A kultúra, ami nem nemzeti, hanem az enyém

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. szeptember 6.

Diplomáciai jegyzet

A múlt héten meghalt egy költő. Fontos ember volt, Nobel-díjban is részesült. Magyarországon – a műveltebb, azaz nem népnemzeti irodalmárokon túl – mégsem ismerte senki, de azt hiszem, Nagy-Britanniát és persze hazáját, Írországot leszámítva a kontinensen sem sokan. Pedig figyelemre méltó értéket képviselt és hagyott ránk, és nem csak költőként. Seamus Heaneyről van szó (címoldali képünkön), akit rövid betegség után, hetvennégy éves korában, Dublinban ért a halál.

Henri Cole, aki szép sorokkal emlékezett rá a The New Yorkerben, Helen Vendlert idézve „in-between” emberként jellemzi őt, a kifejezés mindkét értelmében. Egyszerre volt közvetítő, s olyan, aki a végletek között talál nyugalomra. „Írásainak színterei valahol észak és dél között vannak, egyszerre katolikusak és protestánsaka klasszikus formájú és a szabadvers közöttiek, a közélet és a magánlét közöttieka nyilvánvalóság és az elvontság közöttiek…” – írta Cole.

Minthogy Heaney – számos más művésztársához és kortársához hasonlóan – közvetítő szellemű intellektus volt, magyarázatra szorul, miért ismerik nevét mégis oly kevesen, költészetét pedig alighanem még kevesebben. Tisztáznunk kellene, miért is mondunk le könnyedén olyan értékekről, amelyek európai sajátjaink, s amelyek nagyon alkalmasak lennének rá, hogy végre összeálljon révükön az a kultúra, amit igazán európainak, egészen sajátunknak mondhatunk.

Pedig gyakran érezzük ennek mibenlétét, ha szerencsénk van megnézni egy kiváló amerikai, majd egy ugyancsak kiváló európai filmet. Nyilvánvaló a köztük levő óriási különbség – pedig mindkettő a maga nemében nagyszerű. És az sem véletlen, hogy az Oscar-gálákkal szemben a Sundance-fesztiválokra oly gyakran mondják: az ottani filmek nemcsak függetlenek – indie –, de olyan európaiasak is.

Most, hogy a magyar hivatalos kultúra ismét bezárkózik a maga provincializmusába, s nem rest kiszolgálni a szintúgy provinciális politikai nacionalizmust, egyre nagyobb szükségünk van olyan művészekhez fordulnunk, akik ugyan nem magyarul, de nekünk és rólunk írnak. Heaney is egy volt közülük, maga az egyszemélyes kultúrdiplomácia. Saját szégyenem is, hogy csak most, halálakor jutott eszembe elgondolkodnom azon, mennyivel közelebb állt kultúrámhoz ez az ember, mint a Magyar Művészeti Akadémia összes nemzeti mamelukja.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.