Timothy Snyder professzor pár napja a New Republic hasábjain szép és igen figyelemreméltó esszében elemezte az Ukrajnában kibontakozó konfliktust. Írásának egyik fontos következtetése ekként hangzik:
„Sztálin úgy vélte, ha szövetségre lép Hitlerrel, más szóval, ha kollaborál az európai szélsőjobbal, az kezébe adja Európa megsemmisítésének kulcsát. A német–szovjet szövetségtől azt várta, hogy az szembefordítja Németországot nyugati szövetségeseivel, s ez végzetesen meggyengíti, sőt elpusztítja az európai kapitalizmust. Ez nem is áll olyan távol Putyin mai kalkulációitól.”
A párhuzam a mai európai helyzet és az egykori Szovjetunió Európával szembeni intenciói között több, mint szemet szúró. A Kovács Béla-ügy pedig azt mutatja, a módszerekben sincs túlzottan nagy változás.
Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: ha Kovács Béla valóban ügynök lenne, miben lehetne a mai Oroszország hasznára? Hírszerzési ügyletek kevéssé valószínűek e téren: az Európai Parlament köztudomásúlag az az intézmény, mely az egyik legáttekinthetőbb az európai adminisztrációban, ráadásul politikája is arra irányul, hogy demonstratívan kerülje a titkosságot. Ez egyébként felvállaltan általános transzatlanti politika is, olyannyira, hogy az orosz köztisztviselői kar – diplomaták, katonák, biztonsági szakemberek – továbbképzése még ma is zavartalanul folyik a George Marshall Center Security Studies különböző intézményeiben. E téren nyilvánvalóan változásoknak kell bekövetkezniük a közeljövőben.
| ||
Azok a döntések viszont, amelyek a legérzékenyebben érinthetik Moszkvát – ilyenek például a szankciók –, olyan bilaterális kormányzati (német, brit, francia, amerikai) szinten formálódnak, ahova egy Kovács Béla típusú kelet-európai aligha kap bebocsátást.
Felmerülhet lehetőségként, hogy Moszkva számára elsősorban azért lehetnek szolgálatai fontosak, mert befolyásolni tud parlamenti szintű döntéseket. Ahhoz, hogy ennek nyomaira akadjak, megnéztem a képviselő elmúlt hathavi EP-tevékenységének dokumentumait. Nos, ezek valóban eléggé beszédesek: legtöbbjükből a népnemzeti náci szellemiség épp úgy kiolvasható, mint az, hogy erőteljesen ellene van az uniós integrációnak, magát az uniót „csődtömegként” állítja be, ellene van az európai és amerikai együttműködésnek, s ott, ahol ütköznek Európa és Oroszország érdekei, következetesen ez utóbbi érdekek mellett száll síkra. Mindez tökéletesen lefedi azokat az elvárásokat, amelyeket Moszkva minimálisan elvárhat egy valós vagy potenciális ügynökétől.
Annak a „szolgálatnak” az orosz szempontú hasznosságát sem lehet tagadni, amit Kovács Béla mint felkért megfigyelő – másokkal egyetemben – a Krím félszigeten rendezett március 16-i úgynevezett népszavazás legitimálásában betöltött. A németektől jellemző módon három szélsőbalos (Die Linke) és egy újnáci (Neue Rechte) delegált volt jelen, s Kovácshoz hasonlóan ők is rendben lévőnek nyilvánították a félsziget Oroszországhoz való csatolását szentesíteni hivatott népszavazást.
Az is köztudomású, hogy Moszkva nagy erővel támogatja az euroszkeptikus-szélsőjobboldali pártok egyfajta internacionáléjának formálódását. A Jobbik részéről egy efféle lépéshez megvan a szándék, sőt 2009-ben épp a párt egyik budapesti kongresszusán alakult meg az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége, amiből 2013-ban kivált Marine Le Pen Nemzeti Frontja és az ukrán Szabadság, épp, mert a hangadók, főként a Jobbik és a Brit Nemzeti Párt túlzottan és leplezetlenül törekedtek kiszolgálni a moszkvai elvárásokat. A szövetség „kincstárnoka” – nem meglepő módon – maga Kovács Béla.
Hogy tett-e ügynöki szolgálatokat Kovács a KGB utódjának, az FSZB-nek, azt nyilvánvalóan a nyomozás fogja majd kideríteni. Azt viszont már mi magunk is megállapíthatjuk, hogy nyilvánosan hirdetett érvei és értékítéletei nem illeszkednek az unió vagy Magyarország érdekeihez, sőt azokkal szögesen szemben állnak. Bár vannak kétségeim amiatt, hogy az ügy épp most robbant ki, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, jobb épp az EP-választások előtt tisztázni ezt, semmint utána. Még akkor is, ha Kovács esetleges érintettsége egyelőre – a nyilvánosság számára legalábbis – nem bizonyított. Ráadásul, ha eddigi munkájának színvonalát nézzük, epésen még azt is mondhatnánk: ha Moszkvának ilyen ügynökei vannak az EP-ben, akkor nem valószínű, hogy könnyen eléri majd céljait, az unió fellazítását.
Minderre hadd álljon itt két idézett Kovácsnak az elmúlt hónapokban tett parlamenti megnyilatkozásaiból:
„Sokan és sokat fáradoztak az európai történelem meghamisításán, de az a régészeti leletek alapján mára egyértelmű, hogy a kultúra, a technika és a tudományok keletről jöttek be a ma magát fejlettnek tartó nyugatra, mégpedig az íjfeszítő népek, a szkíták, sumerok, hunok jóvoltából. Kijev térsége is régóta felemelkedett a sztyeppei őskeresztény népek letelepedése következtében. Ma ezen népek többségét szlávoknak nevezik. A náluk érvényes ortodox keresztény naptár szerint a 7523. évet írjuk. Nem komolytalan ezek után, hogy felfuvalkodott EU-s hivatalnokok fenyegetik, leckéztetik Ukrajnát és Oroszországot? Holmi európai értékek, meg demokrácia nevében szólalnak meg olyanok, akik 10 év alatt tönkretették, gyarmatosították Közép-Európát, olyanok, akiknek országai a rabszolgamunkából és kontinensek kifosztásából tollasodtak meg.”
„Az Európai Unió csekély gazdasági eredményeket tud felmutatni a társadalmakban és nemzeteknek okozott hatalmas károk mellett. Addig kellene az oroszokkal megtalálni a közös jövőképet, amíg rá nem unnak az EU-s hivatalnokok primitívségére, akiknek egyébként az európai polgárok javát kellene szolgálniuk, és nem mondjuk az USA érdekeit, mint azt most teszik.”
Kovács Béla érintettségétől függetlenül ugyanakkor be kell látnunk: az unió ma gyakorlatilag képtelen megakadályozni, hogy ellenséges hatalmak akár a legmagasabb szinten ügynököket juttathassanak be adminisztrációjába. Nem léteznek erre vonatkozó intézkedések sem a szabályozás, sem pedig a szankcionálás szintjén. Ezek mögül pedig teljességgel hiányzik az az intézményi rendszer, amelyre nemzeti szinten a kormányok úgy-ahogy még támaszkodhatnak, de az EU egésze nem. Már ebből is kiviláglik: az uniónak meg kell teremtenie e téren a szabályokat, majd az ezekre épülő intézményeket, s ezeket jogkörökkel kell felruházniuk. Nagy valószínűséggel a nemzeti titkosszolgálatok egyfajta uniós együttműködő rendszere lenne erre a legalkalmasabb.
Jelenleg az EP-képviselőknek egy semmire sem kötelező nyilatkozatot kell tenniük, amiben a parlamenttől független jövedelemforrásaikat kell feltüntetniük. Politikai vagy épp titkosszolgálati kapcsolataikról, az unióval ellentétes estleges kötődéseikről nem kell számot adniuk, ráadásul ha hazudnak bevallásukban, annak releváns következményei nincsenek.
Más kérdés persze, hogy mennyire megbízhatóan működik e vonatkozásban egy-egy nemzeti titkosszolgálat. Gulyás József, az Együtt–PM politikusa hónapokkal ezelőtt már megfogalmazta mindazt, amit ma a Kovács-ügyben tudhatunk. Mi történt? Egész addig semmi, amíg a Fidesz meg nem rettent a Jobbik térnyerésétől. Vagy talán épp attól, hogy a szélsőjobboldali párt olyan területre tévedt, ahol egy ideje Orbán Viktor is egészen otthonosan érzi már magát. Elvégre 2010 óta a magyar kormányzati politika is olyan kapcsolatokat ápol Moszkvával, melyeknek egyértelmű célja az uniós kohézió gyengítése, az uniós értékek tagadása, az európai érdekek csorbítása. Ma még azt sem lehet kizárni, hogy a Kovács Bélát tényleg leleplező majdani bizonyítékok forrása épp Moszkva, ahol felmérték: számukra hasznosabb mindaz, amit a kormányon lévő Fidesz ígérni tud, mint egy náci operettpártocska és annak egy épkézláb mondatot leírni képtelen európai parlamenti képviselője. Az egész történet egyszerű beáldozás, hogy a valódi ügynök a helyén maradhasson.
Az efféle tagállami („nemzeti”) politikák kivédésére – azaz a potenciális ellenséges ügynökök kiszűrésére – a jövendő uniós ellenőrző szerveket fel kell majd jogosítani arra, hogy ne csak kötelezhessék a releváns nemzeti intézményeket az információszolgáltatásra, a teljes körű együttműködésre, de gyanús körülmények esetén az uniós szervek maguk is rejtett vizsgálatot folytathassanak bárhol az unió területén.
