Diplomáciai jegyzet

Bukarest új minőségű kapcsolatrendszert alakíthat ki a Nyugattal, olyat, amilyenről Magyarország egyre kevésbé álmodhat. Számos jele van annak, hogy Románia komoly tényezővé válhat az oroszokkal szembeni újabb feltartóztatási politikában.

Hogy nincs stratégia a magyarországi helyzet kezelésére, azt Orbán május 8-i berlini szereplése mutatja a legjobban. Az is, ami látszott belőle, s részben az is, hogy mennyi mindent a színfalak mögé kényszerült tolni a német vezetés.

A török szervezet megszerezte a jogot, hogy bárkit lehallgathasson, s bármilyen információt bármilyen forrásból és gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött eszközökkel megszerezhessen általános bűnügyek és terrorizmus gyanúja esetén.

Paradox módon egy olyan közösséggel szembeni ellenségességről van szó, amelyik gyakorlatilag alig van jelen az indiai közéletben. Az 1,3 milliárdos lakosság körében mindössze 5000 zsidó él, bár közösségük több mint 1200 éves indiai múltra tekinthet vissza.

A román politikai gondolkodás sokszor mutatott meglepő felvilágosultságot olyan esetekben, amelyekben mi erre képtelennek bizonyultunk. Példák egész sora mutatja, hogy a magyar történelemnek nincsenek tanulságai, csak bűnei.

Örményország geopolitikailag ki van szolgáltatva Moszkvának. Nem véletlen, hogy mindezzel Jereván akkor szembesült, amikor az oroszok elhatározták: felmondják az USA-val és az Európai Unióval a csendes és békés együttműködés politikáját, s megtorolnak mindennemű szándékot, ami befolyási övezetükben színes forradalomhoz vezethet.

Oroszországnak voltak és vannak igényei, s jogot vindikál rá, hogy ezeket bárkin átgázolva kielégítse. Hogy e mögött mindössze a nyers, a grúzokon és ukránokon kívül mostanság jobbára csak az egyszerű orosz polgárral szemben érvényesített erőszak áll, az orosz viszonylatban már megszokott.

A jobboldal újabb négy évet kapott arra, hogy szembemenve a világgal, egyre szélsőségesebben és egyre inkább a szövetségesi rendszer peremére sodorva az országot végképp megsemmisítse a nacionalista együttműködés rendszerét.

Bár különböző okok késztették a magyar és az orosz jobboldalt ebbe a különös irányba: ez utóbbit Oroszország nagyhatalmi illúziói, az előbbit hatalmának bebetonozása, reagálásuk a helyzetre azonban feltűnően és meglepően azonos. Felismeréseikben pedig alighanem kulcsszerepet játszott, hogy mindkettőjüket a szélsőjobb inspirálta, sőt látta el közös ideológiával.

Nemcsak megalázó, de a diplomáciai munkával szemben kontraproduktív is, ha a külképviseletek munkatársai hónap végére rendszeresen kifutnak az anyagiakból.