor, ha a kívánság teljesült. Na de hogy jön ez ide?

Költő vagyok, slammer és kezdő műfordító – egyébként meg épp végzős japán szakos. Ez pedig a blogom, ami arról szól majd, amit szeretnék, szerettem vagy szeretni „fogtam volna”. A „kívánságaimról”, ha vannak ugyan egyáltalán. És amennyiben igen, annyiban az mostantól itt fog látszani: ez lesz a Daruma park, telivér fikciós tér, így jön ide és így alakul, mert úgysem tudok jobbat vagy mást, mint folyamatosan a rögeszméim közt ténferegni és a félreértéseimmel farkasszemet nézni. (Állítólag Japánban nem farkasszemet szokás nézni, hanem Daruma-szemet, nota bene.)

Egyébként ennek már épp itt volt az ideje, mert bár egyszer évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy soha többé nem blogolok – de hát mégis talán az írás az, amihez a „legkevésbé” nem értek… Aztán maximum ez is félreértés. Ha az, és véletlenül kibukik, akkor majd nagyon szeretném visszacsinálni – de csak nézhetek majd, mint egy ilyen Daruma.

Úgy látszik, bármi lesz is, már itt vagyunk.

いらっしゃいませ!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.