Berlini látogatás

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. május 13.

Diplomáciai jegyzet

Hogy nincs stratégia a magyarországi helyzet kezelésére, azt Orbán május 8-i berlini szereplése mutatja a legjobban. Az is, ami látszott belőle, s részben az is, hogy mennyi mindent a színfalak mögé kényszerült tolni a német vezetés.

Arra a kérdésre, hogy mérvadó-e számukra az a kétharmad, amivel Orbán Viktor megnyerte a 2014-es választásokat, egy német diplomata azt válaszolta: nem. Nem ez mérvadó, hanem az, hogy ha a régi választójogi törvény maradt volna érvényben, a Fidesz akkor is megnyerte volna a választásokat.

E beszélgetésre már április 6-a után került sor, de még Orbán berlini látogatása előtt. A diplomata nem hagyott afelől kétséget: nagy aggodalommal szemlélik a magyarországi fejleményeket. Németországban nincs az a tényező (a jobboldalon sem), amelyiket ne irritálná a mára kialakult magyar valóság; ez a német gazdasági folyamatokba beágyazott CSU-ra, amelyet állandó nyomás alatt tartanak a magyarországi német nagybefektetők, éppúgy vonatkozik, mint Merkel CDU-jára. Bár eltérő mértékben, de mindkét pártban erősödik a frusztráltság amiatt, hogy a Fidesz unortodox kormányzása visszafordíthatatlanná válik, s a Nyugat azzal szembesül: nemcsak gazdasági, de kezelhetetlen politikai válság is kialakulhat az országban.

Hogy nincs stratégia a magyarországi helyzet kezelésére, azt Orbán május 8-i berlini szereplése mutatja a legjobban. Az is, ami látszott belőle, s részben az is, hogy mennyi mindent a színfalak mögé kényszerült tolni a német vezetés. Ezzel szemben Orbán stratégiai elgondolásai egyértelműek voltak, és nem hagyott kétséget afelől, hogy azoknak megfelelően jár el a jövőben is:

(1) Mindenkinek a szemébe vágta, hogy olyan felhatalmazással, amivel immáron másodjára alakíthat kormányt, nem egyszerűen Magyarországon teremtett teljesen új helyzetet, de Európában sincs ilyesmire példa. Saját legitimitása ezáltal nagyobb, mint bárkié, beleértve Merkelt is, aki jelenleg a szociáldemokratákkal kénytelen nagykoalícióban kormányozni.

(2) Afelől sem hagyott kétséget: tisztában van az Európai Néppárt (EPP) szorult helyzetével, amelyik nem nélkülözheti a Fidesz európai parlamenti szavazatait; sem a mostaniakat, sem pedig azokat, amelyeket május 25-én szerez majd. 2012-ben, amikor az EPP vezetése egyértelműen Orbán tudomására hozta, hogy ha el akarja kerülni a nyílt megszégyenülést, ne jelöltesse magát a szervezet alelnöki pozíciójára, ő azt válaszolta: a Fidesz folytathatja akár egy másik pártcsaládban is. Az EPP értett az üzenetből, s visszább vette a politikai szintű kritikákat; persze nem úgy a konzervatív európai sajtó, mely azóta is kíméletlenül bírálja a magyar kormányfőt.

(3) Azáltal, hogy egyfajta gazdasági-politikai alternatívát talált Európával szemben az Oroszországhoz való közeledésben, megint csak kínos döntések elé állította az uniót. Elsősorban Németországot, amely e téren szigorúan szétválasztja ugyan az oroszokhoz fűződő gazdasági és politikai kapcsolatokat, ám álláspontjának kétértelműsége hivatkozási alapként szolgálhat Orbánnak, hogy a maga külön utas külpolitikáját, illetve antidemokratikus belpolitikáját igazolja.

A magyar miniszterelnök a május 8-án tartott berlini Europa Forumon elmondott beszédében e stratégia jegyében támadásba is lendült. Tulajdonképpen elsorolta ismét azokat a toposzokat, amelyekkel már jó ideje itthon a „régi”, „válságban lévő Európát” szokta ostorozni. Hogy volt-e bármilyen értelme ezzel Berlinben is előhozakodni, az kétséges, ám saját hazai tábora előtt ezzel ismét bizonyítani tudta, hogy a hagyományos európai erkölcsöket tagadó elveit – vonatkozzanak ezek a bevándorlás elutasítására vagy az individuális jogok közösségi korlátozására – nemcsak itthon, de bárhol kész elismételni. Méghozzá nagyobb kockázat nélkül.

Teheti, nemcsak azért, mert hatalmában áll, hanem azért is, mert ennél jobbat már sehol sem várnak tőle. Ez viszont tulajdonképpen nagyon rossz Magyarországnak. Hogy mi zajlott a háttérben, Merkel miket mondott neki, szemrehányást tett-e vagy csak tartózkodóan viselkedett, már nem bír fontossággal. Tudják ők is, mindez visszafordíthatatlan. Orbán sarokba szorítása nem egy tagországi kormányzat feladata többé, legyen az akár oly befolyásos is, mint Németország, hanem az unióé. Nem Berlintől kell várni a megoldást, hanem azoktól, akik meg tudják egyedüli anyagi erőforrásait, a brüsszeli pénzeket állítani.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.