Két kelet-ukrajnai területen megtartották a népszavazást, s akárcsak a Krímben, a szovjet idők választási eredményeit ismétlő eredmények születtek. Ám ellentétben a Krímmel, itt a többségi (ukrán) lakosság szeme előtt zajlott le a nagy szemfényvesztés, így annak kihatása – az ukrán és orosz ellentétek elmélyülése – károsabb, mintha az eset meg sem történt volna. Nem véletlenül nyilatkozott Vlagyimir Putyin úgy a napokban, hogy jobb lenne, ha Kelet-Ukrajna (orosz) lakói ismét átgondolnák a népszavazás ötletét, és elhalasztanák azt. Az érintettek nem hallgattak az orosz elnökre, persze meglehet, hogy az orosz elnök sem gondolta egészen komolyan mindazt, amit az ügyben nyilatkozott.
Ez utóbbi lehetőségre lehet következtetni abból, hogy Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes – korábban Nyugat-ellenességéről elhíresült volt orosz NATO-nagykövet – pár nappal ezelőtt a Moldáviától 1992-ben gyakorlatilag elszakított Tiraszpolban (Transznisztria) járt. Kalandos körülmények között jutott oda, az őt szállító repülőgépet Ukrajna nem engedte át, így nagy kerülővel, Bulgária és Románia felett repülhetett be Moldáviába. Ám a visszaúton mind Bulgária, mind Románia megtagadta tőle az átrepülést, arra hivatkozva, hogy a nyugati szankciók egyike az, hogy Rogozin nem léphet be uniós területre. A miniszterelnök-helyettes erre azt üzente: legközelebb bombázóval utazik Romániába.
Az üres fenyegetőzésnél azonban fontosabb, hogy Rogozin Chişinăuban veszteglő repülőgépét eközben a moldáv hatóságok átkutatták, és ott megtalálták annak a petíciónak az íveit, melyen Transznisztria polgárai „felszólítják” Putyin elnököt, hogy haladéktalanul csatolják a – Csongrád megyényi – területet Oroszországhoz. Nos, az oroszok kétszínűségére ennél nyilvánvalóbb bizonyíték aligha létezik. A kérés amúgy fölösleges: a 90-es évek eleje óta mintegy 1200 orosz katona vigyáz arra, hogy Moldávia ne gyakorolhassa szuverenitását a jelentékeny iparral rendelkező apró terület fölött.
Mindaz, ami ma Ukrajnában és Moldáviában lezajlik, nyilvánvalóan Románia számára a legnagyobb kihívás.
1. A térségi konfliktusok eszkalálódása veszélyezteti azokat a célokat, amelyek révén igyekeznek integrálni Moldáviát a román érdekszférába. Az integráció egyébként nemcsak Bukarest érdeke, hanem az egész unióé.
2. Azok a bekerítő műveletek, melyeket Moszkva politikai és katonai, illetve titkosszolgálati eszközökkel hajt végre, s amelyek célja – a Krímből kiindulva az odesszai tengermelléken át Trasznisztriáig – Ukrajna izolálása, bizonyos értelemben Románia és Moldávia izolációját is jelenti. Ráadásul, ha e szándékok megvalósulnak, úgy Moldávia konkrétan, Románia pedig potenciálisan orosz ütközőállammá válhat.
3. Az elmúlt másfél évtizedben Bukarest stratégiai célja volt felértékelni önnön szerepét a fekete-tengeri térségben (spaţiul pontic) zajló jelentékeny, főként energetikai fejlesztésekben, illetve katonai manőverekben, ám azzal a körülménnyel, hogy Moszkva elcsatolta a Krím félszigetet, súlya a térségben olyannyira megnőtt, hogy az ottani kezdeményezésekből nemcsak Románia, hanem a nála sokkal fontosabb Törökország is kiszorulóban van.
Mindez ugyanakkor számos lehetőséget is jelenthet keleti szomszédunk számára: mindenekelőtt stratégiai pozícióinak erősítését a szövetségesi közösségen belül. Nem új keletű jelenség ez, s akik élni tudnak vele, azok számára nagy modernizációs előnyt hozhat az a nemzetközi szembenállás, ami kialakulóban van a Nyugat és Oroszország között. Törökország roppant modernizációs esélyt kapott azáltal, hogy 1952-ben – több évszázados lemaradást átugorva – beléphetett a NATO-ba, s tulajdonképpen nem európai államként integrálódni tudott egy olyan rendszerbe, amely gazdasági prosperitást és társadalmi átalakulást jelentett számára.
Bukarest, kihasználva e lehetőséget, új minőségű kapcsolatrendszert alakíthat ki a Nyugattal, olyat, amilyenről Magyarország egyre kevésbé álmodhat; Orbán Viktor múlt szombati felelőtlen miniszterelnöki beiktató beszéde óta meg különösen. Számos jele van annak, hogy Románia komoly tényezőjévé válhat az oroszokkal szembeni új feltartóztatási politikának. A napokban érkezett információk szerint az ukrajnai válságban segédkező irreguláris külföldi (amerikai) erők mellett Romániába komoly külföldi katonai kontingens érkezett nyugat felől; vasúton szállított NATO-harckocsikat fotóztak le, amelyek állítólag Aradnál lépték át a magyar–román határt.
